Joseph Smith Nauvooban (1840). Készítette: Theodore Gorka

November 8–14.

Tan és szövetségek 129–132

Amikor bármilyen áldásban részesülünk Istentől, az engedelmesség által történik

David A. Bednar elder azt mondta: „…a beszéd önmagában nem tanítás. Az Úr módján prédikálni az evangéliumot magában foglalja, hogy… megfigyelünk, hallgatunk és próbálunk tisztán látni” (Prédikáljátok evangéliumomat misszionáriussá válni. Liahóna, 2013. okt. 46.). Mit tanít neked a Lélek, miközben figyeled és meghallgatod az általad tanított gyermekeket?

Jegyezd fel a benyomásaidat!

Kérd fel a tanulókat gondolataik megosztására!

Válassz egy témát a 129–132. szakaszból, és a gyermekek meséljék el neked, hogy mi mindent tanultak már erről a témáról. Például mit tudnak Mennyei Atyáról vagy az Istenségről? Az örökkévaló házasságról? A celesztiális királyságról?

Tanítsd a tant: Kisebb gyermekek

Tan és szövetségek 130:20–21; 132:5

Az áldások az Istennek való engedelmességből fakadnak

Joseph Smith azt tanította, hogy Isten minden áldása az Ő törvényei iránti engedelmességünkön alapszik. Hogyan taníthatod ezt a tantételt úgy, hogy a gyermekek megértsék?

Lehetséges tevékenységek

• Ossz meg egy egyszerű hasonlatot a gyermekekkel, amely megmutatja, milyen fontos az utasítások követése; például beszélj nekik arról, hogy milyen lépéseket kell követnünk, amikor ételt készítünk, társasjátékozunk vagy építünk valamit. Mi történik, ha nem követjük az utasításokat? (Talán van olyan személyes élményed is, melyet megoszthatsz.) Olvassátok el a Tan és szövetségek 130:21-et, és hasonlítsátok ezeket az utasításokat azokhoz a parancsolatokhoz, melyeket követnünk kell, hogy áldásokat kapjunk Mennyei Atyától.

• Kérdezd meg a gyermekektől, hogy emlékeznek-e olyan alkalomra, amikor engedelmeskedtek Isten egyik parancsolatának. Mit éreztek? Énekeljetek el közösen egy dalt az engedelmességről, például: Tartsd meg a törvényt (Gyermekek énekeskönyve, 68–69.), és azonosítsátok be az engedelmesség azon áldásait, melyeket az ének említ. Beszélgessetek néhány olyan dologról, melyet Isten megparancsolt, hogy megtegyünk. Hogyan áld meg bennünket Isten, amikor betartjuk azokat a parancsolatokat?

Tan és szövetségek 130:22

Mennyei Atya és Jézus Krisztus halhatatlan fizikai testtel rendelkeznek

Amikor megértjük, hogy az Atyaistennek és Jézus Krisztusnak olyan teste van, mint nekünk, közelebb érezzük magunkat Őhozzájuk és a velük való kapcsolatunk megerősödik.

Lehetséges tevékenységek

• Tarts fel a gyermekeknek egy képet Jézus Krisztusról, és kérd meg őket, hogy mutassanak a szemére, a szájára és a teste más részeire. Ezután kérdd meg őket, hogy álljanak fel és mutassák meg ezeket a testrészeket saját magukon is. Olvassátok el a Tan és szövetségek 130:22-ben a következőket: „Az Atyának húsból és csontból való teste van… a Fiúnak is”. Tégy bizonyságot arról, hogy a testünk olyan, mint Mennyei Atya és Jézus teste.

• Énekeljetek egy dalt a testről, például: Fej, vállak, térd és láb (Gyermekek énekeskönyve, 129.), és kérd meg a gyermekeket, hogy végezzék el a szöveghez tartozó mozdulatokat. Kérd meg a gyermekeket, hogy mondjanak néhány dolgot, amit a testükkel tehetnek. Fejezd ki háládat az Istentől kapott testedért. Hogyan mutathatjuk ki hálánkat ezért a különleges ajándékért?

• Kérd meg a gyermekeket, hogy rajzolják le Mennyei Atyát, Jézus Krisztust és saját magukat. Segíts meglátniuk, hogy a testünk hasonlít Mennyei Atya és Jézus testére.

Tan és szövetségek 132:19

Mennyei Atya lehetővé tette, hogy a családok örökre együtt lehessenek

Az Úr pecsételő hatalmának és a templom szertartásainak köszönhetően a családi kapcsolataink örökkévalóak lehetnek, ha megtartjuk szövetségeinket.

Lehetséges tevékenységek

• Segíts a gyermekeknek olyan dolgokra gondolni, melyek nem tartanak örökké – például romlandó ételekre, elhervadó virágokra stb. Mutass egy képet a családodról és mondd el, mit érzel irántuk. Tégy bizonyságot arról, hogy az Úr a templomi szertartások által lehetővé tette, hogy a családok örökké tartsanak.

• Nyisd ki a Tan és szövetségeket a 132. szakasznál, és mondd el a gyermekeknek, hogy ez egy Joseph Smithnek adott kinyilatkoztatás a házasságról és a családról. Mutasd meg nekik a 19. verset, és mutass rá a „mind az örökkévalóságon át” szavakra, miközben felolvasod. A gyermekek olvassák veled együtt ezeket a szavakat.

• Segíts a gyermekeknek a családtagjaikat jelképező papírfigurákat készíteni (lásd az e heti tevékenységi oldalt). Vágjátok ki őket, és tegyétek egy borítékba vagy tűzzétek őket össze egy kapoccsal, ami azt jelképezi, hogy a pecsételő hatalom örökkévalóvá teheti a családjainkat.

  

  A templomi szertartások lehetővé teszik a családtagoknak, hogy örökre együtt legyenek.

Tanítsd a tant: Nagyobb gyermekek

Tan és szövetségek 130:18–19

Mennyei Atya azt szeretné, hogy tudást és intelligenciát szerezzek

Sok olyan dolog, amit ebben az életben megszerzünk, nem marad velünk a következő életben, de a „tudásunk és intelligenciánk” igen (vö. Tan és szövetségek 130:19).

Lehetséges tevékenységek

• Kérd meg a gyermekeket, hogy osszanak meg veled valamit, amiről az iskolában vagy a szüleiktől tanulnak. Olvassák el a Tan és szövetségek 130:18–19-et, hogy megtudják, mi történik majd a tudásunkkal és intelligenciánkkal a következő életben.

• Mit tanít a 19. vers arról, hogy miképpen kapunk tudást és intelligenciát? Hogyan lehetünk szorgalmasak és engedelmesek a tanulásra való törekvésünkben? (E témáról bővebben lásd Iskolázottság. A fiatalság erősségéért. 9–10.)

Tan és szövetségek 130:20–21; 132:5, 21–23

Az áldások az Istennek való engedelmességből fakadnak

Gondold át, hogyan áld meg téged az Úr, amikor engedelmeskedsz az Ő törvényeinek. Milyen lélekemelő élményeket tudnál megosztani a gyermekekkel?

Lehetséges tevékenységek

• Énekeljetek el egy dalt az engedelmességről, például: Tartsd meg a törvényt (Gyermekek énekeskönyve, 68–69.) és kérd meg a gyermekeket, hogy olvassák el a Tan és szövetségek 130:20–21-et és a 132:5-öt. Segíts nekik olyan szavakat és fogalmakat találni a szentírásokban, amelyek hasonlítanak a dalban találhatókhoz. Hogyan kapunk áldásokat Istentől? Kérd meg a gyermekeket, osszák meg, milyen áldásokban részesültek eddig Isten törvényeinek betartása miatt.

• Olvassátok el együtt a Tan és szövetségek 132:21–23-at, és kérd meg a gyermekeket, hogy rajzoljanak képeket, amelyek azt szemléltetik, amit ezekből a versekből tanulnak. Biztasd őket, hogy legyenek ötletesek, és javasold nekik, hogy a rajzaikban jelenítsék meg azokat a törvényeket és parancsolatokat, amelyek segítenek az örök élethez vezető keskeny ösvényen maradnunk.

Tan és szövetségek 131:1–4; 132:15,19

Mennyei Atya lehetővé tette a családoknak, hogy örökre együtt legyenek

A jelenlegi családi helyzetünktől függetlenül is hozhatunk már most olyan döntéseket, amelyek felkészítenek arra az áldásra, hogy a jövőben örökkévaló családunk lehessen.

Lehetséges tevékenységek

• Kérj meg néhány gyermeket a Tan és szövetségek 131:1–4, néhányat pedig a 132:15 felolvasására. Segíts felfedezniük, mit tanítanak ezek a versek a házasságról. Válassz kulcskifejezéseket a 132:19-ből (például: „ha egy ember feleséget vesz magának”, „örök szövetség”, „megpecsételi”, „megmaradnak szövetségemben”, „mind az örökkévalóságon át” és „örökkön örökké”), és kérd meg a gyermekeket, hogy találják meg ezeket a kifejezéseket a versben. Mit tanítanak nekünk ezek a kifejezések a házasságról?

• Énekeljétek el a Családunk együtt élhet örökre című dalt (Gyermekek énekeskönyve, 98.), vagy vegyétek át az 54. fejezet: Kinyilatkoztatás a házasságról című történetet (Történetek a Tan és szövetségekből, 198.). Kérd meg a gyermekeket, hogy figyeljenek oda és készüljenek fel arra, hogy megosszák, mit kell tennünk azért, hogy a családunk örökkévaló lehessen. Tégy bizonyságot arról, hogy a jelenlegi családi helyzetünktől függetlenül felkészíthetjük magunkat arra, hogy egy örökkévaló család tagjai legyünk.

Ösztönözz otthoni tanulásra!

Kérd meg a gyermekeket, hogy mondják el a családjuknak, mennyire szeretik őket, és hogy szeretnének örökre egy család lenni.

Tanításunk fejlesztése

Légy tekintettel a családi körülményekre. „Napjainkban a gyermekek számos különböző és összetett családszerkezetben találják magukat. […] [S]zükséges felkarolnunk [azokat], akik magányosnak, elhagyottnak vagy a kerítésen kívül rekedtnek érzik magukat” (Neil L. Andersen: Aki őket befogadja, engem fogad be. Liahóna, 2016. máj. 49., 52.).