Ádám és Éva. Készítette: Douglas Fryer

Február 3–9.

2 Nefi 1–5

„A boldogság módja szerint éltünk”

Lelki felkészülésedet kezdd a 2 Nefi 1–5 elolvasásával és a benyomásaid feljegyzésével. Ezekben a fejezetekben több tantétel van annál, amennyire egy óra alatt futná az időtökből, ezért a felkészülésed során kövesd a Lelket és figyelj oda az osztály tagjai által megosztott meglátásokra, hogy ezek segítsenek neked eldönteni, mely tantételekre összpontosíts és hogyan vezesd a beszélgetést.

Jegyezd fel a benyomásaidat!

Kérd fel a tanulókat gondolataik megosztására!

Az osztályod tagjai valószínűleg legalább egy verset megjelöltek a 2 Nefi 1–5-ből, vagy fűztek hozzá megjegyzést. Az óra elkezdéséhez megkérheted az osztály tagjait, hogy mondják el, mely versek voltak számukra jelentőségteljesek. Kérd meg az osztályt, hogy foglalják össze, milyen tanbéli tantételt tanítanak nekik a megosztott versek.

Tanítsd a tant!

2 Nefi 2:11–30

Szabadon cselekedhetünk

• Az emberek túlságosan gyakran használják arra az önrendelkezésüket, hogy szenvedést okozzanak másoknak. Akkor hát miért olyan fontos Mennyei Atyánk számára az önrendelkezés? Felírhatod a táblára ezt a kérdést, az osztály tagjai pedig válaszokat kereshetnek a 2 Nefi 2:11–30-ban, és felírhatják ezeket a táblára. Hogyan próbálja meg az ellenség aláásni az önrendelkezésünket? Hogyan segít nekünk a Szabadító abban, hogy „a szabadságot és az örök életet” válasszuk (2 Nefi 2:27)? Közösen elénekelhettek egy himnuszt az önrendelkezésről, például: Értsd meg, szabad a választás (Himnuszok, 155. sz.), és megkérheted az osztály tagjait, hogy a felsorolásukat egészítsék ki a himnuszból kapott meglátásokkal.

• A Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára e heti vázlata megnevez négy, az önrendelkezést lehetővé tevő alapvető feltételt. Íme egy módja annak, ahogyan építhetsz arra, amit az osztály tagjai otthon esetleg már megtanultak: Írd fel a táblára a négy feltételt. Azután kérd meg az osztály tagjait, hogy mondjanak olyan megállapításokat a 2 Nefi 2-ből, amelyek arról tanítanak, hogy milyen elengedhetetlenek ezek a feltételek az isteni lehetőségeink eléréséhez.

2 Nefi 2:15–29

A bukás és Jézus Krisztus engesztelése alapvető részei Mennyei Atya tervének

• A keresztények közül sokan úgy gondolják, hogy a bukás tragikus volt, Éva pedig borzalmas hibát követett el. A 2 Nefi 2 e versei tisztázzák az Ádám és Éva bukására vonatkozó igazságokat, és bizonyságot tesznek arról, hogy Jézus Krisztus megvált minket a bukástól. Ezen elgondolások megbeszélésének egyik módja lehet az, ha megkéred az osztály tagjait, hogy nézzék át a 2 Nefi 2:15–25-öt, és sorolják fel, milyen igazságokat tudnak meg az Éden kertjében történtekről. Milyen további meglátásokat találnak a További források részben található idézetben Dallin H. Oaks eldertől? Hogyan váltott meg minket Jézus Krisztus a bukástól (lásd 2 Nefi 2:6–8, 26–29)?

• A korábbihoz hasonló tevékenység elvégzése után kitehetsz számos, az alábbiakhoz hasonló kérdést, és megkérheted az osztály tagjait, hogy mondják el meglátásaikat:

  • Lehi e versekben található tanításai hogyan igazítanak helyre néhány közismert félreértést a bukásról?

  • Milyen értelemben áldás a bukás?

  • Hogyan segít nekünk a bukás pontos megértése jobban megérteni, hogy miért van szükségünk Jézus Krisztusra és az Ő engesztelésére?

  • Mi az egyik oka annak, amiért hálásak vagytok Ádámnak és Évának az Éden kertjében meghozott döntéséért?

  • Miben hasonlított a ti arra irányuló döntésetek, hogy a földre jöttök, Ádám és Éva azon döntéséhez, mely szerint vesznek a jó és a gonosz tudása fájának gyümölcséből?

  • Mi az élet célja? E cél eléréséhez miért volt szükség a bukásra?

2 Nefi 4:15–35

Gyengeségeinkben fordulhatunk Istenhez

• Nefinek a 2 Nefi 4:15–35-ben található írásai reményt és vigaszt nyújthatnak nekünk, amikor úgy érezzük, hogy erőt vesznek rajtunk a küszködéseink és a gyengeségeink. Az osztály tagjai párokban átnézhetik ezeket a verseket, és kereshetnek olyan szövegrészeket, amelyeket felhasználhatnak olyan valaki megvigasztalására, aki terhesnek érzi a megpróbáltatásait. Ezt követően mindegyik pár megoszthatja az osztállyal ezeket a szövegrészeket. Az osztályból esetleg valaki el tud mesélni egy olyan tapasztalatot, melynek során vigaszra lelt azáltal, hogy Nefihez hasonlóan Istenhez fordult.

• A 2 Nefi 4 áttekintésének egy másik módja lehet az, ha előre felkéred az osztály néhány tagját, hogy jöjjenek felkészülten olyan versek és kifejezések megosztására ebből a fejezetből, amelyek jelentőségteljesek voltak számukra. Kérd meg őket, hogy mondják el, mit tesznek olyankor, amikor úgy érzik, hogy erőt vesznek rajtuk a gyengeségeik. Ezt a beszélgetést kiegészítheti egy himnusz a vigaszról és a reményről, például: Hol találok békét? (Himnuszok, 73. sz.). Az osztály tagjai elmondhatják, hogy miként támasztja alá a himnusz Nefi abban mutatott példáját, ahogyan a csüggedés idején az Úrra támaszkodott.

2 Nefi 5

Az evangélium szerinti életben lehet boldogságra lelni

• Azon kihívások ellenére, amelyekkel Nefi és népe szembesült, fel tudtak építeni egy társadalmat, amely boldogságot eredményező tantételeken alapult. Milyen tantételeket találtak az osztály tagjai a 2 Nefi 5 tanulmányozása során, amelyek hozzájárultak a nefiták által megtapasztalt boldogsághoz? Adhatsz az osztály tagjainak egy-egy papírlapot, és megkérheted őket, hogy keressenek a 2 Nefi 5-ben a boldogsághoz vezető tantételeket, és írják le ezeket. Miben különbözik az, ahogyan a világ keresi a boldogságot, attól, amit a 2 Nefi 5-ben találunk? Milyen célokat tűzhetnek ki maguk elé az osztály tagjai e tantételek egyikének alkalmazására?

Ösztönözz otthoni tanulásra!

Mondd el az osztály tagjainak, hogy a 2 Nefi 6–10-ben olvashatjuk a szentírások összességében található egyik legnagyszerűbb prédikációt Jézus Krisztus engeszteléséről. Meg is oszthatsz egy verset ezekből a fejezetekből, amely miatt már alig várod, hogy elolvasd azokat.

További források

A bukás része volt Isten tervének

Dallin H. Oaks elnök azt tanította:

„Amikor Ádám és Éva megkapta az első parancsolatot, még átmeneti állapotban voltak – már nem a lélekvilágban, azonban fizikai testük még nem volt kitéve a halálnak, és még nem volt képes az utódnemzésre. Nem tudtak eleget tenni az Atya első parancsolatának anélkül, hogy át ne hágták volna az Éden kertjének boldogsága, valamint a halandó élet rettenetes próbatételei és csodálatos lehetőségei közötti akadályt. […]

Lehi próféta kifejtette, hogy »ha Ádám nem vétkezett volna, nem bukott volna el« (2 Ne. 2:22), hanem ugyanabban az állapotban maradt volna, amelyben teremtetett.

…Lehi arra a következtetésre jut, hogy a bukás be volt tervezve, hiszen »minden dolog annak bölcsessége szerint történt, aki minden dolgot tud« (2 Nefi 2:24).

Éva volt az, aki elsőként áthágta az Éden korlátait, annak érdekében, hogy létrehozza a halandósághoz szükséges feltételeket. Tette – bármilyen természetű is – formailag vétek volt ugyan, örökkévaló szempontból azonban dicsőséges szükségszerűsége az örök élet felé vezető kapu megnyitásának. Ádám bölcsességet tanúsított, amikor ugyanígy cselekedett. Így aztán Éva és »Ádám elbukott, hogy lehessenek emberek« (2 Nefi 2:25).

Vannak keresztények, akik elítélik Évát a tette miatt, arra a következtetésre jutva, hogy neki és leányainak valamiképpen csorbult a jellemük emiatt. Nem úgy az utolsó napi szentek! Kinyilatkoztatás által nyert tudásunk miatt mi ünnepeljük Éva tettét, és tiszteljük az ő bölcsességét és bátorságát a bukásnak nevezett nagyszerű esemény során. […]

A modern kori kinyilatkoztatásokból kiderül, hogy első szüleink értették a bukás szükségességét. Ádám azt mondta: »Áldott legyen Isten neve, mert vétkem miatt megnyíltak szemeim, és ebben az életben örömöm lesz, és a testben újra látom majd Istent« (Mózes 5:10)” (“The Great Plan of Happiness,” Ensign, Nov. 1993, 72–73).

Tanításunk fejlesztése

Karold fel azokat, akik nem járnak az órára! A tanítás több a vasárnapi beszélgetés levezetésénél: magában foglalja a szeretteljes szolgálattételt és mások megáldását az evangéliummal. Talán ismersz valakit, aki nem jár az órára, és akit személy szerint meghívhatsz, hogy vegyen részt a következő órán. (Lásd A Szabadító módján tanítani. 8–9.)