Sarah and Isaac [Sára és Izsák]. Készítette: Scott Snow

Február 14–20.

1 Mózes 18–23

„Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?”

A tanításra készülve tartsd szem előtt, hogy az osztály sok tagjának saját jelentőségteljes élményben is része lehetett az 1 Mózes 18–23 olvasásakor. Mit tehetsz azért, hogy ezen élmények és meglátások megosztására buzdítsd őket? Érdemes lehet engedned, hogy ezek a meglátások hatással legyenek az órai beszélgetésre.

Jegyezd fel a benyomásaidat!

Kérd fel a tanulókat gondolataik megosztására!

A próbatételeink gyakran válnak életünk meghatározó pillanataivá. Az 1 Mózes 18–23 több ilyen pillanatot is leír Ábrahám és Lót életéből. Az osztály tagjai megoszthatnak egy olyan verset, amelyet az e heti személyes tanulmányozásuk során találtak, és Ábrahámnak egy ilyen meghatározó pillanatáról szól. Ezután megoszthatják, mit tanultak belőle.

Tanítsd a tant!

1 Mózes 18:9–14; 21:1–7

Az Úr az Ő saját idejében teljesíti be az ígéreteit

• Az e versekben leírtak lélekemelő hatással lehetnek az osztály azon tagjaira, akikben felmerül, hogy vajon be fognak-e teljesedni Isten ígéretei. A beszélgetés elkezdéséhez hasznos lehet az osztály tagjainak felkérése arra, hogy az osztályban valaki mással tekintsék át Isten Ábrahámnak és Sárának tett ígéreteit az 1 Mózes 17:4, 15–22; 18:9–14-ben, valamint ezen ígéretek beteljesedését az 1 Mózes 21:1–7-ben. Mi ragadja meg az osztály tagjainak figyelmét ezekben a versekben? Milyen igazságokat szűrhetünk le Ábrahám és Sára tapasztalataiból, amelyeket megoszthatnánk egy olyan barátunkkal, aki egyre kevésbé reménykedik abban, hogy Isten be fogja teljesíteni az ígéreteit? Milyen szentírásokat vagy személyes tapasztalatokat oszthatnánk még meg (lásd például Rómabeliek 8:28; Zsidók 11; Mormon 9:19–21; Tan és szövetségek 88:64)? Milyen tapasztalatokat tudnának megosztani az osztály tagjai, melyek során beteljesedtek Isten ígéretei az életükben? Hogyan tarthatjuk fenn a hitünket akkor is, amikor ebben az életben nem érkeznek meg az ígért áldások (lásd Zsidók 11:8–13)?

1 Mózes 19:15–26

Jézus Krisztus tanítványaiként el kell menekülnünk a gonoszságtól, és nem szabad visszanéznünk

• Szerinted milyen tanulságokat vonhatnának le az osztály tagjai az arról szóló beszámolóból, amikor Lót családja elmenekült Sodomából és Gomorából? A További források részben található idézet Jeffrey R. Holland eldertől felvet egy lehetséges tanulságot. Esetleg megoszthatod az osztállyal azt követően, hogy összefoglaltátok az 1 Mózes 19:15–26-ban leírt eseményeket. Milyen módokon vagy helyzetekben fordul velünk elő időnként az, hogy hátra tekintünk (lásd 26. vers) akkor, amikor a Szabadítóba vetett hittel előre kellene tekintenünk? Az osztály tagjai megoszthatnak annak fontosságát szemléltető tapasztalatokat, hogy ne tekintsünk hátra. Mivel egészíti ki a Lukács 9:62 azt, amit ezen elképzeléssel kapcsolatosan már értünk?

  

  Fleeing Sodom and Gomorrah [Menekülés Sodomából és Gomorából]. Készítette: Julius Schnorr von Carolsfeld

1 Mózes 22:1–14

Isten és az Ő Fia hasonlatosságára van az, hogy Ábrahám hajlandó volt feláldozni Izsákot

• Mennyei Atyának Fia feláldozásáról taníthat minket az arról szóló beszámoló, amikor Ábrahám áldozatként felajánlja a fiát. A történet alaposabb megismerésének egyik módja lehet az, ha az osztály egyik felét megkéred az 1 Mózes 22:1–14 Ábrahám és az Atyaisten szempontjából, a másik felét pedig a történet Izsák és Jézus Krisztus szempontjából való átgondolására. Kérd meg az osztály tagjait, hogy mondják el, milyen meglátásokat szereztek. Mit tudtak meg az osztály tagjai, ami elmélyíti a Mennyei Atya és Jézus Krisztus iránti hálájukat? E beszélgetés részeként kiteheted azt a képet, amelyen Ábrahám feláldozni viszi Izsákot (Evangéliumi művészeti könyv, 9. sz.) vagy megmutathatod az “Akedah (The Binding)” című rövidfilmet (ChurchofJesusChrist.org).

További források

„A hit mindig a jövő felé mutat”

Jeffrey R. Holland elder ezt tanította:

„…lehetséges, hogy Lót felesége az Úrra neheztelve tekintett vissza – amiatt, amit az Úr kért, hogy hagyjon hátra. […] Nem csupán az tehát a gond, hogy az asszony visszanézett, hanem hogy vágyakozva nézett vissza. Vagyis a múlthoz való ragaszkodása erősebb volt, mint a jövőbe vetett bizalma.

…arra kérlek benneteket, ne időzzetek sokáig a már elmúlt napokon, ne sóvárogjatok hiábavalóan a tegnapokért, bármennyire is jók voltak e tegnapok! A múltból tanulni kell, de nem benne élni. Visszatekintünk, mert szükségünk van a ragyogó élmények izzó parazsára, de nem a hamura! Amikor pedig megtanultuk mindazt, amit meg kellett tanulnunk, és magunkkal hoztuk a legjobbat mindabból, amit tapasztaltunk, akkor előre tekintünk, emlékezve arra, hogy a hit mindig a jövő felé mutat.

[…] [Lót feleségének] nem volt hite. Kétségbe vonta, hogy az Úr képes lenne valami jobbat adni neki annál, mint amivel már rendelkezett. Nyilvánvalóan azt gondolta, hogy semmi, ami azután következik, nem lehet olyan jó, mint mindaz, amit hátrahagyni készül. […]

Nem helyes a múltbéli életeken, köztük a múltbéli hibákon ilyen módon időzni! Jézus Krisztus evangéliuma nem erről szól” (vö. A legjobb még hátra van. Liahóna, 2010. jan. 24., 26–27.).

Tanításunk fejlesztése

Ígérj áldásokat! Amikor felkéred a tanulóidat a tanultak tettekre váltására, egyúttal tegyél bizonyságot arról, hogy milyen áldásokat ígért Isten azoknak, akik így tesznek. (Lásd még A Szabadító módján tanítani. 35.)