Whither Thou Goest [Ahova te mégy]. Készítette: Sandy Freckleton Gagon

Június 6–12.

Ruth; 1 Sámuel 1–3

„Örvendez az én szívem az Úrban”

Fontos felkészültnek lenni a tanításra, de arra is ügyelj, hogy a terveid között biztosíts lehetőségeket az osztály tagjainak is az általuk tanultak elmondására.

Jegyezd fel a benyomásaidat!

Kérd fel a tanulókat gondolataik megosztására!

Az osztály tagjait az ezen a héten tanultak megosztására buzdíthatod azzal, ha megkéred őket egy olyan szó vagy kifejezés felírására a táblára a Ruth 1–4 vagy az 1 Sámuel 1–3-ból, amely ösztönözte őket az egyéni vagy a családi tanulmányozásuk során. Olvassatok fel néhányat, és kérd meg az osztály tagjait, hogy mondják el, miként ösztönözték őket ezek a szavak és kifejezések.

Tanítsd a tant!

Ruth; 1 Sámuel 1–2

Krisztus győzelemmé tudja tenni a tragédiát

• Bár az osztály tagjainak Ruth és Anna próbatételeitől eltérő egyéni megpróbáltatásai lehetnek, tanulhatnak abból, ahogyan ez a két hithű nő a veszteségre és a szívfájdalomra reagált. Segíthetsz nekik ebben azzal, ha kis csoportokra osztod az osztályt, és minden csoportot megkérsz, hogy olvasson el egy-egy fejezetet a Ruth 1–4 vagy az 1 Sámuel 1-ből. A táblára felírhatsz ezekhez hasonló kérdéseket: Milyen próbatételekkel nézett szembe Ruth, illetve Anna? Hogyan mutatták ki az Úrba vetett bizalmukat a próbatételeik alatt? A csoportok választ kereshetnek az egyik kérdésre vagy akár többre is, és elmondhatják, hogy mit találtak. Mit tudunk meg ezekből a beszámolókból, hogyan segíthet nekünk az Úr a próbatételeinkben?

  

  For This Child I Prayed [Ezért a fiúért könyörögtem]. Készítette: Elspeth Young

• Nem mindenkinek adatik gyermek, aki imádkozik érte, és nem mindenki házasodik újra, akinek meghal a házastársa. Azonban függetlenül attól, hogy mik a személyes kihívásaink, lehetőséget adhatnak arra, hogy a Szabadítóhoz forduljunk és megerősítsük az Őbelé vetett hitünket. Megkérheted az osztály tagjait, hogy olvassák el a Ruth 2:11–12-őt és az 1 Sámuel 1:9–11-et, és beszéljék meg, milyen hatással voltak Ruth és Anna próbatételei az Úrral való kapcsolatukra. Az osztály tagjai azt is elmondhatják, hogy a saját hitük hogyan erősödött meg amiatt, mert a próbatételek idején Jézus Krisztushoz fordultak.

  E beszélgetés alátámasztásaként megkérheted az osztály egy vagy több tagját, hogy készüljenek fel meglátások megosztására ezek valamelyikéből: Reyna I. Aburto nővér Fényben, borúban, ó, maradj velem! (Liahóna, 2019. nov. 57–60.) című beszéde; D. Todd Christofferson elder A szentek öröme című beszédének A Krisztus általi győzelem öröme című része (Liahóna, 2019. nov. 16–17.); vagy Elaine S. Dalton elnök szavai a További források részben. Kérdezd meg az osztály tagjait, hogy mondják el, mit tudtak meg, hogyan adhatnak a próbatételeink lehetőséget a Jézus Krisztusba vetett még nagyobb hitre.

1 Sámuel 2:18–36; 3

Hallgassunk az Úr hangjára és engedelmeskedjünk annak

• Lehetnek olyan emberek az osztályodban, akik Sámuelhez hasonlóan hallották már az Úr hangját, de nem ismerték fel, hogy az Övé. Megkérheted az osztály tagjait, hogy nézzék át az 1 Sámuel 3-at, és figyeljék meg, mit tett Sámuel, ami segíthet nekünk az arra irányuló erőfeszítéseinkben, hogy meghalljuk az Úr hangját és engedelmeskedjünk annak. Meg is kérheted az osztály két tagját arra, hogy játsszák el a Sámuel és Éli közötti beszélgetést.

• Időnként olyan helyzetben találjuk magunkat, amilyenben Éli volt – lehetőségünk nyílik segíteni valakinek felismerni az Úr hangját. Az osztály tagjai esetleg elmondhatják, hogyan tették meg ezt a barátaik, családtagjaik vagy mások esetében. Milyen szentírásrészek vagy tapasztalatok megosztásával segítettünk másoknak megérteni, hogy milyen módon kommunikál velünk az Úr? (Lásd például Tan és szövetségek 6:22–23; 8:2–3; 9:7–9.)

További források

Soha nem vagyunk egyedül

Elaine S. Dalton elnök ezt tanította:

„Az élet utazása időnként váratlan ösvényekre visz minket. Olyan fordulók és kanyarok vannak az úton, amelyekre egyikünk sem számíthatott. Azonban az összes ilyen forduló és kanyar egyben lehetőség is – lehetőség a reakciónk és a cselekvési tervünk megválasztására. Az élet nehézségei lehetőséget adhatnak nekünk arra, hogy közelebb tudjunk húzódni a Szabadítóhoz, és még teljesebb mértékben bízzunk Őbenne. Annak folyamatában, hogy minden egyes nap közel élünk Őhozzá, krisztusi jellemvonásokra és tulajdonságokra teszünk szert. […]

Akárcsak Ruth és Anna, mi is mindannyian meg fogunk tapasztalni hányattatásokat. Lehet, hogy nem mindig értjük az Úrnak az életünkre vonatkozó tervét, de bizonyságom van arról, hogy soha nem vagyunk egyedül. Ő mindig velünk van, és ezt ígéri nekünk: »Természetes szemetekkel jelenleg nem láthatjátok Istenetek tervét azon dolgokat illetően, amelyek ezután jönnek, és a dicsőséget, amely sok megpróbáltatást követ« [Tan és szövetségek 58:3]” (“Lessons from Ruth and Hannah,” Ensign, Apr. 2006, 35, 37).

Lásd még János 14:18; Alma 38:5.

Tanításunk fejlesztése

Semmi gond azzal, ha azt mondod: „nem tudom”. Bár minden tőled telhetőt megtéve meg kell próbálnod megválaszolni az osztályod tagjai által feltett kérdéseket, az Úr nem várja el tőled, hogy mindent tudj. Amikor nem tudod, mit válaszolj valamire, akkor ismerd be ezt, és tegyél őszinte bizonyságot arról, amit viszont tudsz. (Lásd 1 Nefi 11:16–17; A Szabadító módján tanítani. 24.)