Saving That Which Was Lost [Megmenteni, ami elveszett]. Készítette: Michael T. Malm

Augusztus 15–21.

Zsoltárok 49–51; 61–66; 69–72; 77–78; 85–86

„Hadd beszélem el…, miket cselekedett az én lelkemmel”

A tanításra készülve vedd fontolóra David A. Bednar elder tanácsát: „…a beszéd önmagában nem tanítás. Az Úr módján [tanítani] az evangéliumot magában foglalja, hogy a beszéd előzményeként megfigyelünk, hallgatunk és próbálunk tisztán látni” (Prédikáljátok evangéliumomat misszionáriussá válni. Liahóna, 2013. okt. 50.).

Jegyezd fel a benyomásaidat!

Kérd fel a tanulókat gondolataik megosztására!

Az osztály tagjait úgy is felkérheted valaminek a megosztására, amit a héten olvastak, hogy felírod a táblára: „Örvendeznek az én ajakim” vagy „Nyelvem is minden napon hirdeti a te igaz[lelkűségedet]” (Zsoltárok 71:23, 24). Az osztály tagjai aztán elmondhatják, mit találtak, ami segít nekik örvendezni vagy az Úr igazlelkűségéről beszélni.

Tanítsd a tant!

Zsoltárok 51; 85–86

„Te Uram jó vagy és kegyelmes”

• A Zsoltárok 51 leírja, milyen érzések vannak sokunkban, amikor igyekszünk bűnbánatot tartani és megbocsátást nyerni. Azáltal segíthetsz az osztály tagjainak jobban megérteni a bűnbánatot és ösztönzést érezni a gyakoribb bűnbánatra, ha javaslod nekik, hogy ezt a kérdést szem előtt tartva nézzék át a Zsoltárok 51-et: Mit jelent bűnbánatot tartani? Aztán engedd, hogy lehetséges válaszokat adjanak. (A További források rész hasznos meglátásokat tartalmaz.) Miért tűnik időnként nemkívánatosnak a bűnbánat? Mit találunk ebben a zsoltárban, ami örömtelivé teheti a bűnbánatot?

• Hogyan írnátok le, milyen érzés Jézus Krisztus engesztelő hatalma által bűnbocsánatot nyerni? Kérd meg az osztály tagjait, hogy mondják el a gondolataikat, és buzdítsd őket olyan szövegrészek kikeresésére a Zsoltárok 51; 85–86-ban, amelyek leírják az Ő tisztító megbocsátásának hatását az életünkben (lásd például Zsoltárok 51:2–3, 8–13; 85:3–10). Mutathatsz képeket vagy tárgyakat, hogy segíts az osztály tagjainak maguk elé képzelni ezeket a szövegrészeket. Az osztály tagjai aztán megoszthatják a Szabadítóval, Jézus Krisztussal, valamint az azzal kapcsolatos érzéseiket, hogy hajlandó volt kiengesztelni a bűneinkért, hogy megbocsátást nyerhessünk. El is énekelhettek közösen egy himnuszt a Szabadító engesztelő áldozatáról, például: Ámulok Jézus szeretetén. (Himnuszok, 115. sz.).

• A bűnbánathoz nem csupán abban kell hinnünk, hogy Jézus Krisztus meg tud tisztítani minket, hanem abban is, hogy ezt meg is fogja tenni. Az osztály tagjai a hét során találhattak olyan szövegrészeket a Zsoltárok 51; 85–86-ban, amelyek megerősítették az abba vetett hitüket, hogy az Úr hajlandó megbocsátani. Buzdítsd őket, hogy mondják el, mit találtak. A Zsoltárok 86:5, 13, 15-re is felhívhatod a figyelmüket, és megkérdezheted tőlük, hogy mit tanítanak ezek a versek az Úrról. Mit jelenthet az, hogy „nagy kegyelmű és igazságú” (15. vers)? Miért fontos ezt tudnunk?

Zsoltárok 66:5–20

A bizonyságunk Jézus Krisztusról segíthet másoknak Őhozzá jönni

• Az egyik hatalmas áldása annak, hogy összegyűlünk a Vasárnapi Iskolán, az annak lehetősége, hogy erőt nyerhetünk Jézus Krisztus más követőinek hitéből és bizonyságából. Lehetőséget adhatsz erre az osztályodnak azzal, ha megkéred a tagjait, hogy olvassák el a Zsoltárok 66:16-ot, és gondolják át ezt a kérdést: Ha el kellene mondanotok, hogy mit cselekedett az Úr a ti lelketekért, akkor mit mondanátok? Miközben gondolkoznak, ötletekért elolvashatják az 5–20. verseket. Írják le a válaszaikat. Aztán kérd meg őket, hogy kis csoportokban vagy az egész osztály előtt mondják el, mit tett Jézus Krisztus a lelkükért.

  

  Megoszthatjuk másokkal a bizonyságunkat arról, hogy mit tett értünk az Úr.

További források

A bűnbánat a változást jelent

Russell M. Nelson elnök így jellemezte a bűnbánatot:

„…amikor Jézus bűnbánatra szólít titeket és engem, azzal arra kér minket, hogy változtassuk meg az elménket, a tudásunkat, a lelkünket, sőt, a lélegzetvételünket is. Arra kér, hogy változtassuk meg azt, ahogyan szeretünk, gondolkodunk, szolgálunk, az időnket töltjük, a feleségünkkel bánunk, a gyermekeinket tanítjuk, sőt, ahogyan gondját viseljük a testünknek.

Nincs semmi, ami felszabadítóbb, nemesítőbb vagy létfontosságúbb lenne egyéni fejlődésünk szempontjából, mint a bűnbánatnak szentelt rendszeres, napi figyelem. A bűnbánat nem egy egyszeri esemény, hanem egy folyamat. Ez jelenti a boldogság és a nyugodt lelkiismeret kulcsát. Hittel társítva a bűnbánat feltárja előttünk a kaput Jézus Krisztus engesztelésének hatalma előtt. […]

Amikor a bűnbánatot választjuk, akkor a változást választjuk! Engedjük a Szabadítónak, hogy önmagunk legjobb változatára formáljon minket. Azt választjuk, hogy lelkileg növekedünk és örömben részesülünk – az Őbenne való megváltás örömében. Amikor a bűnbánatot választjuk, akkor azt választjuk, hogy egyre hasonlóbbá válunk Jézus Krisztushoz” (Tehetjük jobban és lehetünk jobbak. Liahóna, 2019. máj. 67.).

Tanításunk fejlesztése

Tegyél fel olyan kérdéseket, melyek megérintik a szívet és az elmét! „[Kérd meg] a tanulókat, hogy osszák meg, mit éreznek egy-egy szentírásrész kapcsán, hogyan érezhettek a szentírások szereplői, vagy miként vonatkoznak az adott rész igazságai az életünkre” (A Szabadító módján tanítani. 31.).