1. fejezet

Segítőegylet

Egy ősi minta visszaállítása

Halandó szolgálata során a Szabadító különös szeretetet és törődést tanúsított a nők iránt. James E. Talmage elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, ezt mondta: „A női nem és a női lét valaha is élt legnagyobb védelmezője maga Jézus Krisztus.”¹

A Szabadító csoportokban és egyénileg, az utcán és a tengerparton, a kút mellett vagy akár a saját otthonukban is tanította a nőket. Szeretettel fordult feléjük, és meggyógyította őket és a családtagjaikat. Számos példázatban beszélt hétköznapi dolgokkal foglalatoskodó nőkről. Szemmel láthatóan jól ismerte az életüket, és időtálló evangéliumi leckéket merített a mindennapi tapasztalataikból. Megbocsátott nekik. Velük együtt könnyezett. Könyörülettel volt irántuk sajátos helyzetükben, akár leányok, feleségek, otthonteremtők, édesanyák vagy özvegyek voltak. Nagyra becsülte és magasztalta őket.

A Szabadító még a kereszten elszenvedett pokoli fájdalmában is édesanyja iránti aggodalmát fejezte ki, aki nagy valószínűséggel addigra már gondoskodásra szoruló özvegy volt.² És az első ember, akinek feltámadása után megjelent, szintén egy nő volt. ³

Női tanítványok az Újszövetségben

Bár keveset tudunk az Újszövetség idején élő nők hivatalos szervezetéről, a tények azt támasztják alá, hogy a nők létfontosságú szerepet játszottak a Szabadító szolgálatában. Az Újszövetségben számos beszámolót olvashatunk olyan nőkről – akár név szerint ismerjük őket, akár nem –, akik hitet gyakoroltak Jézus Krisztusban, megismerték és megfogadták a tanításait életükben, valamint bizonyságot tettek az Úr szolgálatáról, csodáiról és fenségéről. Ezek a nők példamutató tanítványokká és értékes tanúkká váltak a szabadítás munkájában.

Nők is voltak azok között, akik együtt utaztak Jézussal és tizenkét apostolával. Megosztották javaikat, hogy segítsék az Úr szolgálatát. Halála és feltámadása után a nők továbbra is hithű tanítványok maradtak. Összegyűltek és együtt imádkoztak az apostolokkal. Felajánlották otthonukat az egyháztagok gyülekezeti helyéül. Bátran részt vettek a lelkek fizikai és lelki megmentésének munkájában.

Márta és a testvére, Mária, jó példái a női tanítványoknak az Újszövetségben. Lukács 10. fejezetében arról olvashatunk, hogy Márta megnyitja otthonát Jézus előtt. Ő azáltal szolgálta az Urat, hogy gondoskodott a fizikai szükségleteiről, míg Mária a Mester lábainál ült, elmélyedve hallgatva a tanításait.

Egy olyan korban, amikor a nőktől általában csupán fizikai szolgálatot vártak el, a Szabadító megtanította Mártának és Máriának, hogy a nők lelkileg is részt vehetnek az Ő munkájában. Azt a felhívást intézte feléjük, hogy legyenek a tanítványai, és részesüljenek a szabadulásban, „a jobb részben”, amely soha nem vétetik el tőlük.⁴

Mária és Márta tevékeny résztvevőkké váltak az Úr halandó szolgálatában. Az Újszövetség egy későbbi szakaszában olvashatjuk Márta erős bizonyságát a Szabadító isteni voltáról. A Jézussal folytatott beszélgetése során ezt mondta: „…én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.”⁵

Számos más női tanítvány is kísérte Jézust és a Tizenketteket, sokat tanulva Tőle a lelki dolgokról, és szolgálva Őt a fizikai szükségletek terén. Lukács így jegyezte fel:

„És lőn ezután, hogy ő jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát, és vele a tizenkettő,

És némely asszonyok, a kiket tisztátalan lelkektől és betegségekből gyógyított meg, Mária, a ki Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög ment ki,

És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgálának néki.”⁶

Nagyon valószínű, hogy ezek a nők, amellett, hogy főztek rájuk, anyagi támogatást is nyújtottak Jézusnak és az apostolainak. Mindamellett, hogy részesültek Jézus szolgálatában – evangéliuma örömhírében, valamint gyógyító erejének áldásaiban – e nők is szolgálták Őt, javaik és odaadásuk felajánlásával.

Pál apostol írásaiban olvashatunk olyan nőkről, akik mind egyházi pozíciójukban, mind pedig saját akaratukból szolgálták a szenteket. Az igazlelkű özvegyről szóló leírása a korai egyházban lévő számos nő jellemét tükrözi: „…jó cselekedetekről bizonysága van; ha gyermeket nevelt, ha vendéglátó volt, ha a szentek lábait mosta, ha a nyomorultakon segített, ha minden jó cselekedetben foglalatos vala.”⁷ Pál a bölcs, tapasztalt, idősebb nők hatásáról is írt. Azt tanácsolta Titusnak, buzdítsa az idősebb nőket, hogy szolgálják a fiatal nőket és tanítsák őket a feleségként és édesanyaként betöltött örökkévaló szerepükről, „hogy megokosítsák az ifjú asszonyokat, hogy férjöket és magzataikat szeressék”⁸.

Az Apostolok cselekedetei könyve beszámol egy asszonyról, aki megtestesítette a Pál által leírt erényeket. Tábitha, akit Dorkásként is ismertek, Joppéban élt, ahol ruhákat készített a szegény asszonyoknak.

„Joppéban pedig vala egy nőtanítvány, névszerint Tábitha, mely megmagyarázva Dorkásnak, azaz zergének mondatik: ez gazdag vala jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott.

Lőn pedig azokban a napokban, hogy megbetegedvén, meghala…

Mivelhogy pedig Lidda [városa] Joppéhoz közel vala, a tanítványok meghallván, hogy Péter ott van, küldének két férfiút ő hozzá, kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk.

Felkelvén azért Péter, elméne azokkal. Mihelyt oda ére, …elébe állának néki az özvegyasszonyok mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt.

Péter pedig mindenkit kiküldvén, térdre esve imádkozék; és a holt testhez fordulván, monda: Tábitha, kelj fel! Az pedig felnyitá szemeit; és meglátván Pétert, felüle.”⁹

Az Újszövetség más elkötelezett nőkről is említést tesz. Priscilla és az ő férje, Akvila, az életüket kockáztatták az apostolokért, és felajánlották az otthonukat egyházi összejövetelek céljára.¹⁰ Pál ezt írta: „…köszöntenek titeket az Úrban felette igen Akvila és Prisczilla, a házuknál levő gyülekezettel egybe. ”¹¹

Egy Mária nevezetű asszony „sokat munkálkodott” az apostolokért,¹² egy Lidia nevű nő pedig egész házanépével együtt megkeresztelkedett, és szolgálta azokat, akik tanították őt. ¹³

Egy Fébé nevezetű asszony úgy tűnik, egyházi pozícióban szolgált a gyülekezetében. Pál ezt mondta: „Ajánlom pedig néktek Fébét, a mi nénénket, ki a… gyülekezetnek szolgálója: hogy fogadjátok őt az Úrban szentekhez illendően, és legyetek mellette, ha valami dologban rátok szorul. Mert ő is sokaknak pártfogója volt”¹⁴. A Fébé, illetve az Újszövetségben található többi nagyszerű asszony által nyújtott szolgálat ma is folytatódik a Segítőegylet tagjain keresztül – legyenek akár vezetők, látogatótanítók, édesanyák vagy mások –, akik sokaknak pártfogói és segítői.

Női tanítványok az utolsó napokban

Az ősi egyházban lévő nők méltóságteljesek és nemesek voltak, akik érezték, hogy szükség van rájuk és megbecsülik őket. Szolgáltak másokat, gyarapodtak egyéni szentségükben, és részt vettek a lelkek megmentésének nagyszerű munkájában.

E minta visszaállíttatott az utolsó napokban a Segítőegylet megalapításakor. Joseph Smith próféta kijelentette: „Az egyház nem volt tökéletesen megszervezve mindaddig, míg a nők szervezete így létre nem jött.”¹⁵ Eliza R. Snow nőtestvér, a Segítőegylet második általános elnöke, elismételte ezt a tanítást. Ezt mondta: „Habár a név újkori, az intézmény ősi eredetű. Mártírhalált halt prófétánk elmondta nekünk, hogy ugyanez a szervezet már az ősi időben is létezett az egyházban.”¹⁶

Joseph Smith mellett más utolsó napi próféták is bizonyságot tettek arról, hogy a Segítőegylet megszervezése a visszaállítás sugalmazott része volt, mely által az egyház asszonyait egyházi pozíciókba hívják el, hogy szolgálják egymást, és megáldják az egész egyházat. Joseph F. Smith elnök, az egyház hatodik elnöke, ezt mondta: „Ez Isten által fenségesen megalkotott, fenségesen felhatalmazott, a nők és a férfiak lelkének [megszabadításáért] fenségesen elrendelt szervezet.”¹⁷ Egy csoport segítőegyleti nőtestvérnek Lorenzo Snow elnök, az egyház ötödik elnöke, ezt mondta: „Mindig ott voltatok a papság mellett, készen arra, hogy megerősítsétek a kezeiket, és megtegyétek a részeteket Isten királysága érdekeinek előmozdításában; és ahogy osztoztatok e munkálatokban, bizonyosan úgy fogtok osztozni a munka diadalában, valamint abban a felmagasztosulásban és dicsőségben, melyet az Úr az Ő hithű gyermekei számára tartogat.”¹⁸

Amikor a nők közreműködnek a Segítőegyletben, Jézus Krisztus derék tanítványaiként szolgálnak a szabadulás munkájában. Az ősi egyházban lévő nőkhöz hasonlóan ők is papságviselő férfiak mellett dolgoznak azon, hogy gyarapítsák a hitet és a személyes igazlelkűséget, megerősítsék a családokat és az otthonokat, valamint felkutassák és megsegítsék a szükséget szenvedőket. Julie B. Beck nőtestvér, a Segítőegylet tizenötödik általános elnöke, ezt tanította: „A Segítőegyleten keresztül gyakoroljuk azt, hogyan legyünk Krisztus tanítványai. Megtanuljuk, amit szeretne, hogy megtanuljunk, azt tesszük, amit szeretne, hogy tegyünk, és azzá válunk, amivé szeretné, hogy váljunk.”¹⁹

„Mártha… befogadá [Jézust a] házába.” Testvére, Mária, „Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét” (Lukács 10:38–39)

Halandó szolgálata során a Szabadító különös szeretetet és törődést tanúsított a nők iránt

Tábitha „gazdag vala jó cselekedetekben és alamizsnákban” (Cselekedetek 9:36)