117. lecke: Tan és szövetségek 102–105

Izráel tábora

„Angyalaim mennek fel előttetek”

Izráel tábora 1834 májusában hagyta el az Ohio állambeli Kirtlandet, hogy gyalog induljon el egy több mint 1280 kilométeres útra. Bár a tábor tagjai sok nehézséggel néztek szembe az út során, számos áldásban is részük volt. Ez a lecke segíthet a tanulóknak megérteni, hogy Isten velük lesz és segíteni fog nekik, amikor úgy döntenek, hogy követik Őt.

Lehetséges tanulási tevékenységek

Ez a második az Izráel táborának az élményeiről szóló három lecke közül, amelyet a Tan és szövetségek 102–105-tel foglalkozó héten venni fogtok. Ha az előző leckét nem tanítottad, gondold át, hogyan építhetnél be részleteket belőle ebbe a leckébe.

Jézus Krisztus követése

Kezdheted a leckét azzal, hogy tanulmányozzátok Jeffrey R. Holland elder kijelentését, és megbeszélitek az utána következő kérdéseket.

Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából leírta, hogy mely ösvényt követeltethetik meg Jézus Krisztus követőitől:

„Szeretett fivéreim és nővéreim! A kereszténység vigaszt nyújt ugyan, de gyakran nem éppen kényelmes. A szentséghez és a boldogsághoz vezető út itt és ezután is hosszú és időnként rögös. Időt és kitartást igényel a haladás rajta. Azonban az érte járó jutalom természetesen tekintélyes.” (Jeffrey R. Holland: Az Úrra várni. Liahóna, 2020. nov. 116–117.)

• Milyen gondolataid vagy érzéseid vannak ezzel az idézettel kapcsolatban?

  Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, mi nehezítheti meg számukra személy szerint, hogy kövessék a Szabadítót, valamint hogy mi miatt éri vagy érheti meg a szükséges erőfeszítés. Miután a tanulók átgondolták a saját helyzetüket, közösen megbeszélhetitek a következő kérdéseket.

• Mi nehezítheti meg napjainkban, hogy Jézus Krisztus követői legyünk?

  A tanulók megoszthatnak ezekhez hasonló ötleteket: a Szabadító követése sok időt és erőfeszítést igényelhet; Jézus Krisztus követőitől gyakran megköveteltetik, hogy különbözzenek a világtól; a Szabadító követőit néha üldözik mások.

• Szerinted miért éri meg végső soron az erőfeszítés, mely a Szabadító követéséhez szükséges?

Ebben a leckében Izráel táborának az Ohióból Missouriba vezető utazását fogod tanulmányozni. Utazásuk hosszú és nehéz volt, és sok erőfeszítést igényelt. A tábor tagjai azonban útközben is hatalmas áldásokban részesültek. Tanulmányozás közben keress olyan igazságokat, amelyek segíthetnek neked, amikor nehéz Jézus Krisztus követőjének lenned.

Izráel tábora megkezdi útját

Megkérheted a tanulókat, hogy mondják el, mire emlékeznek Izráel táborának a céljával kapcsolatban. Ha szükséges, tedd ki a következő térképet, és oszd meg vagy foglald össze az alábbi bekezdést. Lejátszhatod a ChurchofJesusChrist.org oldalon elérhető Zion’s Camp [Sion tábora] című rövidfilm 2:13-tól 3:02-ig tartó részét.

1834 májusában Izráel táborának a tagjai megkezdték több mint 1280 kilométeres útjukat Missouri felé. A tábor két alakulata ugyanabban az időben indult el az Ohio állambeli Kirtlandből és a Michigan területén található Pontiacból. A két csoport végül Missouriban csatlakozott egymáshoz. Izráel tábora, amely később Sion táboraként volt ismert, körülbelül 200 férfiból, 12 nőből és 10 gyermekből állt. Az volt a céljuk, hogy segítsenek visszaállítani a Missouriban lévő szenteket a földjeikre, amelyeket igazságtalanul vettek el tőlük.

A lecke e részének az a célja, hogy segítsen a tanulóknak többet megtudni Izráel táborának néhány tapasztalatáról az utazásuk során.

Kioszthatod a Beszámolók Izráel táborától című anyagot. Adj időt a tanulóknak a kiosztott anyag tartalmának a tanulmányozására és a kérdések megbeszélésére.

A változatosság érdekében kiadhatod három önként jelentkező tanulónak a kiosztott anyag egy-egy szakaszát, hogy ők tanítsák azt. Taníthatnak az osztály előtt vagy a terem különböző részeiben, miközben a tanulók kis csoportokban felváltva hallgatják őket.

Egy másik lehetőség lehet, hogy lejátszod az osztálynak a Zion’s Camp [Sion tábora] című rövidfilm egyes részeit. Érdemes lehet a következő időkódoknál megállítanod a rövidfilmet, és megkérned egy tanulót, hogy olvassa fel a kiosztmányban szereplő beszámolót.

• 1. beszámoló: 3:02 és 5:00 közötti rész

• 2. beszámoló: 5:01 és 8:02 közötti rész

• 3. beszámoló: 8:03 és 13:06 közötti rész

Beszámolók Izráel táborától

1. beszámoló

George A. Smith elder (1817–1875) a Tizenkét Apostol Kvórumából felidézett néhány olyan helyzetet, amellyel Izráel tábora szembesült az utazásuk során:

„Joseph próféta teljes mértékben kivette részét az utazás fáradalmaiból. Azonfelül, hogy a tábor ellátásáról gondoskodott, és elnökölt felette, az idő túlnyomó részében gyalogolt, és a hólyagos, vérző és fájó lábak neki is osztályrészül jutottak, amely természetes következménye volt a napi 40–65 kilométeres gyaloglásnak az év forró évszakában. De az egész út alatt egyszer sem ejtett ki egy zúgolódó szót vagy panaszt a száján, miközben a táborban a legtöbb ember neki panaszkodott a fájó lábujjaik, a hólyagos lábaik, a hosszú menetelések, a gyér élelmiszeradagok, a silány minőségű kenyér, a rossz [kukoricakenyér], a [romlott] vaj, a rosszízű méz, a kukacos szalonna, sajt és egyebek miatt. […] Mi voltunk Sion tábora, mégis sokunk nem imádkozott, meggondolatlan, gondatlan, elővigyázatlan, ostoba vagy ördögi volt, és mi nem is tudtunk róla. Josephnek türelmesnek kellett lennie velünk, és úgy kellett tanítania minket, mint a gyermekeket. Sokan voltak azonban a táborban, akik soha nem zúgolódtak, és akik mindig készek és hajlandóak voltak megtenni, amit vezetőnk kívánt.” (George A. Smith, in Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 303.)

• Mit gondolsz, miért reagáltak a tábor tagjai ennyire eltérően ugyanazokra a körülményekre?

• Mi segíthet nekünk derűlátónak lenni, amikor nehézségeket tapasztalunk meg a Szabadító követésére tett kísérleteink során?

---

2. beszámoló

Olvasd el a Tan és szövetségek 103:20-at és a következő kijelentést Heber C. Kimball elnöktől (1801–1868) az Első Elnökségből:

„Annak ellenére, hogy ellenségeink folyamatosan erőszakkal fenyegetőztek, nem féltünk, és nem is tétováztunk utazásunk folytásában, mert Isten velünk volt, és angyalai előttünk mentek, és kis csapatunk hite rendületlen maradt. Tudjuk, hogy angyalok voltak a kísérőink, mert láttuk őket.” (Heber C. Kimball, in Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 303.)

• Szerinted milyen hatással lett volna rád ez az áldás, ha Izráel táborának a tagja lettél volna?

• Milyen módokon segít az Úr a követőinek nehéz dolgokat megtenni napjainkban?

---

3. beszámoló

Amikor Izráel tábora csupán egy napi útra volt Jackson megyétől, öt fegyveres férfi ment oda hozzájuk. A férfiak azzal kérkedtek, hogy több mint háromszáz másik ember is úton van, hogy megtámadják a tábort. Miközben a tábor tagjai megbeszélték, hogy mit tegyenek, Joseph Smith próféta azt mondta: „álljunk mozdulatlanul…, hogy meglássuk Isten szabadítását”.

Húsz perccel később heves zivatar söpört végig a táboron. A vihar jelentős mértékben felduzzasztotta a közeli folyó vizét, megakadályozva, hogy ellenségeik átkeljenek rajta és megtámadják őket. Izráel táborának számos tagja talált menedéket egy közeli kis templomban. Egy pillanattal később az elázott Joseph Smith belépett a templomba, és így kiáltott fel: „Isten van ebben a viharban!”

A vihar utáni reggelen a tábor tagjai azt találták, hogy sátraik és felszerelésük elázott és szanaszét hevert, de senki nem támadta meg őket (idézve és összefoglalva innen: Saints: The Story of the Church of Jesus Christ in the Latter Days, vol. 1, The Standard of Truth, 1815–1846 [2018], 203–204).

• Ha Izráel táborának a tagja lettél volna, hogyan befolyásolhatta volna ez az élmény a Joseph Smith prófétával kapcsolatos érzéseidet?

• Mit taníthat neked ez az élmény Istenről az életed nehéz pillanataiban?

Kérd meg a tanulókat, hogy a következőkhöz hasonló kérdések feltevésével beszéljék meg, mit tanultak ebből a tanulmányozási tevékenységből.

• Mi ragadta meg a figyelmedet, miközben Izráel táborának néhány élményét tanulmányoztad?

• Milyen igazságokat tudsz meg ezekből a tapasztalásokból az Úrról?

Miközben a tanulók megosztják ezeket, megfogalmazhatnak egy következőhöz hasonló igazságot: Isten velünk lesz és segíteni fog nekünk, amint erőfeszítéseket teszünk az Ő követésére.

A megértés elmélyítése

Szánj egy kis időt egy vagy több olyan szentírás kikeresésére és tanulmányozására, amely Isten arra vonatkozó vágyáról tanít, hogy velünk legyen és segítsen nekünk az életünkben. Kiválaszthatod a saját szentírásaidat, vagy választhatsz egyet a következő felsorolásból:

• 5 Mózes 1:30

• 5 Mózes 31:6

• Példabeszédek 3:5–6

• Ésaiás 41:10

• Tan és szövetségek 24:8

• Tan és szövetségek 108:8

• Mi ragadja meg a figyelmedet az általad tanulmányozott szentírásból? Miért?

• Mit fedeztél fel, ami segíthet valakinek, aki nehéznek találja Jézus Krisztus követését?

Bizonyságot tehetsz a megbeszélt igazságokról, és buzdíthatod a tanulókat, hogy cselekedjenek a kapott lelki késztetések szerint.

További források

Milyen áldások várnak azokra, akik úgy döntenek, hogy követik az Urat?

Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette:

„Egyenes és keskeny ösvény ez, helyenként meglehetősen kicsiny mozgástérrel, mégis végig lehet menni rajta vidáman és sikeresen, »Krisztusba vetett állhatatossággal…, tökéletesen ragyogó reménységgel, és Isten és minden ember szeretetével« [2 Nefi 31:20]. Miközben bátran követitek ezt az utat, megingathatatlan hitet kovácsoltok, biztonságra leltek az ostromló, gonosz szelek elől, sőt a forgószelek hordaléka elől is, és érzitek majd Megváltónk sziklaszilárd erejét, amelyre ha elkötelezett tanítványságotokat építitek, nem bukhattok el.” (Vö. Jeffrey R. Holland: A tanítványság ára és áldásai. Liahóna, 2014. máj. 9.)

Mire kell emlékeznem, amikor nehéz idők jönnek?

Michelle D. Craig nővér, a Fiatal Nők Általános Elnökségének az első tanácsosa ezt tanította:

„Krisztus tanítványai mindig is szembesültek nehéz időszakokkal. […]

Amikor nehéz idők járnak, igyekszem emlékezni arra, hogy Krisztus követése mellett döntöttem, mielőtt a földre jöttem volna, és hogy a hitemet, az egészségemet és a kitartásomat érő kihívások mind részét képezik annak, amiért itt vagyok.” (Michelle D. Craig: Készségesen. Liahóna, 2022. nov. 60., 61–62.)

Milyen más körülményekkel szembesült Izráel tábora az útjuk során?

Nathan Baldwin és George A. Smith így emlékezett vissza:

„Amikor átkeltünk az erdő e hatalmas mezőin, olykor szenvedtünk a víz iránti vágyakozástól; mivel nem voltunk hozzászokva egy ilyen vidékhez, nem készültünk fel rá. Néha a fűről összegyűjtött harmatot ittunk, úgy, hogy gyors mozdulatokkal végighúztunk egy edényt a fűszálakon, így a rajtuk lévő cseppek belepottyantak az edénybe. Szűrés után fogyasztásra kész volt.” (Nathan Bennett Baldwin, Account of Zion’s Camp, 1882, 11–12, Church History Library, Salt Lake City.)

„Sokat szenvedtünk a szomjúságtól, és rákényszerültünk arra, hogy vizet igyunk a mocsarakból, melyek tele voltak élőlényekkel – itt megtanultam a fogaimmal kiszűrni a szúnyoglárvákat.” (Memoirs of George A. Smith, circa 1860–1882, 19–20, Church History Library, Salt Lake City.)

Kiegészítő tanulási tevékenységek

A tanítványság ára és áldásai

Az arról való beszélgetés részeként, hogy mitől lehet nehéz Jézus Krisztus tanítványának lenni, lejátszhatod A tanítványság ára és áldásai (14:40) című videófelvétel 0:24-től 2:31-ig tartó részét, amely elérhető a ChurchofJesusChrist.org honlapon. Ezt követően megbeszélhetitek, hogy mi a tanítványság ára és áldásai.

Haza írt levél

Hogy segíts a tanulóknak elmagyarázni, mit tanultak Izráel táborának a tapasztalataiból, a következőket teheted. Kérd meg a tanulókat, képzeljék el, hogy éppen most tapasztalták meg azt a csodálatos vihart, amely megakadályozta, hogy Izráel táborának az ellenségei átkeljenek a folyón. Írhatnak egy levelet a szeretteiknek, amelyben megosztják az utazásuk során eddig levont tanulságokat. Belefoglalhatják, hogy mit tanít nekik az élményük Mennyei Atyáról és Jézus Krisztusról.