120. lecke: Tan és szövetségek 106–108

Tan és szövetségek 107:21–100

Jézus Krisztus különleges tanúi

Ahogy az újszövetségi időkben is tette, Jézus Krisztus napjainkban is elhív prófétákat, apostolokat és másokat, hogy vezessék az egyházát, és világszerte tanúságot tegyenek Őróla. A Tan és szövetségek 107-ben Jézus elmagyarázta ezeknek a kiválasztott vezetőknek a szerepét. Ez a lecke segíthet a tanulóknak fokozott meggyőződéssel rendelkezni arról, hogy az apostolok Jézus Krisztus különleges tanúi.

Lehetséges tanulási tevékenységek

Jézus Krisztus egyháza

Vihetsz hat poharat az órára, és építhetsz belőlük egy kis piramist. Tegyél le három poharat alapnak, azokra még kettőt, egyet pedig a tetejére. Írd fel a felső pohárra, hogy szentek, és mondd el a tanulóknak, hogy az a Szabadító egyházának a tagjait jelöli. Mondd el, hogy az Újszövetségben Jézus oly módon szervezte meg az egyházát, hogy az megáldja annak a tagjait.

Olvasd el a következő verseket. Keresd meg azokat az elhívásokat, amelyeket a Szabadító az egyháza igazgatására és a szentek támogatására használt az Ő idejében.

• Lukács 10:1

• Efézusbeliek 2:19–20

• 1 Timótheus 3:1–2

• Mit találtál?

  Miközben a tanulók megosztják a gondolataikat, felírhatod a középső két pohárra, hogy hetvenesek és püspökök, az alsó három pohárra pedig azt, hogy Jézus Krisztus, próféták és apostolok. Mondd el, hogy bár minden apostolra prófétaként, látnokként és kinyilatkoztatóként tekintünk, általában a rangidős apostolra utalunk a prófétaként.

• Miért fontos megértenünk, hogy Jézus Krisztus, a próféták és az apostolok adják az egyház alapját (lásd Efézusbeliek 2:20)?

  Segíts a tanulóknak megérteni, hogy az ősi időkben a szegletkő (lásd Efézusbeliek 2:20) egy nagy kő volt, amelyet az alap sarkához helyeztek el. A szegletkőtől mérték ki az összes többi kő szögét és elhelyezkedését.

• Mi olyat tudsz Jézus Krisztusról, ami miatt Ő összehasonlítható egy szegletkővel?

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, milyen áldásokkal jár, hogy ezek a vezetők ott vannak a Szabadító egyházában. A tanulók megkérdezhetik maguktól, mit tesznek azért, hogy elnyerjék az áldásokat, amelyek azokon keresztül érkezhetnek, akiket a Szabadító ezekbe az elhívásokba helyezett.

Buzdítsd a tanulókat, hogy hívják meg a Szentlélek hatását, miközben igyekeznek megérteni, milyen szerepet játszanak az egyházi vezetők a Jézus Krisztusról való bizonyságuk megerősítésében.

Összefoglalhatod vagy felolvashatod a Tan és szövetségek 107 következő hátterét.

Atyja irányítása alatt Jézus Krisztus napjainkban ugyanarra az alapra építve szervezte meg visszaállított egyházát, mint a halandó szolgálata során (lásd Hittételek 1:6). Az Úr elkezdte kinyilatkoztatni a szervezeti felépítést Joseph Smith prófétának, és ez a kinyilatkoztatás máig folytatódik. 1835-re a Szabadító elhívott egy Első Elnökséget, a Tizenkét Apostol Kvórumát, hetveneseket, püspököket és más papsági tisztségviselőket, hogy szolgálják a szenteket és irányítsák az egyházát a földön. A Tan és szövetségek 107 felvázol néhány olyan feladatot, amelyet a Szabadító az e tisztségekbe elhívottaknak adott.

Az Úr kiválasztott vezetőinek a feladatai

Az alábbi elhívások mindegyikét felírhatod külön lapokra, és ki is rakhatod őket a teremben. Kijelölheted a tanulókat, hogy gyűljenek csoportokba egy-egy konkrét elhívás tanulmányozására, vagy hagyd, hogy továbblépjenek arra az elhívásra, amelyet tanulmányozni szeretnének.

Ügyelj arra, hogy elegendő idő maradjon a lecke utolsó részére.

Tanulmányozd a következő részeket, és keresd meg, Jézus Krisztus hogyan használja a szentek támogatására az Ő egyházában azokat, akiket ezekbe az elhívásokba helyezett:

• Az egyház prófétája vagy elnöke: Tan és szövetségek 107:65–67, 91–92.

• Első Elnökség: Tan és szövetségek 107:9, 22.

• Tizenkét Apostol: Tan és szövetségek 107:23–24; 33, 35, 58.

• Hetvenesek: Tan és szövetségek 107:25, 34, 38.

• Püspökök: Tan és szövetségek 107:13–15, 71–74.

Amikor a csoportok befejezik a tanulmányozást, kérd meg őket, hogy osszák meg az osztállyal, amit tanultak.

• Hogyan áldott meg téged a Szabadító azok által, akik ezekben az elhívásokban szolgálnak?

• Mit tehetünk azért, hogy támogassuk azokat, akik ezekben a szent elhívásokban szolgálnak (lásd Tan és szövetségek 107:22)?

Jézus Krisztus különleges tanúi

Amikor a csoportok befejezték a beszélgetést, buzdítsd a tanulókat, hogy emeljék ki azokat a szavakat vagy kifejezéseket a 23. versben, amelyek azt tanítják, hogy Jézus Krisztus apostolokat hív el, hogy világszerte különleges tanúságot tegyenek Őróla.

• Napjainkban milyen módokon tesznek az apostolok bizonyságot Krisztusról szerte a világon?

David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította arról, hogy mit jelent az apostoloknak Krisztus neve különleges tanúinak lenni (lásd 23 vers):

„Az apostol szerepe ma is ugyanaz, mint az ősi időkben (lásd Apostolok Cselekedetei 1:22; 4:33). Megbízásunk az, hogy az egész világba elmenvén hirdessük a megfeszített Jézus Krisztust (lásd Márk 16:15; 1 Korinthusbeliek 2:2). Az apostol misszionárius, valamint Krisztus nevének különleges tanúja. »Krisztus neve« a Szabadító küldetésének, halálának és feltámadásának teljességére utal – az Ő felhatalmazására, tanára, valamint az Isten Fiaként meglévő egyedi képességére, hogy Megváltónk és Szabadítónk legyen. Krisztus nevének a különleges tanúiként bizonyságot teszünk Jézus Krisztus valóságáról, isteni mivoltáról és feltámadásáról, végtelen és örök engeszteléséről, valamint evangéliumáról.” (David A. Bednar, “Special Witnesses of the Name of Christ,” Religious Educator: Perspectives on the Restored Gospel, vol. 12, no. 2 [2011], 1.)

• Szerinted miért biztosított Jézus Krisztus élő apostolokat az Ő különleges tanúiként a szentírásokban található tanúi mellett?

Megnézhettek egy videót, amelyen egy apostol különleges tanúságot tesz Jézus Krisztusról, például: Krisztus különleges tanúi – Neil L. Andersen elder (5:24; nézzétek meg a 4:15-től 5:24-ig tartó részt). Kérd meg a tanulókat, hogy figyeljék meg, mit éreznek, miközben a bizonyságát hallgatják.

Ha szükséges a következő tevékenységhez, adhatsz a tanulóknak közelmúltbeli általános konferenciai beszédeket vagy más apostoli idézeteket.

Keress a legutóbbi konferenciai beszédekben vagy más közelmúltbeli kijelentésekben példákat arra, amikor apostolok különleges tanúságot tettek Jézus Krisztusról. Miközben ezt teszed, megválaszolhatsz egyet vagy többet a következő kérdések közül a tanulmányozási naplódban:

• Milyen hatással van ezeknek az apostoloknak a különleges bizonysága a Jézus Krisztus iránti érzéseidre?

• Mi az, amit egy apostol megosztott Jézus Krisztusról, amiről te is hiszed, hogy igaz? Te magad honnan tudod ennek az igazságát?

• Milyen dolgokat tehetünk az életünk során azért, hogy folytassuk a tanulást az apostolok különleges tanúságaiból Jézus Krisztusról?

Kérj meg néhány tanulót, hogy osszák meg, amit tanultak, és mondják el, milyen gondolatokat írtak le.

Buzdítsd a tanulókat, hogy továbbra is használják az apostolok Jézus Krisztusról tett különleges tanúságait az Őbelé vetett hitük megerősítésére. Javasolhatod például, hogy a tanulók minden egyes héten tanulmányozzanak egy általános konferenciai beszédet, kövessék az apostolokat a közösségi médiában, vagy összpontosítsanak kifejezetten az apostolok Jézus Krisztusról szóló bizonyságára és tanításaira a következő általános konferencián.

További források

Tan és szövetségek 107:27. Miért kell, hogy e kvórumok döntései egyhangúak legyenek?

Az Első Elnökségről és a Tizenkét Apostol Kvórumáról szólva – akik mindannyian az Úr Jézus Krisztus apostolainak számítanak – Russell M. Nelson elnök ezt tanította:

„Tizenöt férfi elhívása a szent apostoli hivatalba nagy védelmet biztosít számunkra az egyház tagjaiként. Miért? Mert e vezetők döntéseinek egyhangúnak kell lenniük. El tudjátok képzelni, milyen mértékben kell sugalmaznia a Léleknek 15 embert ahhoz, hogy döntésük egyhangú legyen? E 15 férfi mind különböző tanulmányi és hivatásbeli háttérrel rendelkezik, és sok dologról különbözően vélekednek. Higgyetek nekem! Ez a 15 férfi – ezek a próféták, látnokok és kinyilatkoztatók – tudják, mi az Úr akarata, amikor egységes döntésre jutnak! Elkötelezetten ügyelnek arra, hogy valóban az Úr akarata legyen meg.” (Russell M. Nelson: A próféták támogatása. Liahóna, 2014. nov. 75.)

Tan és szövetségek 107:15–16, 73, 76. Minden püspöknek Áron leszármazottjának kell lennie?

Hasonló nyelvezet található a Tan és szövetségek 68:14–21-ben. Joseph Fielding Smith elnök (1876–1972) azt tanította, hogy ezek az előírások kizárólag az egyház elnöklő püspökének a tisztségére utalnak:

„Ez csak arra a személyre vonatkozik, aki az ároni papság fölött elnököl. Semmiképpen nem vonatkozik az egyházközségek püspökeire. Továbbá, az ilyen embert az egyház Első Elnökségének kell kijelölnie, és az ő kezeik által kell részesülnie a felkenésben és az elrendelésében. […] Egy ilyen leszármazott ismeretének a hiányában bármelyik főpap, akit az Elnökség kiválaszt, viselheti az elnöklő püspök hivatalát, és szolgálhat ebben a hivatalban tanácsosaival.” (Joseph Fielding Smith, Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie [1956], 3:92–93.)

Tan és szövetségek 107:21, 60–62, 65, 85–95. Mit jelent elnökölni?

A következő magyarázat vonatkozhat olyan férfiakra és nőkre is, akiket Isten elhívott az elnöklésre:

„Az egyházi szervezetben, gyűlésen vagy tevékenységen elnöklő vezető meggyőződik arról, hogy az Úr céljai megvalósulnak. Ennek során a vezető követi az evangéliumi tantételeket, az egyházi eljárásrendeket, valamint a Szentlélek útmutatását.

Azok, akik elnökölnek, Jézus Krisztus példáját követve gyengéden, szelídséggel és tiszta szeretettel szolgálnak (lásd János 13:13–15). Az elnökléssel járó elhívás vagy megbízás nem teszi az azt megkapó személyt fontosabbá vagy értékesebbé a többieknél (lásd Tan és szövetségek 84:109–110).” (Általános kézikönyv: Szolgálat Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában, 4.2.4, ChurchofJesusChrist.org.)

Figyeld meg továbbá az elnöklő tisztségviselőknek adott ismétlődő utasításokat a 85–87. és 89. versekben. Akik elnökölnek, üljenek össze tanácsokban másokkal, és tanítsák őket a feladatukról.

Kiegészítő tanulási tevékenységek

Jézus Krisztus tanújaként állni

A következő tevékenység elvégezhető azután, hogy a tanulók tanulmányozták az apostolok különleges tanúságait.

Mondd el, hogy Jézus Krisztus egyházának a tagjaiként a tanulók szövetséget kötöttek, hogy „Isten tanújaként álln[ak] mindig és mindenben és minden helyen” (Móziás 18:9). Adhatsz időt a tanulóknak arra, hogy leírják a személyes bizonyságukat Jézus Krisztusról. Kérj meg néhány önként jelentkezőt, hogy osszák meg a tanúságukat az osztállyal Jézus Krisztusról.

Tan és szövetségek 107:39. Pátriárkai áldások

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a Tan és szövetségek 107:39-et. Kérdezd meg tőlük, tudják-e, milyen „evangéliumi pásztorokat” hívnak el ma az egyházban. Ha a tanulók nem tudják, akkor megkérheted őket, hogy vessék össze ezt a verset a Tan és szövetségek 124:91–92-vel, hogy lássák, mi az az evangéliumi pásztor. Megoszthatod a következő idézetet is.

Joseph Smith próféta (1805–1844) ezt tanította:

„Az evangélista pátriárka… Amikor Krisztus egyháza meg van szervezve a földön, kell, hogy legyen egy pátriárka a szentek utódainak javára, mint Jákób esetében, aki pátriárkai áldást adott fiainak.” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 146.)

Kérj meg egy vagy több tanulót, akik már megkapták a pátriárkai áldásukat, és szeretnék megosztani az élményüket az osztállyal, hogy tegyék meg. Emlékeztesd őket, hogy ne osszanak meg konkrét részleteket a pátriárkai áldásukból. Az alábbi kérdések hasznosak lehetnek:

• Miért döntöttetek úgy, hogy elnyeritek a pátriárkai áldásotokat?

• Mit tanított nektek Mennyei Atyáról és Jézus Krisztusról a pátriárkai áldásotok elnyerése és tanulmányozása?

• Miként segített már nektek a pátriárkai áldásotok?

Tan és szövetségek 107:99–100. Megtanulni a kötelességünket

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a következő idézetet Gordon B. Hinckley elnöktől (1910–2008):

„Kötelezettségetek éppoly komoly a saját felelősségi körötökben, mint az én kötelezettségem az én saját körömben. Ebben az egyházban egyetlen elhívás sem csekély vagy kevéssé jelentős. Kötelességünk teljesítése során mindannyian megérintjük mások életét.” (Gordon B. Hinckley, “This Is the Work of the Master,” Ensign, May 1995, 71.)

• Szerintetek mit jelent az, hogy „az egyházban egyetlen elhívás sem csekély vagy kevéssé jelentős”?

Olvassátok el a Tan és szövetségek 107:99–100-at, és gondoljátok át, hogyan kapcsolódik ezekhez a versekhez Hinckley elnök kijelentése.

• Mire kér minket az Úr ezekben a versekben?

A tanulók fogalmazzák meg a következő tantételt: Az Úr azt kéri tőlünk, hogy tanuljuk meg a kötelességünket, és teljes szorgalommal tevékenykedve teljesítsük azt. Megkérheted a tanulókat, hogy jelöljék meg ezeket az igazságokat a szentírásukban.

• Milyen áldásokban részesültetek már egy olyan egyháztag szolgálata által, aki szorgalmasan teljesítette a kötelességét?

• Mit tesztek azért, hogy megtanuljátok a kötelességeteket, és teljes szorgalommal elvégezzétek a feladatokat, amelyeket az Úrtól kaptatok?