dolgozó férfi

22.

Fizikai szükségletekről való gondoskodás és az önellátás erősítése

22.0

Bevezetés

Az egyház tagjai szövetséget kötnek arra, hogy viselik egymás terheit, együtt gyászolnak azokkal, akik gyászolnak, és megvigasztalják azokat, akik vigasztalásra szorulnak (lásd Móziás 18:8–9).

Az egyház tagjainak azt is tanácsolják, hogy szorgalmas munka és az Úr segítsége révén erősítsék saját önellátásukat. Az önellátás az a képesség, elkötelezettség és törekvés, hogy gondoskodunk saját magunk és a családunk lelki és fizikai szükségleteiről.

---

EGYÉNI ÉS CSALÁDI ERŐFESZÍTÉSEK

---

22.1

Az önellátás növelése

Az Úr segítségével az egyháztagok a következő módokon erősítik az önellátást:

• lelki, testi és érzelmi erőt fejlesztenek ki;

• iskolázottságra és munkára tesznek szert;

• javítják a fizikai felkészültségüket.

22.1.4

Fizikai felkészültség

A szentírások azt tanítják, hogy fontos felkészültnek lenni (lásd Ezékiel 38:7; Tan és szövetségek 38:30). Az egyháztagoknak azt tanácsolják, hogy legyenek felkészültek, hiszen így képesek gondoskodni magukról, a családjukról és másokról is a szükség idején.

Az egyháztagok a következő tevékenységek révén növelik pénzügyi felkészültségüket:

• tized és felajánlások fizetése (lásd Malakiás 3:8–12);

• adósság rendezése és elkerülése, amennyire csak lehetséges;

• költségvetés készítése, és ennek keretein belüli életvitel;

• megtakarítás a jövőre;

• megfelelő iskolázottság megszerzése, ami segít gondoskodni magukról és a családjukról (lásd 22.3.3).

A felkészülés magában foglalja továbbá egy terv kialakítását is arra vonatkozóan, miként gondoskodnak az alapvető szükségletekről egy esetleges vészhelyzet során. Javasolt, hogy az egyháztagok alakítsanak ki mind rövid, mind pedig hosszú távú tartalékot élelmiszerből, vízből, valamint egyéb szükségleti cikkekből.

22.2

Szolgálattétel a fizikai vagy érzelmi szükségletekkel rendelkezők számára

Az Úr tanítványainak azt tanítják, hogy „szeressék… és szolgálják egymást”, valamint hogy „[segítsék] azokat, akik rászorulnak a segítség[re]” (Móziás 4:15–16). Az egyháztagok igyekeznek úgy látni mindenkit, ahogyan a Szabadító látja őket, megértve egyedi erősségeiket és szükségleteiket. E szükségletek között lehetnek a következők: élelem, ruházat, lakhatás, oktatás, munka, testi egészség, valamint érzelmi jóllét.

22.2.1

Az Úr tárháza

Az egyház számára a fizikai szükségletekkel rendelkezők megsegítése céljából rendelkezésre álló minden forrást az Úr tárházának nevezünk (lásd Tan és szövetségek 82:18–19). Idetartozik az egyháztagok idejének, tehetségeinek, együttérzésének, természetbeni adományainak, valamint anyagi forrásainak felajánlása is a rászorulók megsegítésére.

Az Úr tárháza mindegyik egyházközségben és cövekben fennáll. A vezetők gyakran segíthetnek az egyéneknek és a családoknak megoldást találni a szükségleteikre az egyházközség és a cövek tagjai által felajánlott ismeretekre, készségekre és szolgálatra hagyatkozva.

22.2.2

A böjt törvénye és a böjti felajánlások

Az Úr bevezette a böjt és a böjti felajánlások törvényét, hogy megáldja népét, és módot teremtsen arra, hogy szolgálhassák a rászorulókat. Az egyháztagok közelebb kerülnek az Úrhoz, és gyarapodnak lelki erőben, amikor a böjt törvénye szerint élnek. (Lásd Ésaiás 58:6–12; Malakiás 3:8–12.)

Bármikor lehet böjtölni. Az egyháztagok azonban általában a hónap első sabbatját tartják meg böjti napként. A böjti nap jellemzően a következőket tartalmazza:

• imádkozás;

• ételtől és italtól való tartózkodás egy 24 órás időszakon át (amennyiben fizikailag képes valaki erre);

• nagylelkű böjti felajánlás adományozása.

A böjti felajánlás a rászorulók megsegítésére juttatott adomány. Amikor az egyháztagok böjtölnek, arra kérik őket, hogy ajánljanak fel legalább az el nem fogyasztott étkezések költségének megfelelő adományt.

Az egyháztagok a püspöknek vagy egyik tanácsosának adhatják oda a böjti felajánlásukat, valamint egy kitöltött Tized és más felajánlások űrlapot. Bizonyos területeken online is adományozhatnak.

---

VEZETŐI ERŐFESZÍTÉSEK

---

22.3

Az önellátás növelésére és a rászorulók számára nyújtott szolgálattételre vonatkozó minta

22.3.1

Kutasd fel a rászorulókat

A püspök szent feladata, hogy felkutassa a rászorulókat, és törődjön velük (lásd Tan és szövetségek 84:112). Fontos szerepet töltenek még be a püspök segítésével e feladatban a következők:

• szolgálattevő fivérek és nővérek;

• Segítőegylet és elderek kvóruma elnökségei;

• a püspök tanácsosai;

• az egyházközségi tanács más tagjai.

22.3.2

Segíts az egyháztagoknak a rövid távú szükségletek felmérésében és kezelésében

Az egyháztagok igyekeznek megoldást találni az alapvető szükségleteikre a saját erőfeszítéseik, valamint a tágabb család segítsége révén. Ha ez nem elegendő, akkor az egyháztagoknak más forrásokból is segítségre lehet szükségük, például:

• állami és közösségi források (lásd 22.12);

• egyházi támogatás.

Az egyházi támogatás lehet a rövid távú szükségletek – például élelem, tisztálkodószerek, ruházat, lakhatás vagy egyéb alapvető szükségletek – terén nyújtott segítség. A püspökök a böjti felajánlásokat használhatják e szükségletek kielégítésére. Ahol a püspöki rendelések elérhetők, ott a püspökök általában ezek segítségével biztosítanak ételt és egyéb alapvető árucikkeket (lásd Bishops’ Orders and Referrals [Püspöki rendelések és ajánlások] a Leader and Clerk Resources [LCR] felületen).

22.3.3

Segíts az egyháztagoknak a hosszú távú önellátás növelésében

Előfordulhat, hogy az egyháztagoknak folyamatos támogatásra van szükségük a hosszú távú kihívásaik kezelésére. Az iskolázottság, a szakmai képzések, illetve egyéb források segíthetnek nekik az önellátás növelésében, valamint a hosszú távú szükségleteik kielégítésében.

Az Önellátási terv segít az egyháztagoknak az erősségeik és a szükségleteik feltérképezésében. Segít még a hasznos források megtalálásában is. Használják ezt a tervet minden alkalommal, amikor az egyházi segítségnyújtás megfontolásra kerül.

22.3.4

Nyújts szolgálattételt az érzelmi szükségletekkel rendelkezők számára

Sok egyháztag tapasztal érzelmi kihívásokat. A szolgálattevő fivérek és nővérek, valamint az egyházközségi vezetők is közreműködhetnek az e kihívásokkal küszködő egyháztagok segítésében.

22.4

Az egyházi segítségnyújtás alapelvei

Az Úr segítségével az egyháztagok igyekeznek gondoskodni magukról és a családjukról.

Az egyházi segítségnyújtás célja, hogy az egyháztagoknak a függetlenség, nem pedig a függőség kialakításában segítsen. Minden segítségnyújtásnak erősítenie kell az egyháztagokat az önellátóvá válás érdekében kifejtett erőfeszítéseikben.

22.4.1

Ösztönözd a személyes és családi felelősséget

A vezetők azt tanítják, hogy elsősorban az egyének és a család felelősek a saját fizikai, érzelmi és lelki jóllétükért.

Mielőtt egyházi segítségnyújtásra kerülne sor, a püspök (vagy egy másik, általa kijelölt vezető vagy egyháztag) áttekinti az egyháztaggal, milyen források segítségével elégíti ki saját szükségleteit.

22.4.2

Biztosíts időleges segítséget az alapvető fontosságú szükségletekhez

Az egyházi segítségnyújtás célja az alapvető szükségletek időleges kielégítése, mialatt az egyháztagok igyekeznek önellátóvá válni.

A püspökök gyakoroljanak józan ítélőképességet, és törekedjenek lelki iránymutatásra, amikor az általuk nyújtott segítség összegét és időtartamát mérlegelik. Legyenek könyörületesek és nagylelkűek, ugyanakkor ne okozzanak függést!

22.4.3

Készpénz helyett inkább forrásokat vagy szolgáltatásokat biztosíts

Ha lehetséges, a püspök kerülje azt, hogy készpénzt adjon. Ehelyett a böjti felajánlások vagy a püspöki rendelések segítségével biztosítson árucikkeket és szolgáltatásokat az egyháztagok részére. Az egyháztagok így a saját pénzükből tudják fizetni egyéb szükségleteiket.

Amikor ez nem elégséges, a püspök segíthet azzal, hogy a böjti felajánlásokból időlegesen kifizeti az elengedhetetlen számlákat (lásd 22.5.2).

22.4.4

Kínálj fel munkát vagy szolgálati lehetőségeket

A püspökök arra kérik a segítségben részesülőket, hogy képességeikhez mérten dolgozzanak vagy nyújtsanak szolgálatot. Ez segít az egyháztagoknak a méltóságuk megőrzésében, egyúttal fejleszti az önellátásra irányuló képességüket is.

22.4.5

Kezeld bizalmasan az egyházi segítségnyújtásra vonatkozó adatokat

A püspök és a többi egyházközségi vezető bizalmasan kezel minden adatot az esetleg egyházi segítségnyújtásra szoruló egyháztagokról. Ez védi az egyháztagok személyiségi jogait és méltóságát.

22.5

Az egyházi segítségnyújtás eljárásrendjei

Az egyházi vezetők kövessék az e szakaszban vázolt eljárásrendeket, amikor böjti felajánlások vagy élelmiszerre és egyéb alapvető cikkekre szóló püspöki rendelések révén segítséget biztosítanak.

22.5.1

Az egyházi segítségnyújtásban részesülőkre vonatkozó eljárásrendek

22.5.1.1

Segítségnyújtás az egyházközség tagjainak

Az egyházi segítségnyújtásban részesülő egyháztagok általában az egyházközség határain belül éljenek, és a tagsági feljegyzéseik legyenek az egyházközségnél. Segítség attól függetlenül nyújtható, hogy az egyháztag rendszeresen látogatja-e az egyházi gyűléseket, illetve betartja-e az egyházi mércéket.

22.5.1.2

Segítségnyújtás a püspökök és cövekelnökök részére

A cövekelnök írásbeli jóváhagyása szükséges, mielőtt a püspök böjti felajánlásokat használna vagy püspöki rendelést hagyna jóvá saját maga, illetve családja számára.

22.5.1.4

Segítségnyújtás olyan személyeknek, akik nem tagjai az egyháznak

Azokat a személyeket, akik nem tagjai az egyháznak, rendszerint a helyi közösség forrásaihoz irányítják segítségnyújtás céljából. Ritka esetben, a Lélek irányítása szerint, a püspök segítséget nyújthat számukra böjti felajánlásokból, illetve püspöki rendelések révén.

22.5.2

A böjti felajánlások használatával kapcsolatos eljárásrendek

22.5.2.1

Orvosi vagy egyéb egészségügyi ellátás

Mindegyik egyházi területen megállapításra kerültek jóváhagyási korlátok a böjti felajánlások orvosi, fogorvosi, valamint mentálhigiénés kiadásokra való felhasználását illetően.

A jóváhagyási összegekért és irányelvekért lásd Use of Fast Offerings for Medical Expenses [Böjti felajánlások felhasználása orvosi kiadásokra].

22.5.2.3

Böjti felajánlások visszafizetése

Az egyháztagok nem fizetik vissza az egyháztól kapott böjti felajánlási segítséget.

22.5.2.4

Egyházközségi böjti felajánlási kiadások összege

A püspököktől nem követelik meg, hogy az egyházközség tagjainak böjti felajánlásokból nyújtott támogatások az egyházközségben összegyűjtött adományok összegén belül maradjanak.

22.5.3

Kifizetésekre vonatkozó eljárásrendek

Ha lehetséges, a kifizetéseket közvetlenül azon vállalkozás számára kell teljesíteni, amely az adott termékeket vagy szolgáltatásokat biztosítja.

22.5.4

Eljárásrendek olyan kifizetésekre, melyekből a püspöknek vagy a cövekelnöknek származna haszna

Amikor a püspök böjti felajánlási támogatást nyújt, nem használhatja az alapokat olyan árucikkek vagy szolgáltatások kifizetésére, amelyekből neki személyes haszna származna.

Amennyiben a böjti felajánlásokból egy egyháztag számára teljesített kifizetés a cövekelnöknek vagy az ő tulajdonában álló vállalkozásnak származna haszna, akkor a Területi Elnökség jóváhagyása szükséges.

22.6

Az egyházközségi vezetők szerepkörei

22.6.1

Püspök és tanácsosai

Istentől származik a püspök azon megbízása, hogy kutassa fel a fizikai szükségletekkel rendelkezőket, és törődjön velük (lásd Tan és szövetségek 84:112). E munka nagy részét a Segítőegylet és az elderek kvóruma elnökségének delegálja, azonban bizonyos kötelezettségeknek kizárólag ő tud eleget tenni. Például a püspök:

• Határozza meg minden időleges segítségnyújtás fajtáját, összegét és időtartamát.

• Hagyja jóvá a böjti felajánlási támogatást (lásd 22.4 és 22.5), valamint az élelmiszerre és alapvető árucikkekre vonatkozó püspöki rendeléseket (lásd 22.13).

• Személyesen tekinti át az egyháztagok önellátási tervét. Más egyházközségi vezetőket jelöl ki e tervek szükség szerinti utókövetésére.

A püspöknek és a tanácsosainak a következő feladatai vannak:

• Tanítják 1.) a fizikai és érzelmi szükségletekkel rendelkezőkkel történő gondoskodásra, valamint 2.) az önellátás növelésére vonatkozó tantételeket és áldásokat (lásd 22.1).

• Tanítják a böjt törvényét, és ösztönzik az egyháztagokat arra, hogy nagylelkű böjti felajánlást tegyenek (lásd 22.2.2).

• Felügyelik a böjti felajánlások begyűjtését és elszámolását (lásd 34.3.2).

22.6.2

Segítőegylet és elderek kvóruma elnökségei

A püspök irányítása alatt a segítőegyleti és elderek kvóruma elnökség kulcsfontosságú szerepkörrel bír az egyházközségben lévő rászorulókkal való törődésben (lásd 8.2.2 és 9.2.2). E vezetők azt tanítják az egyházközség tagjainak, hogy:

• nyújtsanak szolgálattételt a rászorulóknak;

• éljenek a böjt törvénye szerint;

• növeljék az önellátást;

• gyarapítsák a személyes és családi felkészültségüket.

22.6.3

Szolgálattevő fivérek és nővérek

A lelki és fizikai szükségletekkel kapcsolatos segítségnyújtás gyakran a szolgálattevő fivérekkel és nővérekkel kezdődik (lásd 21.1). A szolgálattételi interjúk során és egyéb alkalmakkor jelentést tesznek az elderek kvóruma vagy a Segítőegylet elnökségének az általuk szolgált emberek szükségleteiről. Bizalmas szükségletekre vonatkozó értesüléseket közvetlenül a püspökkel oszthatnak meg.

22.7

Az egyházközségi tanács szerepköre

Az egyházközségi tanács egyik fontos szerepköre annak a megtervezése, hogy miként törődjenek a rászorulókkal, illetve miként segítsék őket önellátóvá válni (lásd 4.4). A tanács tagjai a terveiket a szolgálattételi interjúkból, valamint a rászorulókkal folytatott saját személyes kapcsolatfelvételeikből származó értesülésekre alapozzák. Az egyháztagok szükségleteinek megbeszélése során a tanács tagjai tiszteletben tartják mindazok kérését, akik bizalmasan szeretnék kezelni ügyeiket.

22.8

Az egyházközségi ifjúsági tanács szerepköre

Az egyházközségi ifjúsági tanács egyik célja az, hogy segítsen a fiataloknak Jézus Krisztus odaadó követőivé válni (lásd 29.2.6).

A püspökség útmutatása mellett az egyházközségi ifjúsági tanács megtervezi, miként szolgálják az egyházközségükben és a közösségükben a rászorulókat.