menyasszony és vőlegény

27.

Templomi szertartások élőkért

27.0

Bevezetés

A templom az Úr háza. A Szabadítónk, Jézus Krisztus felé fordít minket. A templomokban szent szertartásokban veszünk részt, valamint olyan szövetségeket kötünk Mennyei Atyával, amelyek Őhozzá és a Szabadítónkhoz kötnek bennünket. E szövetségek és szertartások felkészítenek bennünket arra, hogy visszatérjünk Mennyei Atya színe elé, illetve családokként az örökkévalóságra egymáshoz legyünk pecsételve.

A templomi szövetségekben és szertartásokban „megnyilvánul az isteniség hatalma” (Tan és szövetségek 84:20).

A templomi szövetségek és szertartások szentek. A templomi szövetségekhez kapcsolódó jelképek ne kerüljenek szóba a templomon kívül! Ne beszéljünk olyan szent dolgokról sem, amelyről megígérjük a templomban, hogy nem mondjuk el. Beszélhetünk azonban a templomi szövetségek és szertartások alapvető céljairól és tanáról, valamint a templomban átélt lelki érzésekről.

Az egyházközségi és cöveki vezetők megbeszélik az ebben a fejezetben található tudnivalókat azokkal az egyháztagokkal, akik a felruházásuk elnyerésére vagy pecsételő szertartásokra készülnek.

27.1

Templomi szertartások elnyerése

27.1.1

Felkészülés templomi szertartások elnyerésére

Az egyháztagok készüljenek fel lelkileg a templomi szertartások elnyerésére, valamint a templomi szövetségek megkötésére és megtartására.

Elsősorban a szülők felelősek azért, hogy segítsenek gyermekeiknek felkészülni a templomi szertartások elnyerésére. A cöveki és az egyházközségi vezetők, a szolgálattevő fivérek és nővérek, valamint a távolabbi családtagok támogatják a szülőket e szerepkörükben.

Az egyháztagok templomi szertartások elnyerésére történő felkészítését támogató források elérhetőek a temples.ChurchofJesusChrist.org oldalon.

Javasolt, hogy a saját felruházásuk elnyerésére, illetve a házastársukhoz való pecsételésre készülő egyháztagok vegyenek részt templomi felkészítő tanfolyamon (lásd 25.2.8).

27.1.3

Testi fogyatékossággal élő egyháztagok

Érdemes, testi fogyatékossággal élő egyháztagok minden templomi szertartásban részesülhetnek. Javasolt, hogy ezen egyháztagok olyan azonos nemű, felruházott rokonnal vagy baráttal menjenek el a templomba, aki segíteni tudja őket. Amennyiben nem tudnak családtaggal vagy baráttal ellátogatni a templomba, akkor előzetesen felhívhatják a templomot, hogy kiderítsék, milyen előkészületek tehetők.

27.1.4

Fordítási vagy tolmácsolási segítség

Amennyiben az egyháztagoknak fordítási vagy tolmácsolási segítségre van szükségük a templomban, előzetesen vegyék fel a kapcsolatot a templommal, hogy elérhető-e ilyen segítség.

27.1.5

A templomba történő belépéskor viselendő öltözet

Amikor az egyháztagok a templomba mennek, olyan öltözetet viseljenek, amilyet általában úrvacsorai gyűlésre is felvesznek.

A templomi házassághoz vagy pecsételéshez viselendő öltözettel kapcsolatos tudnivalókért lásd 27.3.2.6.

Lásd 38.5 a következőkkel kapcsolatos tudnivalókért:

• a felruházási és pecsételési szertartásokon viselendő öltözet;

• templomi szertartásöltözet és alsóruha beszerzése, viselése és gondozása.

27.1.6

Gyermekfelügyelet

A gyermekekhez felnőtt felügyelet kell, ha a templom területén tartózkodnak. Templomszolgák kizárólag a következő esetekben állnak rendelkezésre gyermekfelügyelet céljából:

• ha a gyermekeket a szüleikhez pecsételik;

• ha a gyermekek élő testvéreik, mostohatestvéreik vagy féltestvéreik szüleikhez történő pecsételését tekintik meg.

27.1.7

Találkozó egyháztagokkal, miután templomi szertartásokban részesültek

Az egyháztagoknak gyakran vannak kérdéseik, miután templomi szertartásokban részesültek. A felruházott családtagok, a püspök, más egyházközségi vezetők, valamint a szolgálattevő fivérek és nővérek találkozhatnak az egyháztagokkal, hogy megbeszéljék templomi élményeiket.

A kérdések megválaszolását elősegítő források elérhetőek a temples.ChurchofJesusChrist.org oldalon.

27.2

A felruházás

A felruházás szó ajándékra, ajándékozásra utal. A templomi felruházás szó szerint ajándék Istentől, melynek révén Ő megáldja gyermekeit. Néhány ajándék, amelyet az egyháztagok a templomi felruházáson keresztül elnyerhetnek, a következő:

• az Úr céljainak és tanításainak a fokozottabb ismerete;

• erő a Mennyei Atya által az Ő gyermekeitől megkívánt összes dolog megtételéhez;

• isteni iránymutatás, miközben szolgálják az Urat, a családjukat és másokat;

• fokozott remény, vigasz és békesség.

Ezen áldások beteljesedése a Jézus Krisztus evangéliuma iránti hűségtől függ.

A felruházás elnyerése két részben történik: Az első részben a személy előzetes szertartásokban részesül, amelyet előkészítő szertartásnak nevezünk. Az előkészítő szertartás három szertartásból áll: lemosás, felkenés és felöltöztetés (lásd 2 Mózes 29:4–9). Különleges áldásokat tartalmaz a személy isteni örökségére és lehetőségeire vonatkozóan.

Az előkészítő szertartás során az egyháztag szövegséget köt a templomi alsóruha viselésére. Az alsóruha az ő személyes kapcsolatát jelképezi Istennel, valamint elkötelezettségét a templomban kötött szövetségeknek való engedelmesség iránt. Amikor az egyháztagok hűek a szövetségeikhez, és egész életükön át megfelelő módon viselik az alsóruhát, akkor az védelemként is szolgál számukra. Az alsóruha viselésével és gondozásával kapcsolatos tudnivalókért lásd 38.5.5.

A felruházás második részében a szabadítás terve kerül tanításra, beleértve a teremtést, Ádám és Éva bukását, Jézus Krisztus engesztelését, a hitehagyást, valamint a visszaállítást. Az egyháztagok utasításokat kapnak arra vonatkozóan is, hogy miként térjenek vissza az Úr színe elé.

A felruházás során az egyháztagokat a következő szent szövetségek megkötésére kérik:

• Az engedelmesség törvénye szerint élnek, és igyekeznek betartani Mennyei Atya parancsolatait.

• Engedelmeskednek az áldozathozatal törvényének, ami azt jelenti, hogy áldozatokat hoznak az Úr munkájának a támogatásáért, valamint megtört szívvel és töredelmes lélekkel bűnbánatot tartanak.

• Engedelmeskednek Jézus Krisztus evangéliuma törvényének.

• Betartják a nemi erkölcsösség törvényét, ami azt jelenti, hogy Isten törvénye szerint tartózkodnak a férfi és a nő közötti törvényes házasságon kívüli szexuális kapcsolatoktól.

• Betartják a felajánlás törvényét, ami azt jelenti, hogy az egyháztagok idejüket, tehetségeiket, valamint mindazt, amivel az Úr megáldja Őket, Jézus Krisztus egyházának a földön való felépítésére szentelik.

Cserébe Mennyei Atya megígéri, hogy azok, akik hithűek maradnak a templomi szövetségeikhez, felruháztatnak „hatalommal a magasságból” (Tan és szövetségek 38:32, 38; lásd még Lukács 24:49; Tan és szövetségek 43:16).

27.2.1

Ki részesülhet a felruházásban

Az egyház minden felelősségre vonható felnőtt tagjára érvényes a felkérés, hogy készüljön fel a saját felruházására és részesüljön abban. Mielőtt az egyháztagok megkaphatják a felruházást, minden előzetesen szükséges szertartást el kell végezni és fel kell jegyezni (lásd 26.3.1).

27.2.1.1

Újonnan megkeresztelt egyháztagok

Az érdemes, felnőtt, új egyháztagok a konfirmálásuk dátumától számított legalább egy teljes év elteltével kaphatják meg a felruházásukat.

27.2.1.2

Egyháztagok, akiknek a házastársa nem felruházott

Olyan érdemes egyháztag, akinek a házastársa nem felruházott, a következő feltételek teljesülése esetén kaphatja meg a felruházását:

• a nem felruházott házastárs beleegyezését adja;

• az egyháztag, a püspök és a cövekelnök bizonyosak afelől, hogy a templomi szövetségekkel felvállalt felelősség nem okoz majd zavart a házasságban.

E feltételek attól függetlenül érvényesek, hogy a házastárs az egyház tagja-e vagy sem.

27.2.1.3

Értelmi fogyatékossággal élő egyháztagok

Értelmi fogyatékossággal élő egyháztagok részesülhetnek a saját felruházásukban, ha:

• elnyerték az összes előzetesen szükséges szertartást (lásd 26.3.1);

• rendelkeznek a kapcsolódó szövetségek megértéséhez, megkötéséhez, valamint megtartásához szükséges értelmi képességekkel.

A püspök tanácskozik az egyháztaggal, és amikor indokolt, a szüleivel. A Lélek útmutatását keresi. Tanácskozhat a cövekelnökkel.

27.2.2

A felruházás elnyerése időpontjának az eldöntése

A felruházás elnyerésével kapcsolatos döntés személyes, és imádságosan meghozandó. A felruházás egy hatalommal és kinyilatkoztatással járó áldás mindazok számára, akik felkészülnek az elnyerésére. Az egyháztagok akkor dönthetnek úgy, hogy megkapják saját felruházásukat, amikor az összes következő feltételnek megfelelnek:

• legalább 18 évesek;

• befejezték vagy abbahagyták a középiskolát vagy az annak megfelelő tanulmányokat;

• egy teljes év eltelt a konfirmálásuk óta;

• vágyat éreznek szent templomi szövetségek megkötésére, és azoknak egész életükön át tartó megtartására.

Azon egyháztagok, akik megkapták missziós elhívásukat, illetve akik a templomi pecsételésükre készülnek, részesüljenek a felruházásban.

A püspöknek és a cövekelnöknek éreznie kell, hogy az illető felkészült a szent templomi szövetségek megértésére és megtartására, mielőtt templomi ajánlást állítanának ki az egyháztagnak a felruházás elnyerésére. Az alkalmasság meghatározása minden egyes személy esetében egyénileg történik.

27.2.3

A felruházás megtervezése és időpontjának az egyeztetése

27.2.3.1

Élő szertartásokra szóló ajánlás megszerzése

Az egyháztagnak élő szertartásokra szóló ajánlást kell kapnia ahhoz, hogy beléphessen a templomba, és elnyerhesse a felruházást. Az ezen ajánlásokkal kapcsolatos tudnivalókért lásd 26.5.1.

27.2.3.2

Kapcsolatfelvétel a templommal

A felruházás elnyerésére készülő egyháztagok előzetesen vegyék fel a kapcsolatot a templommal a szertartás időpontjának az egyeztetése végett.

27.2.3.3

A felruházásukban részesülő egyháztagok kísérői

A saját felruházásukban részesülő egyháztagok felkérhetnek egy velük azonos nemű felruházott egyháztagot arra, hogy a kísérőjük legyen, és segítse őket a felruházási blokk folyamán. A kísérőnek érvényes templomi ajánlással kell rendelkeznie. Szükség esetén a templom biztosíthat kísérőt.

27.3

Férj és feleség pecsételése

A templomi pecsételés az időre és az egész örökkévalóságra összeköti a férjet és a feleséget. Ezeket az áldásokat akkor fogják elnyerni, ha hűek a templomban kötött szövetségekhez. E szertartáson keresztül a gyermekeik szintén örökkévaló családjuk részét képezhetik.

Az egyház vezetői arra biztatják az egyháztagokat, hogy készüljenek fel a templomi házasságkötésre és pecsételésre. Ahol a templomi házasságot nem ismeri el az állam törvényi erővel rendelkezőnek, ott az erre felhatalmazott egyházi vezetők vagy mások polgári házasságkötést végezhetnek, amelyeket templomi pecsételés követ (lásd 38.3). Ez a minta követhető akkor is, ha egy templomi házasságkötés esetén a szülők vagy a közvetlen családtagok kirekesztve érezhetnék magukat, mivel nem vehetnek részt a templomi szertartáson.

27.3.1

Kiket lehet egymáshoz pecsételni a templomban

Az egyház minden felelősségre vonható egyedülálló tagjára érvényes a felkérés, hogy készüljön fel a templomi pecsételésre. Javasolt, hogy a polgári házasságot kötött párok azonnal pecsételtessenek egymáshoz az időre és az örökkévalóságra a templomban, amint felkészültek. Az egyháztagoknak felruházottnak kell lenniük, mielőtt egymáshoz lehetne pecsételni őket (lásd 27.2).

A templomban egymáshoz pecsételendő pároknak vagy 1.) a pecsételést megelőzően polgári házasságot kellett kötniük, vagy pedig 2.) a házasságkötésnek és a pecsételésnek ugyanazon templomi szertartás keretében kell megtörténnie. Lásd 27.3.2.

27.3.1.2

Értelmi fogyatékossággal élő egyháztagok

Az értelmi fogyatékossággal élő egyháztagok akkor pecsételhetők házastársukhoz, illetve jegyesükhöz, ha:

• minden előzetesen szükséges szertartásban részesültek, beleértve a felruházást is (lásd 27.2.1.3);

• rendelkeznek a kapcsolódó szövetségek megértéséhez, megkötéséhez, valamint megtartásához szükséges értelmi képességekkel.

A püspök tanácskozik az egyháztaggal és a házastársával vagy jegyesével. A Lélek útmutatását keresi. Tanácskozhat a cövekelnökkel.

27.3.2

Templomi házasságkötés vagy pecsételés megtervezése és időpontjának az egyeztetése

27.3.2.1

Élő szertartásokra szóló ajánlás megszerzése

Az egyháztagnak élő szertartásokra szóló ajánlást kell kapnia ahhoz, hogy a házastársához pecsételhessék. Az ezen ajánlásokkal kapcsolatos tudnivalókért lásd 26.3.

27.3.2.2

Kapcsolatfelvétel a templommal

A házasságkötésükre vagy házastársukhoz történő pecsételésükre készülő egyháztagok előzetesen vegyék fel a kapcsolatot a templommal a szertartás időpontjának az egyeztetése végett.

27.3.2.3

Házasságkötési engedély megszerzése

A házasságkötés előtt a párnak hivatalos házassági engedélyt kell szereznie, amely érvényes ott, ahol a házasságkötés történik. Amennyiben a pár azt tervezi, hogy ugyanazon szertartás keretében kötnek házasságot és pecsételik egymáshoz őket, akkor egy érvényes házassági engedélyt is magukkal kell hozniuk a templomba.

A polgári házasságkötést követő egymáshoz pecsételésre a házaspárnak nem szükséges házassági engedélyt hozniuk a templomba, hanem a feljegyzések ellenőrzési folyamata során adják meg a polgári házasságkötésük idejét és helyét.

27.3.2.4

Kísérők a menyasszony és a vőlegény számára

Egy felruházott nővér elkísérheti a menyasszonyt, hogy segítsen neki az öltözőben. Egy felruházott fivér megteheti ugyanezt a vőlegény esetében. A kísérőnek érvényes templomi ajánlással kell rendelkeznie. Szükség esetén a templom biztosíthat kísérőt.

27.3.2.5

Ki végzi el a templomi házasságkötést vagy pecsételést

A templomi házasságkötést vagy pecsételést általában egy pecsételő végzi, akinek a megbízása abba a templomba szól, ahol a pár összeházasodik vagy egymáshoz pecsételtetik. Amennyiben egy családtag vagy ismerős rendelkezik pecsételő felhatalmazással, és megbízása abba a templomba szól, ahol a pár összeházasodik vagy egymáshoz pecsételtetik, akkor felkérhetik őt a házasságkötés vagy a pecsételés elvégzésére.

27.3.2.6

Helyénvaló öltözet a templomi házasságkötéshez vagy pecsételéshez

Menyasszony ruhája. A menyasszony templomban viselt ruhája legyen fehér, visszafogott szabású és anyagú, és bonyolult díszítésektől mentes. Takarja el a templomi alsóruhát. Az áttetsző anyagok alá tegyenek bélést.

Azért, hogy egységes legyen a templomban viselt többi ruhával, a menyasszony ruhája is legyen hosszú- vagy háromnegyedes ujjú. Ne legyen uszály a menyasszonyi ruhán, kivéve, ha azt a pecsételési szertartásra fel lehet tűzni vagy le lehet venni!

A templom rendelkezésre tud bocsátani ruhát, ha szükség vagy igény van rá.

Vőlegény öltözete. A vőlegény rendes templomi öltözetet visel a házasságkötési vagy pecsételési szertartás során (lásd 38.5.1 és 38.5.2).

Vendégek öltözete. A házasságkötési vagy pecsételési szertartást megtekintők viseljenek hasonló öltözetet, mint amilyet egy úrvacsorai gyűlésen viselnének. Azok az egyháztagok, akik közvetlenül felruházási blokkról érkeznek a pecsételésre, viselhetnek templomi szertartásöltözetet.

Virágok. A pár és a vendégeik se viseljenek virágokat a házasságkötési vagy pecsételési szertartás során.

27.3.2.7

Gyűrűcsere a templomi házasságkötés vagy pecsételés után

A gyűrűcsere nem része a templomi pecsételési szertartásnak. A házaspárok viszont a szertartás után cserélhetnek gyűrűt a pecsételő szobában. A párok semmilyen más időpontban vagy helyen ne cseréljenek gyűrűt a templomban vagy a templom kertjében!

Azon párok, akik esetében ugyanazon szertartás keretében történik a házasságkötés és a pecsételés, egy későbbi időpontban is gyűrűt cserélhetnek, azon családtagok kedvéért, akik nem tudtak részt venni a templomi házasságkötésen. A csere ne utánozza a templomi házasságkötési vagy pecsételési szertartás egyik részét sem! A templomi házasságkötés vagy pecsételés után a házaspár ne tegyen további házassági fogadalmakat egymásnak!

Azon házaspárok, akik a templomi pecsételést megelőzően polgári házasságot kötöttek, a polgári szertartás, a templomi pecsételés vagy akár mindkét alkalommal is cserélhetnek gyűrűt.

27.3.4

Ki lehet jelen templomi házasságkötésen vagy pecsételésen?

A párok csak a közeli családtagjaikat és barátaikat hívják meg a templomi házasságkötésre vagy pecsételésre. A felelősségre vonható egyháztagoknak felruházottnak kell lenniük, és érvényes templomi ajánlással kell rendelkezniük.

A cövekelnök felhatalmazást adhat egy olyan személynek, aki értelmi fogyatékossága miatt nem lett megkeresztelve vagy felruházva, hogy megtekintse élő testvérei templomi házasságkötését vagy pecsételését. A személy:

• legyen legalább 18 éves;

• legyen képes áhítatos maradni a szertartás alatt.

A cövekelnök egy levelet ír, amelyben kijelenti, hogy a személy számára engedélyezi a pecsételés megtekintését. Ezt a levelet bemutatják a templomban.

27.4

Élő gyermekek szülőkhöz pecsételése

Azon gyermekek, akik azután születtek, hogy édesanyjukat férjéhez pecsételték a templomban, e pecsételés szövetségében születtek. Nincs szükségük arra, hogy a szülőkhöz pecsételés szertartásában részesüljenek.

Azok a gyermekek, akik nem a szövetségben születnek, szintén részeseivé válhatnak egy örökkévaló családnak azáltal, hogy a születés szerinti vagy örökbe fogadó szüleikhez pecsételik őket. E gyermekek ugyanazon áldásokra jogosultak, mint azok, akik a szövetségben születtek.

27.4.2

Kapcsolatfelvétel a templommal

Az a házaspár, akik szeretnék, ha gyermekeiket hozzájuk pecsételnék, illetve azok a gyermekek, akik szeretnék, ha elhunyt szüleikhez pecsételnék őket, előzetesen vegyék fel a kapcsolatot a templommal a szertartás időpontjának az egyeztetése végett.