32. Bűnbánat és egyháztagsági tanácsok. Válogatások az Általános kézikönyvből (2023).
32. Bűnbánat és egyháztagsági tanácsok. Válogatások az Általános kézikönyvből.
32.
Bűnbánat és egyháztagsági tanácsok
32.0
Bevezetés
A bűnbánat legtöbbször az egyén, Isten, valamint azok között zajlik, akikre a személy bűne hatással volt. Időnként azonban egy püspöknek vagy cövekelnöknek kell segítenie az egyháztagoknak a bűnbánatra irányuló erőfeszítéseikben.
Amikor az egyháztagokat a bűnbánat során segíti, a püspök és a cövekelnök szeretetteljes és törődő. A Szabadító példáját követi, aki felemelte az egyéneket, és segített nekik a bűntől Isten felé fordulni (lásd Máté 9:10–13; János 8:3–11).
32.1
Bűnbánat és megbocsátás
Irgalmas tervének megvalósítása érdekében Mennyei Atya elküldte az Ő Egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, hogy engesztelést hozzon a bűneinkért (lásd Alma 42:15). Jézus elszenvedte a büntetést, melyet az igazságosság törvénye megkövetel a bűneinkért (lásd Tan és szövetségek 19:15–19; lásd még Alma 42:24–25). Ezen áldozaton keresztül mind az Atya, mind pedig a Fiú megmutatta végtelen szeretetét irántunk (lásd János 3:16).
Amikor „bűnbánathoz vezető hit[et]” gyakorolunk, akkor Mennyei Atya megbocsát nekünk, Jézus Krisztus engesztelése által irgalomban részesítve bennünket (Alma 34:15; lásd még Alma 42:13). Amikor megtisztulunk és bűnbocsánatot nyerünk, akkor végül örökölhetjük Isten királyságát (lásd Ésaiás 1:18; Tan és szövetségek 58:42).
A bűnbánat többet jelent a magatartásunk megváltoztatásánál. Azt jelenti, hogy elfordulunk a bűntől Mennyei Atya és Jézus Krisztus felé. Szívbéli és gondolkodásbeli változáshoz vezet (lásd Móziás 5:2; Alma 5:12–14; Hélamán 15:7). A bűnbánat révén új emberré válunk, aki megbékélt Istennel (lásd 2 Korinthusbeliek 5:17–18; Móziás 27:25–26).
A bűnbánat lehetősége az egyik legnagyobb áldás, amelyet Mennyei Atya az Ő Fia ajándéka révén ad nekünk.
32.2
Az egyháztagság korlátozásának vagy visszavonásának a céljai
Amennyiben egy egyháztag súlyos bűnt követ el, a püspök vagy a cövekelnök segít neki bűnbánatot tartani. E folyamat részeként szükséges lehet egy időre korlátozni néhány egyháztagsági kiváltságát. Bizonyos helyzetekben szükséges lehet az illető egyháztagságának időleges visszavonása.
Az egyén egyháztagsága korlátozásának vagy visszavonásának célja nem a büntetés. Ezek az intézkedések olykor szükségesek ahhoz, hogy segítsenek az illetőnek bűnbánatot tartani, valamint szívbéli változást tapasztalni. Ezenkívül időt is biztosítanak számára, hogy lelkileg felkészüljön szövetségei megújítására és újbóli megtartására.
Az egyháztagság korlátozásának vagy visszavonásának a három célja a következő.
32.2.1
Segíteni mások megvédésében
Az első cél segíteni mások megvédésében. Előfordul, hogy az illető fizikai vagy lelki veszélyt jelent. A ragadozó magatartásformák, a fizikai bántalmazás, a szexuális bántalmazás, a kábítószer-használat, a csalás, valamint a hitehagyás ennek néhány lehetséges előfordulási módja. A püspök vagy a cövekelnök sugalmazással cselekedve védelmez meg másokat, amikor valaki ilyen vagy egyéb komoly módon veszélyezteti őket (lásd Alma 5:59–60).
32.2.2
Segíteni a személynek a bűnbánat révén hozzáférni Jézus Krisztus megváltó hatalmához
A második cél segíteni a személynek bűnbánat révén hozzáférni Jézus Krisztus megváltó hatalmához. E folyamat által a személy ismét tisztává válhat, valamint érdemessé Isten összes áldásának elnyerésére.
32.2.3
Megóvni az egyház feddhetetlenségét
A harmadik cél az egyház feddhetetlenségének a megóvása. Az egyén egyháztagságának korlátozására vagy visszavonására lehet szükség, ha viselkedése jelentős kárt okoz az egyháznak (lásd Alma 39:11). Az egyház feddhetetlenségét nem a súlyos bűnök elrejtése vagy kisebbítése védelmezi, hanem az, ha foglalkoznak ezekkel.
32.3
Izráel bíráinak szerepe
A püspököket és a cövekelnököket arra hívják el és választják el, hogy bírák legyenek Izráelben (lásd Tan és szövetségek 107:72–74). Az Úr képviseletére jogosító papsági kulcsokat viselnek az egyháztagok bűnbánatra segítésében (lásd Tan és szövetségek 13:1; 107:16–18).
A püspök és a cövekelnök gyakran személyes tanácsadáson keresztül segíti a bűnbánatot. Ez a segítség magában foglalhatja bizonyos egyháztagsági kiváltságok időleges korlátozását is.
Bizonyos súlyos bűnök esetén a vezetők azzal segítik elő a bűnbánatot, hogy tagsági tanácsot tartanak (lásd 32.6). E segítség magában foglalhatja az egyháztagsági kiváltságok némelyikének a hivatalos korlátozását, illetve az illető tagságának az időleges visszavonását is.
A püspök és a cövekelnök szeretetteljes és törődő, amikor segít az egyháztagoknak bűnbánatot tartani. Útmutatóként szolgál az, ahogyan a Szabadító a házasságtörésen ért asszonnyal bánt (lásd János 8:3–11). Bár nem mondta, hogy a bűnei megbocsáttattak, mégsem ítélte el őt, hanem azt mondta neki, hogy „többé ne vétkezzél” – hogy bánja meg a bűneit és változtasson az életén.
E vezetők azt tanítják, hogy „öröm [van] a mennyben egy megtérő bűnösön” (Lukács 15:7). Türelmesek, támogatók és bizakodók. Reményt ébresztenek. Arról tanítanak és tanúskodnak, hogy a Szabadító engesztelő áldozatának köszönhetően mindenki bűnbánatot tarthat és megtisztulhat.
A püspök és a cövekelnök a Lélek útmutatására törekszik, hogy megtudja, miként segíthet minden egyes személynek a bűnbánatban. Az egyház csak a legsúlyosabb bűnök esetére rendelkezik megszabott előírásokkal arra nézve, hogy milyen intézkedéseket hozzanak a vezetői (lásd 32.6). Nincs két egyforma helyzet. A vezetők által nyújtott tanácsadásnak, valamint az általuk elősegített bűnbánat folyamatának sugalmazottnak kell lennie, így ezek akár minden egyes személy esetén eltérőek lehetnek.
32.4
Beismerés, titoktartás, valamint jelentéstétel az állami hatóságok felé
32.4.1
Beismerés
A bűnbánat megköveteli, hogy a bűnöket beismerjük Mennyei Atyának. Jézus Krisztus ezt mondta: „Erről tudhatjátok, hogy valaki megbánta-e bűneit – íme, beismeri és elhagyja azokat” (Tan és szövetségek 58:43; lásd még Móziás 26:29).
Amikor az egyháztagok súlyos bűnöket követnek el, bűnbánatukhoz tartozik a beismerés is a püspöküknek vagy a cövekelnöküknek. Ő ezt követően képes a javukra gyakorolni a bűnbánat evangéliumának a kulcsait (lásd Tan és szövetségek 13:1; 84:26–27; 107:18, 20). Ez segít nekik meggyógyulni és visszatérni az evangélium ösvényére a Szabadító engesztelésének a hatalma által.
A beismerés célja, hogy bátorítsa az egyháztagokat a terhük letételére, így teljes mértékben képessé válva arra, hogy az Úr segítségére törekedjenek a változásban és a gyógyulásban. A beismerés elősegíti a megtört szív és a töredelmes lélek kifejlesztését (lásd 2 Nefi 2:7). Az önkéntes beismerés megmutatja, hogy az illető meg kívánja bánni a bűneit.
Amikor egy egyháztag beismer valamit, a püspök vagy a cövekelnök a 32.8-ban található irányelveket követi a tanácsadásra vonatkozóan. Imádságosan arra vonatkozó útmutatásra törekszik, hogy mi a megfelelő mód az egyháztag bűnbánatának az elősegítésére. Megfontolja, hogy hasznos lenne-e a tagsági tanács. Amennyiben az egyházi eljárásrend megköveteli a tagsági tanácsot, akkor elmagyarázza ezt (lásd 32.6).
Előfordulhat, hogy az egyháztag ártott a házastársának vagy más felnőttnek. A bűnbánat részeként általában be kell ismernie a tettét ennek a személynek is, és törekednie kell a bocsánatára. Általában javasolt, hogy a súlyos bűnt elkövető fiatal tanácskozzon a szüleivel.
32.4.4
Titoktartás
A püspök, a cövekelnök, valamint a tanácsosaik szent kötelessége, hogy minden velük megosztott bizalmas értesülést megvédjenek. Ezen értesülések származhatnak interjúkból, tanácsadásból, illetve beismerésekből is. A titoktartással kapcsolatos ugyanezen kötelesség vonatkozik mindenkire, aki részt vesz a tagsági tanácsokban. A titoktartás elengedhetetlen, mivel előfordulhat, hogy az egyháztagok nem fognak beismerni bűnöket, illetve nem fognak útmutatásért folyamodni, ha az általuk elmondottakat nem kezelik bizalmasan. A titoktartás megszegése aláássa az egyháztagok bizalmát, vagyis elveszítik bizalmukat a vezetőikben.
A titoktartásra vonatkozó kötelességeikkel összhangban a püspök, a cövekelnök, illetve a tanácsosaik kizárólag a következőképpen oszthatnak meg ilyen értesüléseket:
-
Egyeztetniük kell az egyháztag cövekelnökével, misszióelnökével, illetve püspökével a tagsági tanács megtartásáról vagy a kapcsolódó ügyekről.
-
Az illető új egyházközségbe költözik (vagy a papsági vezetőt felmentik), miközben a tagsági intézkedés, illetve egyéb súlyos aggályok függőben vannak.
-
A püspök vagy a cövekelnök tudomására jut, hogy egy, az egyházközségen vagy cöveken kívül élő egyháztag esetleg súlyos bűnben volt érintett.
-
A tagsági tanács során szükségessé válik az értesülések felfedése.
-
Az egyháztag úgy dönt, hogy engedélyt ad a vezetőnek az értesülés megosztására meghatározott személyekkel.
-
Szükséges lehet korlátozott tájékoztatást megosztani egy tagsági tanács döntéséről.
Segítségképpen a vezetőknek mások megvédelmezésében, valamint a törvénynek való megfelelésben, az egyház képzett szakemberek segítségét biztosítja. Ilyen útmutatásért a vezetők azonnal hívják az egyház bántalmazási segélyvonalát, ahol az elérhető (lásd 38.6.2.1). Ahol nem elérhető, a cövekelnök a területi irodában lévő területi jogtanácsossal veszi fel a kapcsolatot.
Kizárólag egyetlen esetben kell a püspöknek vagy a cövekelnöknek bizalmas értesüléseket felfednie anélkül, hogy először ilyen iránymutatásért folyamodna. Abban az esetben, amikor a felfedés életveszélyes vagy súlyos sérülést előz meg, és nincs idő az iránymutatás megszerzésére. Ilyen esetekben a mások védelmére vonatkozó kötelesség fontosabb, mint a titoktartásra vonatkozó kötelesség. A vezetők azonnal vegyék fel a kapcsolatot a polgári hatóságokkal.
32.6
A bűn súlyossága és az egyházi eljárásrend
A bűn súlyossága fontos tényező annak a módszernek a meghatározása során, amely 1.) segíteni fog mások megóvásában, valamint 2.) segíteni fogja az illető bűnbánatát. Az Úr azt mondta, hogy „a legcsekélyebb mértékű elnézéssel sem tekinthet… a bűnre” (Tan és szövetségek 1:31; lásd még Móziás 26:29). Szolgái nem hagyhatják figyelmen kívül a súlyos bűnökre utaló bizonyítékokat.
A súlyos bűn Isten törvényeinek a szándékos és komoly megsértése. Az alábbiakban felsoroljuk a súlyos bűnök kategóriáit:
-
erőszakos cselekedetek és bántalmazás;
-
nemi erkölcstelenség;
-
szélhámosság;
-
bizalommal való visszaélés;
-
bizonyos egyéb cselekedetek.
Amikor a tagsági tanács kötelező, vagy amikor szükséges lehet:
|
A bűn fajtája |
Kötelező a tagsági tanács |
Szükség lehet tagsági tanácsra |
|---|---|---|
A bűn fajtája erőszakos cselekedetek és bántalmazás | Kötelező a tagsági tanács
| Szükség lehet tagsági tanácsra |
A bűn fajtája nemi erkölcstelenség | Kötelező a tagsági tanács
| Szükség lehet tagsági tanácsra
|
A bűn fajtája szélhámosság | Kötelező a tagsági tanács
| Szükség lehet tagsági tanácsra
|
A bűn fajtája bizalommal való visszaélés | Kötelező a tagsági tanács
| Szükség lehet tagsági tanácsra
|
A bűn fajtája bizonyos egyéb cselekedetek | Kötelező a tagsági tanács
| Szükség lehet tagsági tanácsra
|
32.6.3
Amikor a cövekelnök tanácskozik a Területi Elnökséggel arról, hogy szükség van-e tagsági tanácsra vagy egyéb intézkedésre
Néhány ügy fokozott tapintatot és útmutatást igényel. Ahhoz, hogy megtudja, miként segíthet a legjobban, a cövekelnöknek tanácskoznia kell a Területi Elnökséggel az e szakaszban említett helyzetekről.
32.6.3.2
Hitehagyás
A hitehagyással kapcsolatos esetek gyakran az egyházközségi vagy cöveki határokon túlmutató hatással járnak. Idejekorán kell kezelni ezeket mások védelme érdekében.
A püspök tanácskozik a cövekelnökkel, ha úgy érzi, hogy egy egyháztag tettei kimerítik a hitehagyás feltételeit.
Ebben a környezetben a hitehagyás fogalma olyan egyháztagra értendő, aki a következők bármelyikében részt vesz:
-
Ismétlődően, egyértelműen és szándékosan, nyilvánosság előtt szembeszegül az egyházzal, a tanával, az eljárásrendjeivel vagy a vezetőivel.
-
Azután is kitart nem egyházi tanok egyházi tanként történő tanítása mellett, miután a püspök vagy a cövekelnök helyreigazította.
-
Sorozatosan, szándékosan azon munkálkodik, hogy meggyengítse az egyháztagok hitét és azt, hogy tevékenyek legyenek.
-
Azután is hitehagyott felekezetek tanításait követi, hogy a püspök vagy a cövekelnök helyreigazította.
-
Hivatalosan másik egyházhoz csatlakozik és a tanításait hangoztatja.
32.6.3.3
Egyházi pénzalapok sikkasztása
Ha egy egyháztag egyházi pénzalapokat sikkaszt vagy értékes egyházi tulajdont lop el, a cövekelnök tanácskozik a Területi Elnökséggel arról, hogy szükséges-e tagsági tanács vagy más intézkedés.