4.

Vezetés és tanácsok Jézus Krisztus egyházában

4.0

Bevezetés

Egyházi vezetőként sugalmazás révén hívtak el az Úr felhatalmazott szolgáin keresztül. Abban a kiváltságban van részed, hogy segíthetsz Mennyei Atya azon munkájában, hogy „véghez vigye… az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39). Ezt azzal teszed, hogy az egyháztagokat részvételre buzdítod Isten szabadító és felmagasztosító munkájában saját maguk, a családjuk és mások vonatkozásában (lásd 1. fejezet). Örömre lelsz majd, amikor Isten gyermekeit szolgálod.

Jézus Krisztus példáját követve gyakran egyenként fogsz szolgálni másokat. Lehetőséged lesz továbbá arra, hogy vezetést biztosíts az egyházi gyűléseken és tevékenységeken. Ezenkívül fontos szolgálatot nyújthatsz a tanácsokon keresztül. Ezek között lehetnek elnökségi gyűlések, egyházközségi tanácsgyűlések és egyebek.

Megszentelt szolgálatod időbeli áldozatot kíván, azonban ne hanyagold el a saját szükségleteidet, valamint a családod szükségleteit! Törekedj a Szentlélek útmutatására, hogy segítsen neked egyensúlyban tartani a feladataidat és eleget tenni azoknak (lásd Móziás 4:27).

4.1

A vezetés célja az egyházban

A vezetők buzdítják az egyháztagokat, hogy vegyenek részt Isten munkájában azáltal, hogy „igaz követő[ivé válnak] Jézus Krisztusnak” (Moróni 7:48). Ehhez a vezetők először igyekeznek a Szabadító hithű tanítványának lenni. Aztán segíthetnek másoknak közelebb kerülni Őhozzá. Mások segítésének a folyamatában ők maguk is jobb tanítvánnyá válnak (lásd Móziás 18:26; Tan és szövetségek 31:5).

4.2

A vezetés tantételei az egyházban

Földi szolgálattétele során a Szabadító példát mutatott egyházának a vezetésre. Központi célja az volt, hogy megtegye Mennyei Atyja akaratát, valamint segítsen másokat az Ő evangéliuma megértésében és alkalmazásában (lásd János 5:30; Móziás 27:25). Szerette azokat, akiket vezetett, ezt a szeretetet pedig azzal mutatta ki, hogy szolgálta őket (lásd János 13:3–5).

A Szabadító azáltal gyarapította mások képességeit, hogy felelősséget és növekedési lehetőségeket biztosított számukra (lásd Máté 10:5–8; János 14:12). Egyértelműen és szeretettel bátorította és javította ki őket (lásd János 21:15–17).

Az Úr azt mondta, hogy „minden ember tanulja meg a kötelességét, és tevékenykedjen abban a hivatalban, amelyre kijelöltetett, teljes szorgalommal” (Tan és szövetségek 107:99). Ezek a szavak mindenkire vonatkoznak, aki felelősséget kap a szolgálatra és a vezetésre a Szabadító egyházában.

Az e fejezetben szereplő tantételek alkalmazása segít majd eredményesebben vezetőnek lenned a Szabadító egyházában.

4.2.1

Készülj fel lelkileg!

Jézus lelkileg felkészült a földi küldetésére (lásd Lukács 4:1–2). Hasonlóképpen készülsz fel te is lelkileg azáltal, hogy közel kerülsz Mennyei Atyához imával, szentírás-tanulmányozással, valamint a parancsolatai iránti engedelmességgel. Az Ő prófétáinak a követése szintén segít lelkileg felkészülnöd (lásd Tan és szövetségek 21:4–6).

Törekedj kinyilatkoztatásra, hogy megértsd azok szükségleteit, akiket vezetsz, illetve azt, hogy miként teljesítsd a munkát, amelyre Isten elhívott.

Az Úr azt is megígérte, hogy lelki ajándékokat ruház azokra, akik törekednek ezekre (lásd Tan és szövetségek 46:8). Amint alázatosan Mennyei Atyát szólítod, hogy elnyerd ezen ajándékokat, Ő megnöveli majd képességeidet az általad szolgáltak vezetésére és felemelésére.

4.2.2

Nyújts szolgálattételt Isten minden gyermeke számára!

Jézus személyes szolgálattételt nyújtott az embereknek, kinyújtva kezét, hogy felemelje és tanítsa azokat, akik egyedül, reményvesztetten vagy elveszve érezték magukat. Felismerte minden egyes ember isteni természetét és örökkévaló értékét.

Úgy szeresd azokat, akiket szolgálsz, ahogyan Jézus tette. Imádkozz „szíve[d] minden erejével” azért, hogy eltöltsön az Ő szeretete (Moróni 7:48). Alakíts ki őszinte barátságokat! Karold fel azokat, akik esetleg magányosak, illetve vigaszra vagy más dolgokra van szükségük. Szereteted megáldja az életüket, és segíteni fog az embereknek arra vágyni, hogy Krisztushoz jöjjenek.

Segíts az egyéneknek elmélyíteni a megtérésüket és megerősíteni a Mennyei Atyába és Jézus Krisztusba vetett hitüket. Segíts nekik felkészülni szövetségek megkötésére, amint elnyerik a következő szertartásukat. Buzdítsd őket, hogy tartsák meg a megkötött szövetségeiket, és részesüljenek a bűnbánat áldásaiban. Segíts nekik tudni, hogy képesek haladni isteni lehetőségeik betöltése felé, függetlenül attól, milyen kihívásokkal néznek szembe.

4.2.3

Tanítsd Jézus Krisztus evangéliumát!

Minden vezető tanító. Igyekezz követni a Szabadító tanítóként mutatott példáját (lásd 17. fejezet; A Szabadító módján tanítani). Szavaiddal és tetteiddel tanítsd Jézus Krisztus tanát és az Ő evangéliuma tantételeit (lásd 3 Nefi 11:32–33; Tan és szövetségek 42:12–14). Az eredményes tanítás arra ösztönzi az embereket, hogy megerősítsék az Istennel való kapcsolatukat, valamint az evangélium szerint éljenek, az örök élet felé haladva.

A Szabadító módján tanítani többet jelent a beszédnél; magában foglalja azt, hogy úgy hallgatunk és kérdezünk, ahogyan Ő tette (lásd Máté 16:13–17).

Az eredményes tanítók emellett szorgalmas tanulók is. Tedd isten igéjének a tanulmányozását kiemelt fontosságúvá az életedben. Az evangéliumi tanulás egész életen át tartó folyamat.

Taníts a szentírásokból és az utolsó napi próféták szavaiból (lásd Tan és szövetségek 52:9). Emlékezz, hogy „az ige prédikálás[ának] erősebb hatása [van] az emberek elméjére, mint… bármi másnak” (Alma 31:5).

Törekedj a Lélek hatására a felkészülés és a tanítás során. A Szentlélek elviszi az igazságot azok szívéhez és elméjébe, akiket tanítasz (lásd 2 Nefi 33:1).

Ha elhívtak vagy megbíztak, hogy egy egyházi gyűlésen vagy tevékenységen elnökölj, győződj meg róla, hogy a tanítás építő és tanbélileg helyes (lásd Tan és szövetségek 50:21–23).

4.2.4

Elnökölj igazlelkűségben!

Az Úr kinyilatkoztatta, hogy szükségszerűen vannak elnökök, vagyis elnöklő tisztségviselők az Ő egyházában (lásd Tan és szövetségek 107:21). A papsági kulcsokat viselők elnökölnek a saját felelősségi területükön, például a kvórumban vagy az egyházközségben.

Az egyház más szervezeteit is elnöklő tisztségviselő vezeti, beleértve a Segítőegyletet, a Fiatal Nőket, az Elemit és a Vasárnapi Iskolát. Ezeket a vezetőket egy papsági kulcsokat viselő vagy egy általa felhatalmazott személy hívja el, választja el és ad nekik delegált felhatalmazást (lásd 3.4.3).

Mindegyik elnöklő tisztségviselő egy papsági kulcsokat viselő személy irányítása alatt szolgál (lásd 3.4.1). Ez a felépítés rendet, valamint egyértelmű felelősségi és beszámolási vonalat biztosít az Úr munkájának az elvégzése során.

Az elnöklő tisztségviselő ideiglenes megbízásként delegálhatja egy másik személynek az elnöklést. Ha például egy segítőegyleti elnök távol lesz a vasárnapi segítőegyleti gyűlésről, akkor kijelöli az első tanácsosát, hogy elnököljön a gyűlésen.

Az egyházi szervezetben, gyűlésen vagy tevékenységen elnöklő vezető meggyőződik arról, hogy az Úr céljai megvalósulnak. Ennek során a vezető követi az evangéliumi tantételeket, az egyházi eljárásrendeket, valamint a Szentlélek útmutatását.

Azok, akik elnökölnek, Jézus Krisztus példáját követve gyengéden, szelídséggel és tiszta szeretettel szolgálnak (lásd János 13:13–15). Az elnökléssel járó elhívás vagy megbízás nem teszi az azt megkapó személyt fontosabbá vagy értékesebbé a többieknél (lásd Tan és szövetségek 84:109–110).

Ha elnöklésre hívtak el vagy jelöltek ki, kövesd a Szabadító tanítását, mely szerint „a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok” (Máté 20:27; lásd még 26–28. vers). Tanácskozz másokkal, és törekedj egységre az Úr akaratának a megértésében és az Ő munkája végzésében (lásd Tan és szövetségek 41:2; lásd még 4.4 ebben a kézikönyvben).

Nem helyénvaló törekedni arra, hogy az Úr egyházában bármely szervezetben elnökölj (lásd Tan és szövetségek 121:34–37), inkább alázattal és hithűen szolgálj abban a tisztségben, amelyre elhívtak. Igyekezz kizárólag az Ő dicsőségére tekintő szemmel végezni az Úr munkáját (lásd Tan és szövetségek 4:5).

4.2.5

Delegálj feladatköröket, és biztosítsd a felelősségre vonhatóságot!

A Szabadító jelentőségteljes megbízásokat és feladatokat adott tanítványainak (lásd Lukács 10:1). Lehetőséget adott nekik arra is, hogy elszámoljanak a kapott munkával (lásd Lukács 9:10).

Vezetőként azzal segítheted mások fejlődését, ha megbízásokat delegálsz nekik. Ily módon segíteni fogsz nekik elnyerni a szolgálatból fakadó áldásokat is. Igyekezz minden egyháztagot bevonni Isten munkájának a végzésébe.

A delegálás abban is segít, hogy a szolgálatod eredményesebb legyen. Ha túl sokat próbálsz tenni, „felettébb kifáradsz” (2 Mózes 18:18). Törekedj a Lélek útmutatására azzal kapcsolatban, mit delegálj, hogy te magad a legfontosabb dolgokra tudj összpontosítani.

A delegálás többet jelent egy megbízás átadásánál. Magában foglalja a másik személy tanítását, valamint a bizalmat, hogy az illető teljesíti a megbízást. Általában a következő elemeket tartalmazza:

• Találkozz az illetővel, és kérd meg őt, hogy egy megbízásban szolgálja az Urat. Segíts az illetőnek megérteni a megbízást és annak a céljait.

• Tanácskozzatok együtt a megbízásról, hogy kit lehetne még bevonni, illetve mikorra legyen elvégezve. Ügyelj rá, hogy a személy megértse és készségesen fogadja el a megbízást. Fejezd ki a képességeibe vetett bizalmadat.

• Buzdítsd az illetőt, hogy törekedjen sugalmazásra azzal kapcsolatban, miként teljesítse a megbízást. Mutass bizalmat, és segíts neki sikerrel járni. Szükség szerint nyújts útmutatást és támogatást.

• Időnként kérd meg a személyt, hogy számoljon be a megbízásról. Fogadd el a személy legjobb erőfeszítéseit, és fejezd ki, mennyire értékeled, amit tett.

Adott esetben elhívások delegálásánál is kövesd az elhívás átadására vonatkozó irányelveket a 30.1.1-ben.

4.2.6

Készíts fel másokat, hogy vezetők és tanítók legyenek!

A Szabadító felkészítette apostolait, hogy vezetőkké váljanak az Ő egyházában. Hasonlóképpen te is segítesz másoknak felkészülni arra, hogy vezetők és tanítók legyenek. Az Úr munkájának a középpontjában az emberek megsegítése áll, nem csupán az egyházi programok igazgatása. Ezek a programok önmagukban nem a célt jelentik. Azért vannak, hogy segítsenek az embereknek növekedni.

Imádságosan gondold át, hogy ki szolgálhatna egyházi elhívásokban vagy megbízásokban. Ne feledd, hogy az Úr alkalmassá teszi azokat, akiket elhív. A legfontosabb, hogy hajlandóak legyenek a szolgálatra, alázatosan keressék az Úr segítségét, valamint igyekezzenek érdemesnek lenni. Az elhívások és megbízások segíthetnek a növekedésükben azáltal, hogy lehetőségeket nyújtanak számukra a hitük gyakorlására, a kemény munkára, valamint arra, hogy érezzék, amint Isten felmagasztalja az erőfeszítéseiket. Biztosíts útmutatást és támogatást a fiataloknak, az új egyháztagoknak és másoknak, akiknek esetleg további támogatásra van szükségük az elhívásuk betöltésében.

Olykor ugyanazokat hívják el újra és újra vezetői tisztségekbe. Ez túlterhelheti őket és a családjukat, illetve lehetőségeket vehet el másoktól. Igyekezz minden egyháztagnak szolgálati és növekedési lehetőséget biztosítani.

Az egyházi elhívásokkal kapcsolatos további tudnivalókért lásd 30. fejezet.

4.2.7

Egyértelmű célokkal tervezz gyűléseket, tanításokat és tevékenységeket!

Egyértelmű célokkal rendelkező gyűlések, leckék és tevékenységek megtervezéshez törekedj az Úrtól érkező sugalmazásra. E célok erősítsék az egyéneket és a családokat, hozzák őket közelebb Krisztushoz, valamint segítsenek elvégezni Isten szabadító és felmagasztaló munkáját (lásd 1. és 2. fejezet). Tervezéskor kövesd a 4.4.2-ben, valamint a 20. és a 29. fejezetben található tantételeket.

4.2.8

Erőfeszítéseid értékelése

Rendszeresen tekintsd át a vezetői feladataidat és lelki gyarapodásodat. Gondolj azok fejlődésére is, akiket vezetsz.

Vezetőként a sikered elsődleges mércéje az elkötelezettséged Isten gyermekei megsegítése iránt, hogy Jézus Krisztus hithű tanítványaivá váljanak. Mivel minden ember önrendelkezéssel bír, némelyek talán azt választják, hogy letérnek a szövetség ösvényéről. Ez időnként elkeseríthet, ha azonban az Úrhoz fordulsz, Ő felemel és megvigasztal téged (lásd Alma 26:27). Tudhatod, hogy az Úr elégedett az erőfeszítéseiddel, amint érzed, ahogyan az Ő Lelke rajtad keresztül munkálkodik.

4.3

Tanácsok az egyházban

Mennyei Atya a sugalmazás elnyerésének, a döntések meghozatalának, valamint az Ő a munkája elvégzésének a fontos részeként tanácsokat hozott létre. A tanácsok már a világ teremtése előtt is léteztek. Mindegyikünk részt vett ezekben a tanácsokban, mielőtt a földre jöttünk volna. (Lásd Tan és szövetségek 121:32; Ábrahám 3:22–28.)

E mintát követve Jézus Krisztus egyházát minden szinten tanácsok irányítják. Például az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma Tanácsa (lásd 5.1.1.1), a területi elnökségek (lásd 5.2.1), a cövekelnökségek és püspökségek mind tanácsok. A cöveki és egyházközségi tanácsok mellett mindegyik egyházi szervezet, kvórum vagy osztály elnöksége is tanács.

Az Úr arra utasította egyháza vezetőit, hogy közös tanácskozással végezzék az Ő munkáját (lásd Tan és szövetségek 41:2–3). A tanácsok lehetőséget adnak azok tagjainak, hogy kinyilatkoztatást kapjanak, miközben igyekeznek megérteni Isten gyermekeinek a szükségleteit, és megtervezik, hogyan segítsenek kielégíteni ezeket.

4.4

Az eredményes tanácsok tantételei

E szakasz az eredményes tanácsok néhány tantételét vázolja.

4.4.1

A tanácsok céljai

A tanácsok elsődleges célja az, hogy segítsenek a tagoknak közösen törekedni isteni útmutatásra az egyéneket és a családokat megáldó ügyekben (lásd Tan és szövetségek 43:8–9). A tanácsok kiemelt hangsúlyt fektetnek arra, hogy segítsenek az egyháztagoknak szertartásokban részesülni és megtartani a hozzájuk tartozó szövetségeket. A tanács tagjai sugalmazásra is törekednek az Úr munkájának a megtervezéséhez és összehangolásához a saját felelősségi területükön.

Bizonyos igazgatási ügyek, mint például a naptártervezés, nem feltétlenül igényelnek tanácsgyűlési beszélgetést. Ezek nagy része a gyűlések előtti és utáni kommunikációval rendezhető.

A tanács tagjai különös figyelmet szentelnek a sürgető szükségletekkel rendelkező egyéneknek és családoknak. A tanácsok segítenek a segítségnyújtás összehangolásában. E szükségletek némelyikével kapcsolatos tudnivalókért, valamint a megértéshez és a segítségnyújtáshoz szükséges forrásanyagokért lásd Segítség az élet kihívásaihoz az Evangéliumi könyvtárban.

4.4.2

Felkészülés a tanácsgyűlésekre

Az elnökségektől és a tanácsoktól elvárt, hogy rendszeresen gyűlésezzenek. A vezetők a tanácsgyűlések megtervezésekor az Úr útmutatására törekednek. A tanács tagjainak a meglátásait is kérik annak az eldöntésében, hogy mit beszéljetek meg.

A vezetők előre tudatják a tanács tagjaival a megbeszélendő ügyeket. A tanács tagjai felkészülnek, hogy megosszák a meglátásaikat ezekről az ügyekről. Az egyházközségi és cöveki tanácsok esetében e felkészülés nagy része elnökségi gyűléseken zajlik.

A tanács tagjai lelkileg felkészülnek a tanácsgyűléseken való részvételre.

4.4.3

Beszélgetés és döntések

Az Úr azt mondta: „egyszerre egy valaki beszéljen, és mindenki hallgassa a beszédét, hogy miután mindannyian szóltak, mindenki épülhessen mindenki által, és hogy minden embernek egyenlően lehessen kiváltsága” (Tan és szövetségek 88:122). Ez a tantétel az egyházi tanácsokra is vonatkozik.

A tanácsgyűlés során a vezető (vagy az általa kijelölt személy) kifejti a megfontolásra kerülő ügyet. Ezt követően a vezető a tanács összes tagját bevonva beszélgetésre buzdít, kérdéseket tesz fel és ötleteket keres.

A vezető arra buzdítja a tagokat, hogy nyíltan és őszintén beszéljenek. A tanács tagjainak az eltérő háttere, életkora, tapasztalatai és nézőpontja gazdagítja a tanácsot. A tagok javaslatokat tesznek, és tiszteletteljesen meghallgatják egymást. Ha az Úr akaratának a megismerésére törekednek, a sugalmazás és az egység lelkülete uralkodhat.

Olyan tanácsban, melyben nők és férfiak is részt vesznek, a vezető mindannyiuktól vár meglátásokat és ötleteket. A nők és a férfiak gyakran eltérő szemléletmóddal rendelkeznek, ami biztosítja a szükséges egyensúlyt. A férfiak és a nők jobb döntésekre jutnak, és nagyobb sikereket érnek el az Úr szolgálatában, miközben értékelik egymás hozzájárulásait és együtt munkálkodnak.

Egy vezető irányítja a tanács beszélgetéseit. Azonban inkább figyeljen, mintsem beszéljen. Amikor a tanács vezetője túl korán osztja meg saját nézeteit, ez gátolhatja mások közreműködését. Amikor szükséges, a tanács vezetője gyengéden átirányítja, illetve újra a lényegre tereli a beszélgetést.

A beszélgetés után a vezető vagy dönt a cselekvési iránnyal kapcsolatosan, vagy pedig elhalasztja a döntést, miközben további ismeretekre és útmutatásra törekszik. A döntés tükrözze a beszélgetésben elhangzottakat, és erősítse meg azt a Lélek. A tanácskozási folyamat segít olyan sugalmazott döntéseket hozni, amelyek túlmutatnak a vezető legjobb ítélőképességén. A vezető egy másik tanácshoz is irányíthatja az ügyet.

Előfordulhat, hogy a tanács tagjainak nyugtalan érzéseik vannak egy fontos döntés kapcsán. Amikor ez történik, a vezető várhat egy újabb gyűlésre, ahol még alaposabban megfontolják az ügyet, valamint lelki megerősítésre és egységre törekednek. Néhány esetben a tanács egyik tagja esetleg személyesen is találkozni kíván a vezetővel, hogy megbeszélje az aggályait.

4.4.4

Egység

Az Úr arra utasította tanítványait, hogy legyenek „egyek” (Tan és szövetségek 38:27). A tanács tagjai arra törekednek, hogy egyek legyenek vágyaikban és céljaikban Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal. Egységre törekednek a beszélgetéseikben és a döntéseikben.

A tanács tagjai kerüljék a viszálykodást, a hamislelkű ítélkezést és a pletykát (lásd 3 Nefi 11:28–30). Amikor egységben cselekednek, Mennyei Atya meg fogja áldani az erőfeszítéseiket.

4.4.5

Cselekvés és felelősségre vonhatóság

A tanács tagjai a legtöbb munkát a tanácsgyűlések előtt és után végzik. A gyűlések során sugalmazásra törekednek a döntések végrehajtására vonatkozó tervek kidolgozásához. A tanács vezetője felkéri a tagokat, hogy teljesítsenek a tervekkel kapcsolatos megbízásokat. A tanács tagjai általában felkérnek másokat is a szervezetükből, hogy segítsenek nekik. Az egyéneket ne terheljék túl megbízásokkal!

A tanács tagjai beszámolnak a megbízásaikról. A fejlődés általában kitartó figyelmet és további megbízásokat igényel.

4.4.6

Titoktartás

A vezetők saját belátásuk szerint osztanak meg személyes adatokat a tanáccsal. Általában az egyháztag engedélyét kérik ezen adatok megosztásához.

A tanács tiszteletben tartja minden olyan személy kívánságát, aki az ügye bizalmas kezelését kéri. A tanács tagjai ne osszanak meg személyes adatokat a tanácson kívül, kivéve, ha a tanács vezetőjétől kapott megbízás teljesítéséhez erre van szükség!

Vannak olyan ügyek, amelyek túl érzékenyek ahhoz, hogy a teljes tanács elé vigyék azokat. A vezetők megfelelő módon a tanács egyes tagjaival áttekintik ezeket az ügyeket. Vagy bizonyos ügyeket más tanácshoz is irányíthatnak.