5

Papsági felhatalmazás és szertartások

5.0

Bevezetés

A papság az a felhatalmazás, melyet Isten azért ad a gyermekeinek, hogy mindenkinek elhozhassák a szabadítást. Azok a papsági vezetők, akik papsági kulcsokat kapnak és használnak, rendelkeznek papsági felhatalmazással, és papsági felhatalmazást adhatnak másoknak. Mivel „az egyházban minden más felhatalmazás [és] hivatal e [melkisédeki] papság járuléka” (Tan és szövetségek 107:5), az e papsági kulcsok irányítása alatt végzett minden tevékenység papsági felhatalmazás által történik.

Amikor egy nőt elválasztanak misszionáriusként, akkor papsági felhatalmazás alatt cselekszik egy papsági feladat ellátásában. Bárki, akinek olyan elhívása van, amelyet egy papsági kulcsokat birtokló személytől kapott, maga is a papsági felhatalmazást használja a kijelölt feladatai ellátása közben.

Ha melkisédekipapság-viselő vagy, lehetőséged lesz részt venni papsági szertartásokban és áldásokban.

Papsági szertartások és áldások végzéséhez használd ezeket az általános irányelveket. Az ebben a szakaszban található tudnivalók az Általános kézikönyv: Szolgálat Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában című kiadvány 18. fejezetéből származnak.

Megjegyzés: Amint azt az alábbi szakaszokban kifejtjük, a szertartások némelyikét jóvá kell hagynia a megfelelő kulcsokkal rendelkező elnöklő felhatalmazottnak.

5.1

Szolgálat a papsági feladatokban: Általános irányelvek melkisédekipapság-viselők részére

A melkisédeki papság viselői mindig törekedjenek arra, hogy érdemesek legyenek a Szentlélekre, és arra, hogy Ő iránymutatást adhasson nekik. Minden egyes szertartást és áldást méltóságteljesen végezzenek el, meggyőződve arról, hogy azok megfelelnek a következő követelményeknek:

1. Jézus Krisztus nevében végezzék el.

2. A papság felhatalmazása által végezzék el.

3. Bármilyen egyéb szükséges eljárással, például a megadott szavakkal vagy megszentelt olajjal végezzék el.

4. Ha szükséges, adjon rá felhatalmazást a megfelelő kulcsokkal rendelkező elnöklő felhatalmazott (rendszerint a püspök, a cövekelnök vagy a misszióelnök) az ebben a szakaszban található utasítások szerint.

A papsági áldást adó személyek áldást adó szavakat mondanak („Megáldalak [vagy megáldunk] téged, hogy…”), nem pedig imát („Mennyei Atyánk, kérünk áldd meg őt, hogy…”).

Amikor valamely szertartásban több férfi is részt vesz, akkor mindegyikük lágyan az illető fejére (vagy az áldásban részesülő csecsemő alá) helyezi a jobb kezét, bal kezét pedig a bal oldalán álló fivér vállára teszi.

Kizárólag azok végezhetnek szertartást vagy áldást, akik viselik a szükséges papságot, és akik érdemesek. A Lélek irányítása szerint a püspökök és a cövekelnökök felkérhetnek a templomi érdemességnek nem teljes mértékben eleget tevő papságviselőket arra, hogy részt vegyenek bizonyos szertartásokban és áldásokban, illetve elvégezzék azokat (lásd Általános kézikönyv: Szolgálat Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában, 18.3, ChurchofJesusChrist.org).

Nem ajánlott sok családtag, barát és vezető felkérése a szertartásban vagy áldásban való segédkezésre, mert ez némelyeknek furcsának tűnhet. Egy túl nagy csoport fizikailag is kényelmetlenné teheti a szertartás elvégzését.

5.2

Keresztelés

Az elnöklő felhatalmazott irányítása alatt egy érdemes pap vagy melkisédekipapság-viselő végezheti el a keresztelés szertartását. Ehhez kövesse az alábbi lépéseket:

1. A vízben áll a keresztelkedő személlyel.

2. Bal kezével megfogja a személy jobb csuklóját (kényelmi és biztonsági okokból). A keresztelkedő személy bal kezével megfogja a papságviselő bal csuklóját.

3. Felemeli a jobb karját derékszögbe.

4. Kijelenti az egyén teljes nevét, majd ezt mondja: „Jézus Krisztus megbízatásából megkeresztellek téged az Atyának, és a Fiúnak, és a Szentléleknek nevében. Ámen.” (Tan és szövetségek 20:73).

5. Megengedi az illetőnek, hogy a jobb kezével (kényelmi okokból) befogja az orrát. A papságviselő a jobb kezét a keresztelendő hátának felső részére helyezi, és teljesen alámeríti, beleértve a ruháját is.

6. Segít az illetőnek kiemelkedni a vízből.

Amint azt az Általános kézikönyv a 18.7.6 alatt leírja, két tanú ügyel arra, hogy mindegyik keresztelés megfelelően legyen elvégezve. A keresztelést meg kell ismételni, ha a szavak nem pontosan úgy hangzanak el, ahogyan az a Tan és szövetségek 20:73-ban mindenkor szerepel. A keresztelést meg kell ismételni akkor is, ha a személy testének, hajának vagy ruházatának egy része nem merül teljesen a víz alá.

5.3

Konfirmálás

Egy vagy több melkisédekipapság-viselő is részt vehet a konfirmálásban. Kezüket könnyedén az illető fejére helyezik. A szertartást végző személy ezután a következőket teszi:

1. Kijelenti a személy teljes nevét.

2. Kijelenti, hogy a szertartás elvégzésére a melkisédeki papság felhatalmazása által kerül sor.

3. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjává konfirmálja a személyt.

4. Elmondja a „fogadd be a Szentlelket” szavakat (nem azt, hogy „fogadd be a Szentlélek ajándékát”).

5. Áldást ad a Lélek útmutatása szerint.

6. Majd Jézus Krisztus nevében befejezi.

5.4

Olaj megszentelése

Egy vagy több melkisédekipapság-viselőnek meg kell szentelnie az olívaolajat, mielőtt azt a betegek vagy szenvedők megkenésére használnák. Semmilyen más olaj nem használható. Az olaj megszenteléséhez a papságviselő ezeket a lépéseket követi:

1. Kezében tartja a nyitott tartóban lévő olívaolajat.

2. Megszólítja Mennyei Atyát.

3. Kijelenti, hogy a melkisédeki papság felhatalmazása által cselekszik.

4. Megszenteli az olajat (nem a tartót), és elválasztja azt a betegek és a szenvedők felkenésére és megáldására.

5. Majd Jézus Krisztus nevében befejezi.

5.5

A betegek és a szenvedők szolgálata

Jézus papsági felhatalmazást adott az apostolainak, hogy betegségeket gyógyítsanak és ördögöket űzzenek ki (lásd Márk 3:15). A melkisédeki papság viselőinek megvan ugyanez a felhatalmazása. Használd ezt az ajándékot helyénvalóan és amilyen gyakran szükséges.

Csak melkisédekipapság-viselők szolgálhatnak a betegeknek vagy szenvedőknek. Rendes körülmények között két vagy több papságviselő közösen szolgál a betegeknek, de ha szükséges, akkor egyedül is elvégezheti valaki a megkenést és az áldás pecsételését.

Ha nem áll rendelkezésre megszentelt olaj, a papság felhatalmazása által megkenés nélkül is adható áldás.

Rendes körülmények között a melkisédeki papságot viselő érdemes férj vagy apa szolgáljon a családja beteg tagjainak.

A papságviselők a beteg személy vagy a hozzá nagyon közel állók kérésére szolgáljanak a betegnek, hogy az áldás az ő hitük szerint legyen. Kórházakat látogató melkisédekipapság-viselők ne keressék vagy kérjék a betegek szolgálatának a lehetőségét!

Ha valaki ugyanarra a betegségre több áldást kér, akkor a papságviselőnek az első áldás után nem szükséges őt ismét olajjal megkennie. Ehelyett kézrátétel és a papság felhatalmazása által áldást ad neki.

A betegek szolgálata két részből áll: (1) megszentelt olajjal történő megkenésből és (2) a megkenés megpecsételéséből.

Megszentelt olajjal történő megkenés

A megszentelt olajjal történő megkenést egyetlen melkisédekipapság-viselő végzi.

1. Egy csepp megszentelt olajat tesz az illető fejére.

2. Kezeit könnyedén az illető fejére helyezi, és megszólítja a teljes nevén.

3. Kijelenti, hogy a melkisédeki papság felhatalmazása által cselekszik.

4. Kijelenti, hogy a betegek és a szenvedők felkenésére és megáldására szentelt olajjal végzi a felkenést.

5. Majd Jézus Krisztus nevében befejezi.

A megkenés megpecsételése

Rendes körülmények között két vagy több melkisédekipapság-viselő könnyedén az illető fejére teszi a kezét és megpecsételi a megkenést. Azonban egy melkisédekipapság-viselő egyedül is elvégezheti ezt, ha szükséges. A megkenés megpecsételésekor a melkisédekipapság-viselő a következőt teszi:

1. Teljes nevén szólítja az illetőt.

2. Kijelenti, hogy a melkisédeki papság felhatalmazása által pecsételi meg a megkenést.

3. Ezt követően áldást ad a Lélek útmutatása szerint.

4. Majd Jézus Krisztus nevében befejezi.

5.6

Vigaszt és tanácsot nyújtó áldások

A melkisédekipapság-viselők adhatnak vigaszt és tanácsot nyújtó áldást azoknak, akik ezt kérik. Az ilyen áldáshoz egy vagy több papságviselő könnyedén az illető fejére helyezi a kezét. Az áldást adó papságviselő ezután a következőket teszi:

1. Teljes nevén szólítja az illetőt.

2. Kijelenti, hogy az áldás elvégzésére a melkisédeki papság felhatalmazása által kerül sor.

3. Ezt követően áldást ad a Lélek útmutatása szerint.

4. Majd Jézus Krisztus nevében befejezi.

Az egyháztagoknak áldást adó misszionáriusok számoljanak be az áldásról követlenül az egyháztag püspökének, vagy az elderek kvóruma elnökén, illetve az egyházközségi misszióvezetőn keresztül, akik aztán elmondják ezt a püspöknek.