7

Váljatok eggyé, dolgozzatok csapatban!

Gondold át:Mit jelent egynek lenni? Mi köze van ennek az önellátáshoz?

“In the Lord’s Way” (Nincs film? Olvasd el a szöveget a következő oldalon.)

Beszélgetés:Mit tanít ez az üzenet arról, hogy szolgáljuk és segítsük egymást?

Olvasmány:Mózes 7:18; Tan és szövetségek 104:15–17 (jobbra)

„És az Úr Sionnak nevezte népét, mert egy szív voltak és egy elme…; és nem volt közöttük szegény.”

Mózes 7:18

„És az a célom, hogy gondoskodjam szentjeimről, mert minden dolog az enyém. De ennek szükségképpen a saját módomon kell megtörténnie; és íme, ez az a mód, amit én, az Úr, elrendeltem, hogy gondoskodjam szentjeimről, hogy a szegény felmagasztaltasson, azáltal, hogy a gazdagok alázatossá tétetnek. Tele van a föld, és van elég, még marad is.”

Tan és a szövetségek 104:15–17

Gyakorlás:Végezd el a következő feladatokat:

1. Gondolkodj el magadban azokról a képességekről, kapcsolatokról és egyéb forrásokról, amelyekkel rendelkezel. Hogyan segíthetnek ezek az adottságaid a többi csoporttársadnak abban, hogy önellátóbbá váljanak? Írd le a gondolataidat:

2. A csoporttal közösen mondjátok el egymásnak, milyen képességeket, kapcsolatokat és egyéb forrásokat soroltatok fel. Írd le azokat a kapcsolatokat vagy forrásokat, amelyekkel mások segíthetnének neked.

3. Most sorold fel az egyházi önellátási központokban elérhető forrásokat, úgymint a mentorok, a számítógépek stb. Miért van szükséged ezekre?

4. Milyen forrásaid vannak, amelyekkel segíthetsz magadnak és a többieknek is önellátóvá válni?

5. Hogyan segítesz majd másokat az önellátáshoz vezető útjukon?

6. Hogyan használhatod mások segítségét a saját utadon?

Olvasmány:A következőket teheted az eggyé válás gyakorlásához:

• Segíts a családodnak növekedni az egységben és a közös munkában.

• Beszélj olyan egyházközségi tagokkal, akik önellátóak. Kérdezd meg, milyen emberek és források voltak a segítségükre. Kérd meg őket, hogy mentoráljanak téged!

• Látogass el három olyan helyre a helyi közösségedben, ahol olyan források találhatóak, melyek segíthetnek önellátóbbá válnod. Írd le, milyen szolgáltatásokat biztosítanak. Kezdd el használni ezeket.

Kötelezettség:Határozd el, hogy elvégzed a következőket a hét folyamán. Pipáld ki az egyes feladatokat, amikor elvégezted azokat:

• Gyakorold a másokkal közösen végzett munkát (dolgozz a családoddal, egyházközségi tagokkal és a helyi közösség forrásaival a fent felsoroltak szerint.)

• Tanítsd ezt a tantételt a családodnak.

• Folytasd a korábbi alaptantételek gyakorlását.

„Amikor összefogva, közösen együttműködünk…, bármit elérhetünk. Ha így teszünk, kiküszöböljük az egymagában álló egyén gyengeségét, és helyére a sok ember közös szolgálatából származó erő kerül.”

Thomas S. Monson, “Church Leaders Speak Out on Gospel Values,” Ensign, May 1999, 118

Az Úr módján

Ha nem tudjátok megnézni a filmet, akkor olvassátok el ezt a szöveget.

EYRING ELNÖK: Az egyház jóléti programjának alapját képező tantételek nem csak egy bizonyos időszakra vagy helyre vonatkoznak. Mindig és mindenhol érvényesek. […]

A megvalósítás módja egyértelmű. Azoknak, akik többet halmoztak fel, meg kell alázkodniuk, hogy segítsenek a szükséget látókon.

A bővelkedőknek önkéntesen kell feláldozniuk kényelmük, idejük, készségeik és forrásaik egy részét, hogy enyhítsenek a szükséget látók szenvedésein. A segítségnyújtásnak pedig oly módon kell megvalósulnia, amely gyarapítja a befogadó személy képességét, hogy saját magáról gondoskodjon, [majd pedig másokra is gondot viseljen].

Ha e módon – az Úr módján – járunk el, akkor valami figyelemre méltó történhet. Mind az adományozó, mind az azt elnyerő fél megáldatik.

(Henry B. Eyring, a Sugarhouse Utah Welfare Services Center felszentelésén elhangzott beszéd, 2011. június, lds.org; a zárójelben szereplő szavakat Eyring elnök egy 2014. márciusi interjúban tette hozzá)

UCHTDORF ELNÖK: Kedves testvérek, szövetségben fogadott kötelességünk, hogy érzékenyek legyünk mások szükségleteire, és úgy szolgáljunk, ahogy a Szabadító szolgált, hogy karunkat kinyújtva megáldjuk és felemeljük a körülöttünk élőket.

Az imáinkra gyakran nem akkor jön a válasz, amikor még térdelünk, hanem amikor talpon vagyunk, és az Urat és a körülöttünk élőket szolgáljuk. A szolgálat önzetlen cselekedetei és az életünk felajánlása finomítja a lelkünket, eltávolítja a hályogot lelki szemeink elől, és megnyitja a menny ablakait. Gyakran azzal találjuk meg a választ a saját imáinkra, hogy mi magunk egy másik ember imájára adott válasszá válunk.

(Dieter F. Uchtdorf: Várakozni a Damaszkuszba vezető úton. Liahóna, 2011. máj. 76.)