Lukács 22:47–71; János 18:1–27

„Nem kell-é kiinnom a pohárt, a melyet az Atya adott nékem?”

Jézus Krisztus teljes mértékben elkötelezte magát amellett, hogy Mennyei Atya akaratát cselekedje. Ez egyértelműen megmutatkozott a Gecsemáné kertjében átélt szenvedésében, az ezt követő elfogásában, valamint a keresztre feszítéséhez vezető és az alatti eseményekben. Ez a lecke segíthet Jézus Krisztus példáját követned azáltal, hogy Mennyei Atya akaratát választod az életedben.

Mennyei Atya akaratát a sajátunk fölé helyezni

Képzeld el, hogy két ajtó előtt állsz. Az első ajtón belépve Mennyei Atya akaratát követnéd, de egy nehéz próbatétellel kellene szembenézned. Ha úgy döntenél, hogy a második ajtón lépsz be, akkor megmenekülnél a próbatételtől, de nem azt tennéd, amit Mennyei Atya szán neked.

Miért választhatja valaki az első vagy a második ajtót?
Mit tudsz Mennyei Atyáról, ami segíthet neked úgy dönteni, hogy az első ajtón lépj be?

Szánj egy percet arra, hogy elgondolkodj Jézus Krisztus életén és azon, hogy miben hasonlít az első ajtó választása ahhoz, amilyen életet Ő választott. A mai leckében lehetőséged lesz olvasni azokról a döntésekről, amelyeket a Szabadító a halandó élete vége felé hozott meg. Tanulmányozás közben figyeld meg, mi lelkesít téged Jézus Krisztus tettei kapcsán.

Jézus Krisztust elárulják és elfogják a Gecsemánéban

A Gecsemáné kertjében Jézus Krisztus arra kérte Atyját, hogy „távoztas[sa] el [tőle] e pohárt”, de világossá tette, hogy elkötelezte magát az Atya akaratának a megtétele mellett, amikor azt mondta: „mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen” (Lukács 22:42). A pohár, amelyről Jézus beszélt, az Ő szenvedésére és halálára utal.

Olvasd el a János 18:1–4-et, és figyeld meg, hogyan mutatta ki a Szabadító továbbra is, hogy elkötelezett Mennyei Atya akaratának a megtétele iránt.

Írj össze néhány olyan nehéz dolgot, amelyekről Jézus tudta, hogy órákon belül „reá következendő vala”, és amelyeket elfogadott (4. vers).

Olvasd el a János 18:5–11-et, és figyeld meg, hogyan reagált a Szabadító az elfogására érkezett fegyveres csapatra.

A János által nem említett további részletekért, amelyek Jézus Krisztus bámulatos szeretetét és eltökéltségét szemléltetik, olvasd el a Máté 26:52–54-et és a Lukács 22:50–51-et. Megnézheted a ChurchofJesusChrist.org webhelyen elérhető, a The Savior Suffers in Gethsemane [A Szabadító szenvedése a Gecsemánéban] című rövidfilm 5:55 és 8:30 közötti részét is.

A Szabadító szenved a Gecsemáné kertjében
Jézus, Péter, Jakab és János visszavonul a Gecsemáné kertjébe. Jézus alárendeli magát az Atya akaratának, és szenvedni kezd az emberiség bűnei és megpróbáltatásai miatt. Ezt követően elárulják, majd letartóztatják. Máté 26:36–57

Mi tett rád mély benyomást Jézus és a fegyveres csapat találkozásával kapcsolatban?
Mit segít neked Jézus Krisztus példája megérteni az ellenállással való szembenézésről?
Szerinted miért volt képes a Szabadító úgy kezelni ezeket a helyzeteket, ahogyan tette? Mit tanít ez neked Őróla?

Jézus Krisztust bíróság elé állítják

Jézust az elfogatása után Kajafás főpap és más zsidó vezetők elé vitték. Olvasd el a Lukács 22:63–65-öt, hogy megtudd, milyen igazságtalan bánásmódban volt része Jézusnak a részükről. Megnézheted a ChurchofJesusChrist.org webhelyen elérhető, Jesus Is Tried by Caiaphas, Peter Denies Knowing Him [Jézust kihallgatja Kajafás, Péter megtagadja, hogy ismeri] című rövidfilm 0:00 és 1:39 közötti részét is.

Jesus Is Tried by Caiaphas, Peter Denies Knowing Him
Jesus is tried before Caiaphas and the chief priests. Peter denies knowing Him and weeps bitterly.

Szerinted miért volt hajlandó a Szabadító elviselni ezt a durva és igazságtalan bánásmódot?

A Mormon könyvében Nefi és Abinádi tanított arról, hogy miért vetette alá magát készségesen a Szabadító ilyen bánásmódnak. Olvasd el az 1 Nefi 19:8–9-et és a Móziás 15:5–7-et, hogy megtudd, milyen okokat soroltak fel.

Írd le a tanulmányozási naplódba, hogy milyen leckéket tanulhatsz ezekből a versekből Jézus Krisztusról vagy Őtőle.

Leírhatsz néhány okot arra, hogy miért értékes vagy személyesen jelentőségteljes számodra ezeknek a leckéknek a megértése.

Az egyik tanulság, amelyet fontos megérteni ezekből a versekből, az, hogy Jézus Krisztus mindenben alávetette magát Atyja akaratának.

Szerinted mit értett meg Jézus Mennyei Atyával kapcsolatban, ami miatt teljes mértékben alávetette magát az Ő akaratának?

Gondolj egy olyan alkalomra, amikor úgy döntöttél, hogy egy személyes kívánságod helyett Mennyei Atya akaratát fogod követni.

Mi volt nehéz abban, hogy Isten vágyait válaszd ahelyett, amit esetleg te szerettél volna?

Milyen áldásokat kaptál már azért, mert úgy döntöttél, hogy Mennyei Atya akaratát követed, még akkor is, amikor az nehéz volt?

Russell M. Nelson elnök feltett egy sor kérdést azzal kapcsolatban, hogy mennyire vagyunk hajlandóak alávetni magunkat Isten akaratának. Szánj egy kis időt annak az átgondolására, hogy miként válaszolhatnád meg őszintén ezeket a kérdéseket. Gondold át, mi kellene ahhoz, hogy az egyes kérdésekre igennel tudj felelni.

„Te hajlandó vagy engedni, hogy Isten uralkodjon az életedben? Te hajlandó vagy engedni, hogy Isten legyen a legfontosabb hatással az életedre? Hagyod, hogy az Ő szavai, parancsolatai és szövetségei hatással legyenek arra, amit nap mint nap teszel? Hagyod, hogy az Ő hangja minden más elé kerüljön? Hajlandó vagy engedni, hogy minden más törekvés előtt elsőbbséget élvezzen az, amit Ő kér tőled? Hajlandó vagy arra, hogy az akaratodat feleméssze az Övé?”

(Russell M. Nelson: Engedni, hogy Isten uralkodjon. Liahóna, 2020. nov. 94.)

Engedni, hogy Isten uralkodjon
Nelson elnök meghatározása szerint azok alkotják az utolsó napi szövetséges Izráelt, akik engedik, hogy Isten uralkodjon az életükben. Azt kéri tőlünk, hogy Isten legyen a legfontosabb hatással az életünkre.

Választható: Szeretnél többet tanulni?

Mit tudhatunk meg a Szabadítóról abból, hogy hajlandó volt alávetni magát Mennyei Atya akaratának?

David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy a Szabadító szelídsége volt az a kulcsfontosságú jellemvonás, amely lehetővé tette számára, hogy az akaratát alávesse Mennyei Atya akaratának.

„Az Úr készséges engedelmességének és komoly önuralmának következetessége csodálatra méltó és tanulságos mindannyiunk számára. Amikor a templomi őrök és a római katonák felfegyverzett csapata megérkezett a Gecsemánéba, hogy elfogja és letartóztassa Jézust, Péter kivonta a kardját, és levágta a főpap szolgájának a jobb fülét [lásd János 18:10]. A Szabadító ekkor megérintette és meggyógyította a szolga fülét [lásd Lukács 22:51]. Figyeljétek meg, hogy ugyanazzal a mennyei hatalommal érintette meg és áldotta meg lehetséges elfogóját, amellyel megakadályozhatta volna, hogy elfogják és keresztre feszítsék. […]

A Szabadító szelídsége megnyilvánul fegyelmezett reakciójában, komoly önuralmában, és abban, hogy nem volt hajlandó végtelen hatalmát saját javára fordítani.”

(Vö. David A. Bednar: Szelíd és alázatos szívű. Liahóna, 2018. máj. 33.)

Miért akarnám alávetni az akaratomat Istennek?

Neal A. Maxwell elder (1926–2004) a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:

„Oly sokan… tévesen azt gondoljuk, hogy ha engedjük, hogy az akaratunkat elnyelje Isten akarata, akkor valamiképpen elveszítjük az egyéniségünket (lásd Móziás 15:7). Aminek a feladása miatt valójában aggódunk, az természetesen nem önmagunk, hanem az önző dolgok – mint például a szerepeink, az időnk, az elsőségünk és a javaink. Nem csoda, hogy a Szabadító azt az utasítást adta nekünk, hogy veszítsük el önmagunkat (lásd Lukács 9:24). Csupán azért kér minket a régi önmagunk elvesztésére, hogy rátaláljunk az új önmagunkra. Nem arról van szó, hogy elveszítjük az önazonosságunkat, hanem arról, hogy rátalálunk a valódi önazonosságunkra! […]

„[A]z egyéni akarat alárendelése valójában az egyetlen igazán személyes dolog, amelyet Isten oltárára helyezhetünk. A sok egyéb, amit »adunk«, fivérek és nővérek, valójában mind olyan dolgok, amelyeket Tőle kaptunk vagy kölcsönöztünk. Amikor azonban ti és én végre alárendeljük magunkat azáltal, hogy hagyjuk, hogy a saját akaratunkat elnyelje Isten akarata, akkor valóban adunk valamit Őneki! Ez az egyetlen olyan tulajdonunk, amelyet tényleg átadhatunk!”

(Neil A. Maxwell, “Swallowed Up in the Will of the Father,” Ensign, Nov. 1995, 23, 24)