János 6:22–58

„Én vagyok az életnek… kenyere”

Jesus Christ seated at a table. In one hand He is holding a piece of bread. With the other He is gesturing towards Himself. There is a plate of bread on the table in front of Him and a goblet.

Az azt követő napon, hogy Jézus csodás módon megvendégelt ötezer embert, sokan „nem azért [keresték Jézust], hogy jeleket látta[k], hanem azért, mert ette[k] ama kenyerekből”, és ismét megéheztek (János 6:26). A Szabadító azt tanította nekik: „Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik” (János 6:35). Ez a lecke segíthet neked felismerni, milyen módokon jöhetsz a Szabadítóhoz, hogy Ő betöltse a lelki szükségleteidet.

Írásbeli feladatok. Ha a tanulókat arra kéred, hogy írásban válaszoljanak gondolatébresztő kérdésekre, az segíthet nekik elmélyíteni és tisztázni a gondolataikat. Amikor a tanulók írásban válaszolnak kérdésekre, mielőtt gondolataikat megosztanák az osztállyal, akkor elég idejük van arra, hogy megfogalmazzák a mondanivalójukat, és benyomásokat kapjanak a Szentlélektől.

Tanulói felkészülés. Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, miként hasonlít Jézus Krisztus jelképesen a kenyérre, és óra előtt készüljenek fel meglátásaik megosztására.

Lehetséges tanulási tevékenységek

„Én vagyok az életnek… kenyere”

Ha gondolod, hozhatsz magaddal kenyeret (és szükség esetén kenyérhelyettesítőt a gluténérzékenyeknek), amelyet a tanulók megehetnek. Tedd ki az alábbi kérdéseket, hogy a tanulók láthassák azokat, amikor megérkeznek az órára. Kérd meg őket, hogy használják a tanulói felkészülési tevékenység során felmerült gondolataikat, amelyek a segítségükre lesznek a lecke során.

Szerinted mennyi kenyeret tudnál megenni?
Attól függetlenül, hogy most mennyi kenyeret eszel meg, mi fog történni végül?

Amikor a Szabadító mindössze öt kenyérrel és két hallal megvendégelt több mint ötezer embert, némelyek úgy reagáltak erre a csodára, hogy újabb étkezés céljából, nem pedig lelki okokból keresték fel Őt (lásd János 6:5–14). Jézus helyreigazította azokat, akik több kenyér, nem pedig az örök élet miatt keresték Őt. Ezek az emberek megkérdőjelezték az Ő kilétét és arra való képességét, hogy örök életet adjon nekik (lásd János 6:30, 41–42).

Olvasd el a János 6:32, 35 -öt, és nézd meg, hogyan igazította helyre a Szabadító az embereket. Megjelölheted a szentírásodban a Szabadító két megnevezését: „igazi mennyei keny[ér]” és „az életnek ama kenyere”. Ezeket a megnevezéseket hozzáadhatod a Jézus Krisztus megnevezései és szerepei című naplóbejegyzésedhez. (Ezt a bejegyzést a János 1:1–51-ről szóló lecke során már elkezdhetted.)

Szerinted miért hivatkozna magára a Szabadító az „igazi mennyei keny[ér]” vagy az „az életnek ama kenyere” kifejezéssel?
Mit tudsz meg Jézus Krisztusról a 35. versben ?

A János 6:35 azt tanítja, hogy ha Jézus Krisztushoz jövünk és hiszünk Őbenne, akkor Ő kielégítheti a lelki éhségünket és szomjúságunkat.

Az alábbi kérdéseket felírhatod vagy kiteheted a táblára.

Válaszolj az alábbi kérdésekre a tanulmányozási naplódban:

Melyek azok az okok, amelyek miatt naponta szükséged van Jézus Krisztusra? Jelenleg milyen szempontból vagy lelkileg „éhes”?
Mit teszel jelenleg azért, hogy a Szabadító segítségét keresd ezen éhség kielégítése érdekében? Mi az, ami jól megy? Mi az, ami nem?

Amikor folytatod a tanulmányozásodat, keresd a Szentlélek hatását, hogy segítsen neked felismerni, milyen módokon jöhetsz a Szabadítóhoz, hogy Ő betöltse a lelki éhségedet.Olvasd el a János 6:47–58 -at, és figyeld meg, mire kér minket a Szabadító, mit tegyünk, és mit ígér ezért cserébe. Gondold át, hogyan segítenek neked ezek a kérések és ígéretek jobban megérteni, miként nyerheted el a Szabadító azon ajándékát, hogy kielégíti a lelki éhségedet és szomjúságodat.   Segítségképpen készíthetsz egy, az alábbihoz hasonló táblázatot.

Kiteheted ezt a táblázatot a táblára, és kitöltheted az osztállyal együtt. A Szabadító néhány kérése arra irányul, hogy higgyünk Őbenne ( János 6:47) és együnk az élet kenyeréből ( 51. vers). Néhány ígéret az örök életre ( 50. vers) és arra vonatkozik, hogy Ő bennünk lakozhat ( 56. vers).

A Szabadító kérései	A Szabadító ígéretei

Mit tanítanak neked Őróla az Ő kérései és ígéretei?

Énós beszámolója a Mormon könyvében azt szemlélteti, hogyan elégítheti ki a Szabadító a lelki éhségünket. Megkérheted a tanulókat, hogy olvassák el az Énós 1:1–8 -at, és osszák meg, amit felfedeztek. A tanulók megbeszélhetik, mit tett Énós azért, hogy éhsége csillapodjék, és hogyan áldotta meg az Úr Énóst. A tanulók azt is átgondolhatják, hogyan segíthet nekik Énós példája abban, hogy lelki táplálékban részesüljenek az életnek kenyeréből.

Részesülni a Szabadító testéből és véréből

Sokakban, akik hallották a Szabadító beszédét, kérdések merültek fel arról, hogy mit jelent a Szabadító testét enni és az Ő vérét inni (lásd János 6:52, 60).

Olvasd el az alábbi idézetet D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, hogy jobban megértsd, mit jelentenek a Szabadító szavai, és hogyan tehetünk eleget az Ő kérésének.

„Testének evése és vérének ivása megdöbbentő kifejezése annak, milyen teljes mértékben kell a Szabadítót az életünk részévé tennünk – saját lényünk részévé –, hogy egyek legyünk. […]

…testéből veszünk és véréből iszunk, amikor elnyerjük Tőle az Ő engesztelésének hatalmát és áldásait.

Krisztus tana kifejezi, mit kell tennünk az engesztelő kegyelem elnyeréséhez. Hinnünk kell Krisztusban, bűnbánatot kell tartanunk, meg kell keresztelkednünk, és el kell nyernünk a Szentlelket, »és majd azután jön bűneitek bocsánata, a tűz és a Szentlélek által« [ 2 Nefi 31:17 ]. […]

Szóltam már a Szabadító engesztelő kegyelmének elnyeréséről, hogy eltávolítsa a bűneinket és e bűnök foltjait belőlünk. Azonban az Ő testének jelképes evése és vérének ivása további jelentéssel is bír: azzal, hogy Krisztus tulajdonságait és jellemét magunkévá tesszük, levetkőzzük a természetes embert, és szentté válunk »az Úr, Krisztus engesztelése által« [ Móziás 3:19 ]. […]

Krisztus testének evése és vérének ivása a szentségre törekvést jelenti.”

(D. Todd Christofferson: A mennyből alászálló élő kenyér. Liahóna, 2017. nov. 36–38.)

Hogyan magyaráznád el, mit jelent Isten Fiának testét enni és vérét inni?
Mikor fordult veled elő, hogy Christofferson elder tanácsát követted, és azt érezted, hogy a Szabadító kielégíti a lelki éhségedet? (Mások életéből is említhetsz példát.) Mit tettél ezekben a helyzetekben, amivel érzésed szerint arra kérted a Szabadítót, hogy elégítse ki ezt az éhséget?

Képzeld el, hogy jelen voltál a Szabadító János 6:22–58 -ban feljegyzett beszédén. Írj egy olyan naplóbejegyzést, mintha ott lettél volna. A bejegyzésedbe vedd bele a következőket:

Mit tudtál meg a Szabadítóról, és mit tanultál Őtőle
Bármely azzal kapcsolatos élményedet, amikor Jézus Krisztus kielégítette a lelki szükségleteidet (vagy mások ilyen élményeit)
Olyan cselekedeteket, amelyeket a Szentlélek hatására tettél meg, és ezek indoklását

Ha van rá idő, biztasd a tanulókat arra, hogy osszák meg a bejegyzéseiket az osztállyal, illetve párokban vagy kis csoportokban. Befejezésként bizonyságot tehetsz a Szabadítóról, aki az életnek kenyere, és megkérheted a tanulókat, hogy ők is tegyenek bizonyságot.

Megjegyzések és háttér-információk

Miért irányíthatta Jézus az emberek figyelmét a fizikai szükségleteik helyett a lelki szükségleteikre?

Carlos H. Amado elder, aki akkoriban a Hetvenek tagjaként szolgált, ezt tanította:

„Egyházként etetnünk kell az éhezőket, enyhülést kell hoznunk a betegeknek, fel kell ruháznunk a ruhátlanokat, és menedéket kell biztosítanunk az elhagyatottaknak. A böjti felajánlások által könnyítünk az egyháztagok azonnali szükségletein, jóléti tervünk által pedig segítünk hosszú távú szükségleteik kielégítésében. Természeti katasztrófák idején az emberbaráti szolgáltatások által segítséget nyújtunk azoknak a fivéreinknek és nővéreinknek, akik nem a mi hitünket vallják.

E fizikai szükségletek elhanyagolása nélkül, Az Utolsó Nap[i] Szent[ek] Jézus Krisztus Egyháza végzi a legfenségesebb és legkiemelkedőbb szolgálatot az Úr parancsolata szerint, mely arra irányul, hogy Krisztus tanainak tanítása által megáldjon minden embert, és felszólítsa őket, hogy részesüljenek a szabadító szertartásokban, hogy halhatatlanságot és örök életet nyerjenek (lásd Mózes 1:39).”

(Carlos H. Amado: Szolgálat: egy isteni tulajdonság. Liahóna, 2008. máj. 35–36.)

János 6:56 . Hogy értette a Szabadító azt a tanítását, mely szerint Ő bennünk lakozik?

David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:

„Fontos tudni, hogy Jézus Krisztus eljött a földre, hogy meghaljon értünk – ez Krisztus tanának sarkalatos és alapvető pontja. De azt is meg kell becsülnünk, hogy az Úr az engesztelésén és a Szentlélek hatalmán keresztül bennünk szeretne élni – de nemcsak azért, hogy vezéreljen, hanem azért is, hogy képessé tegyen bennünket.”

(David A. Bednar: Az engesztelés és a halandóság útja. Liahóna, 2012. ápr. 42.)

Kiegészítő tanulási tevékenységek

Az Atya azt kívánja, hogy mindenki az Ő Fiához jöjjön, hogy megszabadíttasson

Megkérheted a tanulókat, hogy tanulmányozzák a János 6:39–40 -et, és készítsenek e versekhez a Mózes 1:39 -re és a János 3:16–17 -re mutató kereszthivatkozást. Kérd meg őket, gondolják át, hogyan segítenek nekik ezek a versek jobban megérteni Mennyei Atya azon vágyát, hogy az összes gyermekét megszabadítsa. Összpontosíthatnak arra, hogy mit tanítanak ezek a versek és a bennük szereplő ígéretek Mennyei Atyáról és Jézus Krisztus küldetéséről az életnek kenyereként.

János 6:24–27, 48–50 . A lelki vagy örökkévaló választása a világival vagy időlegessel szemben

Megkérheted a tanulókat, hogy nézzék át ezeket a verseket, és gondolják át, mik lehetnek az okai annak, hogy lelki dolgok helyett világi vagy időleges dolgokat választunk. Kereszthivatkozást is készíthetnek e versekhez olyan szentírásokhoz, mint például a 2 Korinthusbeliek 4:18 , a Móziás 2:41 , a Tan és szövetségek 25:10 . Megkérheted őket, hogy elemezzék saját mindennapi döntéseiket. Kérd meg őket, hogy gondolják át, mit tudnak a Szabadítóról és a szabadítás tervéről, ami segíthet nekik jobban a lelki dolgokra összpontosítani. Megnevezhetnek olyan módokat, amelyek révén a jelenleginél előbbre tehetik a lelki dolgokat a fontossági sorrendjükben.