1 Királyok 16–18

Illés próféta

Egy anya hite és az Úr csodái

Izráel királyságában nem esett eső, és kezdett elfogyni a víz. Akháb király és Jézabel királyné nem kedvelték az Úr prófétáit. Néhány prófétát meg is ölettek. A király és a királyné bálványokhoz imádkozott esőért. Illés próféta azonban megmondta nekik, hogy az Úr évekig nem fog esőt küldeni.

1 Királyok 16:29–33; 17:1; 18:13

A király és a királyné megharagudott Illésre. Az Úr figyelmeztette Illést, hogy rejtőzzön el, mert az élete veszélyben van.

1 Királyok 17:2–3

Az Úr elvezette Illést egy patakhoz, és madarakat küldött hozzá élelemmel. Mivel azonban nem volt eső, a patak kiszáradt, és Illésnek nem volt vize.

1 Királyok 17:4–7

Az Úr elvezette Illést egy távoli városba, egy nőhöz. Illés vizet és kenyeret kért tőle. Neki azonban épp annyi volt csak, ami még egy napra volt elegendő magának és a fiának.

1 Királyok 17:8–12

Illés tudta, hogy ez a nő utolsó pár falat élelme. Megígérte neki, hogy ha megosztja vele, az Úr gondoskodni fog róla, hogy neki és családjának mindig legyen mit ennie, amíg visszatér az eső.

1 Királyok 17:13–14

Az asszony kenyeret készített Illésnek. Ekkor az olaja és a lisztje megsokszorozódott! Még sok napon át elég élelem jutott Illésnek és a nő családjának is.

1 Királyok 17:15–16

Egy nap a nő fia megbetegedett és meghalt. Megkérdezte Illést, miért hagyta az Úr, hogy ez történjen vele.

1 Királyok 17:17–20

Illés rendelkezett a papsággal. Megáldotta az asszony fiát, és arra kérte az Urat, hogy engedje őt újra élni. A gyermek ismét lélegezni kezdett, és a nő tudta, hogy Illés az Úr prófétája.

1 Királyok 17:21–24