2 Mózes 4–5; 7–12

Az egyiptomi csapások

A fáraó döntései az Úr ellenében

Mózes bízott az Úrban, és visszatért Egyiptomba. Mózes a bátyjával, Áronnal, elment a fáraóhoz, hogy megkérjék, engedje az izráelitákat szabadon távozni Egyiptomból. A fáraó dühös volt és elutasította a kérést. Még keményebb munkára fogta az izráelitákat.

2 Mózes 4:10–16; 5:1–18

Mivel a fáraó nem hallgatott az Úrra, az egyiptomiakat szörnyű csapások sújtották. Először Egyiptom minden vize vérré változott. Mózes ismét megkérte a fáraót, hogy engedje szabadon az izráelitákat, de a fáraó nemet mondott.

2 Mózes 7:14–25

Ezt követően az Úr békákat küldött Egyiptomba. Mindenhol ott voltak. A fáraó azt mondta, elengedi az izráelitákat, ha a békák elmennek. Az Úr elhajtotta a békákat, de a fáraó mégsem engedte el az izráelitákat. Ekkor az Úr tetveket és bogarakat küldött.

2 Mózes 8:1–32

Ezt követően az egyiptomiak minden haszonállata elpusztult, de az izráelitáké nem. Az egyiptomiak testén ezután fájdalmas sebek jelentek meg.

2 Mózes 9:3–12

Egyiptomra hatalmas jégeső és tűzvihar csapott le, amely szörnyű pusztítást végzett.

2 Mózes 9:22–35

A fáraó továbbra sem engedte útjukra az izráelitákat. Ekkor az Úr sáskákat küldött, amelyek felfalták az emberek összes élelmét.

2 Mózes 10:12–20

Mindezt három nap sötétség követte. Több csapásnál is megígérte a fáraó, hogy elengedi az izráelitákat, ha elmúlik a csapás, de minden alkalommal hazudott.

2 Mózes 10:21–23, 27

A fáraó kilenc különböző csapást követően sem engedte útjukra az izráelitákat. Az Úr elmondta Mózesnek, hogy még egy szörnyűséges csapás jön. Az Úr útmutatást és védelmet nyújtott az izráelitáknak, míg ők a szabadulásukat várták.

2 Mózes 11:4–7; 12:1–13