Általános utasítások

A 2. kézikönyv 20. fejezetéből

férfiak megáldanak egy férfit

Ez a kiadvány a papsági szertartások és áldások elvégzésére vonatkozó utasításokat vázolja fel. A cövekelnökök, püspökök és írnokok ezenfelül utaljanak vissza azokra a szabályokra és eljárásokra, amelyek az 1. kézikönyv 16. fejezetében, illetve a 2. kézikönyv 20. fejezetében vannak felvázolva.

A szertartás, mint például a keresztelés, a papság felhatalmazása által végzett szent cselekedet. Minden felelősségre vonható egyén felmagasztosulásához szükség van a keresztelés, a konfirmálás, a melkisédeki papsági elrendelés (férfiaknál), valamint a templomi felruházás és pecsételés szertartására. Ezeket szabadító szertartásoknak nevezzük. Az egyes szabadító szertartások részeként az abban részesülő egyén szövetségeket köt Istennel.

A szabadító szertartások elvégzéséhez szükség van azon papsági vezető felhatalmazására, aki rendelkezik a megfelelő kulcsokkal, illetve aki e kulcsokkal rendelkező személy irányítása alatt tevékenykedik. Erre a felhatalmazásra a gyermekek névadásához és megáldásához; a sírok felszenteléséhez; a pátriárkai áldás adásához; valamint az úrvacsora előkészítéséhez, megáldásához és kiosztásához is szükség van. A melkisédekipapság-viselők viszont anélkül is megszentelhetnek olajat, szolgálhatnak a betegeknek, adhatnak atyai áldást, illetve más vigaszt és tanácsot nyújtó áldást, hogy erre előbb felhatalmazást kérnének egy papsági vezetőtől.

A szertartásokat és áldásokat végző fivérek készítsék fel magukat azáltal, hogy érdemesen élnek, és keresik a Szent Lélek irányítását. Minden egyes szertartást és áldást méltóságteljesen végezzenek el, megbizonyosodva arról, hogy eleget tesznek a következő követelményeknek:

1. Jézus Krisztus nevében végezzék el;

2. a papság felhatalmazása által végezzék el;

3. bármilyen egyéb szükséges eljárással, például a megadott szavakkal vagy megszentelt olajjal végezzék el;

4. adjon rá felhatalmazást a megfelelő kulcsokkal rendelkező elnöklő felhatalmazott (rendszerint a püspök vagy a cövekelnök), ha erre ezen fejezet utasításai szerint szükség van.

A szertartást vagy áldást felügyelő papsági vezető meggyőződik róla, hogy az azt végző egyén rendelkezik a szükséges papsági felhatalmazással, érdemes, valamint ismeri és követi a megfelelő eljárásokat. A vezetők emellett törekednek rá, hogy a szertartást vagy áldást áhítatos és lelki élménnyé tegyék.

Amikor úrvacsorai gyűlésen végeznek szertartásokat vagy áldásokat, a püspök meggyőződik róla, hogy megfelelő módon végzik el ezeket. A papságviselő zavarba hozásának elkerülése érdekében a püspök csak abban az esetben javít ki csendesen bizonyos hibákat, ha azokat a szertartás vagy az áldás nélkülözhetetlen részeinél észleli.

A papsági áldást adó személyek áldást adó szavakat mondanak („Megáldalak vagy megáldunk téged, hogy…”), nem pedig imát („Mennyei Atyánk, kérünk áldd meg őt, hogy…”).

Szertartásokban és áldásokban való részvétel

Kizárólag olyan fivérek végezhetnek szertartást vagy áldást, illetve állhatnak a körben, akik rendelkeznek a szükséges papsági hivatallal, és akik érdemesek. A résztvevők általában néhány emberre, többek között papsági vezetőkre, közeli családtagokra és közeli ismerősökre, például a szolgálattevő fivérekre korlátozódnak. Nem helyénvaló sok családtag, barát és vezető felkérése a szertartásban vagy áldásban való segédkezésre. Ha túl sokan vesznek részt, az nehézkessé válhat, és gyengítheti a szertartás lelkiségét. Csak azokra van feltétlenül szükség, akik a szertartást végzik, és akik elnökölnek. A többiek támogatják a beszélőt.

Amikor valamely szertartásban több fivér is részt vesz, akkor mindegyikük lágyan az illető fejére (vagy az áldásban részesülő csecsemő alá) helyezi a jobb kezét, bal kezét pedig a bal oldalán álló fivér vállára teszi.

Bár csak korlátozott számú fivér kap felkérést, hogy beálljon a körbe, amikor valaki szertartást vagy áldást kap, a családtagok általában meghívást kapnak, hogy legyenek jelen.

A vezetők arra buzdítják a szükséges papsági hivatallal rendelkező, érdemes fivéreket, hogy saját családtagjaik számára ők végezzék el a szertartásokat és az áldásokat, vagy vegyenek részt azokban.

Érdemesség szertartásban vagy áldásban való részvételre

Csak templomi ajánlásra érdemes melkisédekipapság-viselő mondhatja a szertartás szövegét, ha valakit az egyház tagjává konfirmálnak, valakire ráruházzák a melkisédeki papságot, valakit elrendelnek ennek a papságnak valamelyik hivatalába, vagy valakit egyházi elhívásban való szolgálatra választanak el.

A Lélek irányítása és a következő bekezdés utasításai szerint a püspökök és a cövekelnökök saját belátásuk szerint a templomi érdemességnek nem teljes mértékben eleget tevő papságviselőknek is megengedhetik, hogy részt vegyenek bizonyos szertartásokban és áldásokban, illetve elvégezzék azokat. A papsági tisztségviselők azonban abban az esetben ne engedjék meg az ilyen részvételt, ha a papságviselőnek súlyos rendezetlen bűnei vannak.

A püspök megengedheti a melkisédeki papságot viselő apának gyermekei névadását és megáldását akkor is, ha az apa nem tesz teljes mértékben eleget a templomi érdemességnek. Hasonlóképpen, a püspök megengedheti a pap vagy melkisédekipapság-viselő apának gyermekei megkeresztelését vagy fiainak az ároni papsági hivatalokba történő elrendelését. Hasonló körülmények között lévő melkisédekipapság-viselőnek megengedhető, hogy beálljon a körbe, amikor gyermekeit konfirmálják, amikor fiaira ráruházzák a melkisédeki papságot, illetve ha feleségét vagy gyermekeit elválasztják. A szertartás szövegét azonban ő nem mondhatja.

Szertartás vagy áldás elvégzése másik egyházközségben

Ahhoz, hogy valamely papságviselő saját egyházközségén kívül elmondja a szertartás szövegét egy gyermek névadásánál és megáldásánál, valaki megkeresztelésénél vagy konfirmálásánál, papsági hivatalba való elrendelésnél vagy sírfelszentelésnél, érvényes templomi ajánlást vagy a püspöksége egyik tagja által aláírt Szertartás elvégzésére vonatkozó ajánlást kell bemutatnia az elnöklő tisztségviselőnek.

Szertartások elvégzése olyan személyekért vagy olyan személyek által, akik fogyatékkal élnek

Fogyatékkal élő személyekért vagy személyek által végzett szertartásokra vonatkozó irányelvek az 1. kézikönyv 16.1.8. és 16.1.9. bekezdéseiben találhatóak.

A siketek vagy halláskárosultak részére történő tolmácsolásra vonatkozó irányelvekért lásd az 1. kézikönyv 21.1.26. bekezdését.

Szertartások és áldások fordítása

A szertartások és áldások fordítására vonatkozó irányelvek az 1. kézikönyv 16.1.2. bekezdésében találhatóak.

Szertartások és áldások elvégzésre vonatkozó utasítások

A következő kiadványok adnak utasításokat a szertartások és áldások elvégzéséről:

1. 2. kézikönyv, 20. fejezet

2. Családi kalauz, 18–25. oldal

3. A papság kötelességei és áldásai, B rész, 40–47. oldal

E kiadványokat használva a papsági vezetők megtanítják a fivéreknek, hogy miként végezzék el a szertartásokat és áldásokat. A vezetők meggyőződnek róla, hogy minden papságviselőnek megvan a Családi kalauz vagy A papság kötelességei és áldásai, B. rész, így rendelkeznek saját példánnyal ezekből az utasításokból.

A vezetők ne állítsanak elő vagy használjanak szertartásokkal, áldásokkal vagy imákkal kapcsolatos utasításokat adó olyan kiadványokat, amelyeket nem hagyott jóvá az Első Elnökség.