Meg fogja-e változtatni valaha is az egyház a tanát, szentesítve az azonos neműek házasságát?

A házasság tana örökkévaló

Isten tervében központi helyet foglal el a férfi és nő közötti házasság tana, mely Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tanításainak is szerves részét képezi, és amely nem fog megváltozni:

„A szentírásokra alapozott tan tantétele szerint az egyház megerősíti, hogy a férfi és nő közötti házasság nélkülözhetetlen eleme a Teremtő tervének, amely gyermekei örökkévaló rendeltetésére vonatkozik. Az egyház azt is megerősíti, hogy Isten törvénye a házasságot egy férfi és egy nő hivatalos és törvényes egybekeléseként határozza meg.

Kizárólag egy olyan férfi és egy olyan nő között legyen nemi kapcsolat, akik jogszerűen és törvényesen férjként és feleségként összeházasodtak. Minden más nemi kapcsolat, ideértve az azonos neműek közötti kapcsolatot is, bűnös, és aláássa a család istenileg alkotott intézményét” (Azonos neműek házassága. Általános kézikönyv: Szolgálat Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában. 38.6.13).

Szeretettel tolmácsolni a tant

Nem változott az egyház álláspontja arról, hogy mi az erkölcsileg helyes. Ami azonban változik – és aminek változnia kell –, az az egyháztagoknak nyújtott segítség ahhoz, hogy érzékenyen és megfontoltan reagáljanak, amikor a saját családjukban, más egyháztagok között vagy máshol azonos nemhez való vonzódással találkoznak (lásd Dallin H. Oaks, “What Needs to Change,” ChurchofJesusChrist.org).

A házasság fontos része Isten boldogságunkra vonatkozó tervének. A felmagasztosulás – vagyis az olyan élet, mint amilyet Mennyei Szüleink jelenleg élveznek – elérése felé való haladáshoz a férfi és nő közötti örökkévaló házasság (egy bizonyos ponton túl) elengedhetetlen.

„A celesztiális dicsőségben három menny vagy fokozat van; a legmagasabb elnyeréséhez az embernek be kell lépnie a papság e rendjébe [értve ezalatt a házasság új és örök szövetségét]; ha nem teszi meg ezt, nem nyerheti el. Másikba beléphet, de az a vége királyságának; nem lehet gyarapodása” (Tan és szövetségek 131:1–4).