„Egy szerettem meleg. Mit tegyek?” Az azonos nemhez vonzódásról: Családtagoknak és barátoknak (2020)
„Egy szerettem meleg. Mit tegyek?” Az azonos nemhez vonzódásról: Családtagoknak és barátoknak
Egy szerettem meleg. Mit tegyek?
Kezd a szeretettel!
Az azonos nemhez vonzódásról beszélni rémisztő és zavaros tud lenni. Nem biztos, hogy a gyermeked, házastársad vagy családtagod tudja, hogyan beszéljen veled róla. Néha úgy érezheted, többre van szüksége, mint amit te nyújthatsz. Habár nem tudhatod mindig, hogyan reagálj egy családtagod nehézségeire, soha nem fogod megbánni, ha szeretetteljesen és megértően fordulsz feléje.
Soha nem fogod megbánni azt, ha kimondod: szeretlek.
Soha nem fogod megbánni, ha átkarolod a szerettedet, és szorosan magadhoz öleled. Soha nem fogod megbánni azt, ha meghallgatod. Soha nem fogod megbánni azt, ha megpróbálod megérteni.
Ha túlreagálod a dolgot, dühödtté válsz, vagy olyasmit mondasz, amit megbánsz, ne keseredj el. Ez csupán egyetlen pillanat az élethosszig tartó beszélgetésben. Soha nincs túl késő bocsánatot kérni.
Ha mástól tudod meg, hogy egy szeretted az azonos nemhez vonzódik, ne sértődj meg. Az azonos nemhez vonzódásról beszélni rémisztő és zavaros tud lenni. A szeretted talán nem tudta, hogyan beszéljen veled róla.
Ilyenkor természetes a „gyász”. Úgy érzed, hogy a „tökéletes” családról való álmod szertefoszlott? Félsz, hogy ettől felbomlik egy szoros kapcsolat? Attól tartasz, hogy a szeretted nem részesül kedves bánásmódban? Ezek az érzések természetesek. Nem szégyen gyászolni.
Ne hibáztasd magad, amiért a szeretted az azonos nemhez vonzódik. Erről senki sem tehet! A hibáztatás szükségtelen és hasztalan.
Törekedj lelki útmutatásra!
Családtagként azért a legfeleslegesebb imádkozni, hogy „miért?”. Rögtön utána jön az, hogy „kérlek, vedd el ezt most, azonnal!”. A leghasznosabb kérdés, melyet feltehetsz, az a „hogyan?”. Hogyan segíthetek? Hogyan lehetek olyan támasza a szerettemnek, akire szüksége van? Hogyan tanulhatunk ebből?
Törekedj az ismeretszerzésre, és tanulj, amennyit csak tudsz. Beszélj a püspököddel vagy gyülekezeti elnököddel, hogy az Úr egy felhatalmazott szolgájától kapj tanácsot. Ha késztetést érzel rá, kérj tőle papsági áldást, hogy segíteni tudj szerettednek abban, amire szüksége van. Vannak, akik támogatócsoportok vagy templomlátogatás révén találják meg a jövőképüket. Valójában nincs is jobb hely a templomnál arra, hogy nyugalomra és jövőképre leljünk.
Megértő közeg kialakítása
Olyan emberekkel vedd körül magad, akik építően hatnak rád. Vannak, akik törődnek veled. Némelyek kíváncsiak. A felmerülő kérdések megválaszolgatása segíthet megérteni a dolgokat, ugyanakkor kimerítő is tud lenni. Gondoskodj arról, hogy lelkileg feltöltekezz azáltal, hogy minőségi időt töltesz el szent helyeken. És senki sem törődik veled jobban, mint Mennyei Atyád.
Miközben ezen az ösvényen járva tanulod szülői szerepedet, az fejleszteni fog téged. Miközben a Lélek társasaságára törekszel, közelebb kerülsz Istenhez, a gyermekedhez, és ha van, akkor a házastársadhoz is. Ne feledd: tartsd tiszteletben az önrendelkezést! Ha a házastársad nem ért egyet azzal, ahogyan kezelni szeretnéd a dolgokat, tisztelettudóan oldjátok meg a helyzetet. Ha a gyermeked olyan döntéseket hoz, melyekkel nem értesz egyet, kedvesen hozd tudomására, hogyan érzel. Soha ne próbáld meg őt kontrollálni vagy manipulálni! Szánj időt a gyermekedre, és biztosítsd a szeretetedről.
A szeretet és a törvény közti egyensúly fenntartása
„Utolsó napi szentekként sokan – nem mindannyian, de sokan – hajlamosak vagyunk a törvényhez ragaszkodni, mindezt szeretet nélkül téve.
Sok levelet kapok olyanoktól, akik teljesen magukba roskadnak egy családtagjuk döntésétől. Ezt kérdezik: »Mit kellene tennünk?« Az első, amit mindig javasolok, hogy továbbra is szeressék az illetőt. Végtére is ezt mindig megtehetjük. Ügyelnünk kell az Úr azon parancsolataira, amelyekre most törvényként utalok, ugyanakkor arra a nagy parancsolatra is, hogy szeressük egymást. És ez a kettő összeütközésbe kerül, amikor valaki, akivel rendszeres kapcsolatban vagyunk, nem tartja be a parancsolatokat, vagyis a törvényt. Ettől nehezebbé válik kapcsolatban maradni velük és szeretni őket. És mégis, ha szeretjük az illetőt, ugyanakkor szorosan ragaszkodunk ahhoz, amire tudjuk, hogy a törvény kötelez bennünket, akkor lehetségessé válik számunkra mindez. […]
Amikor valaki máshogy dönt, mint amit mi szeretnénk, ne úgy kezdjünk vele beszélgetni, hogy a döntéseiről vitatkozunk vele. Jobb, ha azzal kezdjük a beszélgetést, hogy: Mi a kiindulópontod? Melyek az alapvető értékeid? Mit szeretnél elérni? És aztán ebben a helyzetben elmagyarázhatjuk, hogy törődünk az Úr parancsolataival, mert fontos számunkra, hogy az örök élet felé vezető ösvényen maradjunk.
Parancsolatokat kaptunk. Amikor engedelmeskedünk ezeknek a parancsolatoknak, akkor engedelmesek vagyunk. A parancsolatoknak való engedelmesség következménye pedig, hogy összhangba kerülünk azzal az örök érvényű törvénnyel, amely lehetővé teszi, hogy növekedjünk és az örök élet felé haladjunk. „A Szabadító azt parancsolta a követőinek, hogy »szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket« (János 13:34). Megnézzük tehát, hogyan szeretett minket. Önmagát áldozta értünk. Mindig az egyén érdekelte. Csodálatos módon karolta fel az embereket. Úgy gondolom, ezek megmutatják, hogyan szerethetjük egymást úgy, ahogyan Ő szeretett minket. Ha Őt tesszük a példaképünkké, akkor igyekezzünk mindig mások felé fordulni, és mindenkit bevonni” (Dallin H. Oaks, “Love and Law,” ChurchofJesusChrist.org).
Az isteni szeretet nem ment fel a bűn alól – „én, az Úr, a legcsekélyebb mértékű elnézéssel sem tekinthetek a bűnre” –, viszont lelkesen megbocsátana: „mindazonáltal aki bűnbánatot tart és az Úr parancsolatait cselekszi, annak megbocsáttatik” (T&Sz 1:31–32). Hasonlóképpen, miközben nekünk sem szabad meghátrálnunk attól, hogy megvédjük Isten parancsolatait és azok szerint éljünk, Isten szeretetének teljesebb visszatükrözése érdekében oly nyíltan és maradéktalanul kell egymást szeretnünk, hogy senki se érezze magát elhagyatva, magányosnak vagy reménytelennek.
A depresszióról vagy az öngyilkosságról beszélgetni
A depresszió érzései valósak. Emellett nyomasztóak és bénítóak tudnak lenni. Gyakran a szaktanácsadás vagy az orvosi kezelés képes segíteni az embereknek megbirkózni a depresszióval. Amikor a depresszió érzései öngyilkossági gondolatokba fordulnak, döntő fontosságú, hogy legyen kivel beszélni. Az öngyilkosságra hajlamos emberek jelentős testi, mentális vagy érzelmi fájdalmat éreznek, gyakran elszigeteltek, és úgy érezhetik, hogy nincs reményük a jövőre nézve. Úgy érezhetik, más módon nem tudnak véget vetni a bénító fájdalomnak, csak ha kioltják a saját életüket. Az öngyilkossági kísérlet előtt gyakran időznek el az öngyilkosság általi halál gondolatán, újra és újra megfontolják azt. A fontolgatás eme időszakában a közbeavatkozás életet menthet.
Az öngyilkosság megelőzése a figyelmeztető jelek felismerésével kezdődik. Kérjük, látogass el az ongyilkossagmegelozes.hu oldalára a figyelmeztető jelek felsorolásáért.
Ha úgy tűnik, hogy valaki veszélyben van, a legjobb, amit tehetünk, hogy beszélünk vele erről. Lehet, hogy ez kínosnak vagy tolakodónak tűnik, de a depressziós embereknek gyakran kétségbeesetten szükségük van valakire, akivel beszélhetnek, aki segít feldolgozni a gondolataikat és érzéseiket. Ezek a beszélgetések nehezek lehetnek, de döntő fontosságúak az öngyilkossághoz vezető elszigeteltség és reménytelenség érzésének csökkentésében. Ha úgy tűnik, hogy valakit az öngyilkosság azonnali veszélye fenyeget, hívd a lelki elsősegély szolgálatot: 116–123 vagy 06 80 810 600.