„Mi a legjobb módja, hogy krisztusi szeretetet tanúsítsak?” Az azonos nemhez vonzódásról: Családtagoknak és barátoknak (2020)
„Mi a legjobb módja, hogy krisztusi szeretetet tanúsítsak?” Az azonos nemhez vonzódásról: Családtagoknak és barátoknak
Mi a legjobb módja, hogy krisztusi szeretetet tanúsítsak?
Felemelni másokat
Bár az azonos nemhez vonzódás nem bűn, emberpróbáló lehet. Ugyanakkor az ember abban az esetben is elkötelezheti magát Isten parancsolatainak betartása mellett, ha nem kívánt érzései vannak. Egy olyan ember szülője, aki azonos nemhez való vonzódást él meg vagy melegként határozza meg magát, válassza azt, hogy szereti és elfogadja gyermekét. Az egyháztagok közösségeként válasszuk azt, hogy befogadó közösséget hozunk létre.
„Nagyon fontos, hogy mindenekelőtt megértsük, miszerint mindenki máshol tart az ösvényen, és hogy tudatosságot fejlesszünk ki a körülöttünk lévő emberek iránt.
Ismerek olyan embereket, akik azért jönnek el istentiszteletre minden vasárnap, hogy sugalmazást kapjanak és lélekemelő élményekben legyen részük, viszont mikor távoznak, megítélve érzik magukat, és azt érzik, nem szeretik őket és nincs rájuk szükség, mintha nem lenne hely számukra az istentiszteleten. Ezt másképpen kell tennünk. Mélyen tudatában kell lennünk, hogy mi a vasárnapi istentiszteletre járás célja, és meg kell bizonyosodnunk arról, hogy mindenki, aki eljön, szeretve, elfogadva, felemelve és szükségesnek érzi magát. Mindenkinek megvannak a maga küzdelmei, amelyekről nem is tudunk. Annyira fontos, hogy tudatában legyünk, Isten mindenkit szeret körülöttünk, és krisztusi szemmel kell látnunk őket. Nem hagyhatjuk, hogy az ítélkezés határozza meg, hogyan bánunk másokkal. Ez így egyszerűen nem helyes. Úgy érzem, hogy az Úr céllal helyez minket oda, ahol vagyunk, és köt minket össze a körülöttünk lévő emberekkel. Mert nemcsak a saját fejlődésünkről van szó, hanem mások fejlődésének elősegítéséről is. Fokozatosan felismertem, miszerint azért helyeztek oda minket, ahol vagyunk, hogy szerethessünk és felemelhessünk másokat.
Egyszerűen nem lehetünk Krisztus tanítványai – de még csak nem is nevezhetjük magunkat annak –, ha nem segítünk másoknak az ösvényen. Jézus Krisztus evangéliuma nem rekeszti ki az embereket. Az emberek rekesztik ki az embereket. Ezt helyre kell hoznunk. Érzékenynek kell lennünk, szeretnünk kell őket, és lehetőséget kell adnunk nekik arra, hogy növekedhessenek, kivirulhassanak és kihozhassák magukból a legjobbat. Olyan tehetségekkel és képességekkel és személyiséggel rendelkeznek, amelyekre szükség van Isten királyságában. És ha Isten királyságát akarjuk építeni a földön, ahhoz arra van szükségünk, hogy mindenki eljöjjön – eljöjjön és megtegye a részét. És ezt fel kell ismernünk. Amikor bárkinek akár csak az árnyéka is rávetül a kápolna ajtajára, máris azt kellene éreznie, hogy maguk közé fogadják, szeretik, felemelik és ösztönzik, hogy amikor kilép azon az ajtón, menjen és legyen jobb. Mert tudja, hogy az Úr szereti őt. És mert vannak barátai a felekezetében” (Carol F. McConkie, “Lifting Others,” ChurchofJesusChrist.org).
Szolgálni és szeretni a felebarátodat
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Máté 22:37–39).
„Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket” (János 15:12).
Azzal mutatjuk ki az Isten iránti szeretetünket, hogy betartjuk a parancsolatait (lásd János 14:15) és szeretjük egymást (lásd János 13:34). Ha van olyan családtagotok vagy ismerősötök, aki azonos nemhez való vonzódást tapasztal vagy melegként határozza meg magát, szeressétek. Henry B. Eyring elnök meglátása szerint:
„Ti is tudjátok, hogyan lehet közel maradni valakihez, aki kedves számotokra, de jelenleg távol van tőletek. Megtalálnátok a módját, hogy beszélgessetek vele, meghallgatnátok őt, és különböző módjait fedeznétek fel annak, hogy tegyetek valamit egymásért. Ez minél gyakrabban történne és minél hosszabb ideje tartana, annál erősebbé válna a kettőtök közötti érzelmi kötelék. Ha sok idő telne el beszélgetés, meghallgatás és egymásért megtett dolgok nélkül, a kötelék meggyengülne.
Isten tökéletes és mindenható, ti és én pedig halandók vagyunk. Ám Ő a mi Atyánk, Ő szeret minket, és felkínálja nekünk ugyanazt a lehetőséget, mint egy jó barát tenné, hogy közelebb kerüljünk Hozzá, méghozzá ugyanazon elv alapján: beszélgetés, meghallgatás és cselekvés által” (“To Draw Closer to God,” Ensign, May 1991, 66).
Azzal mutatjátok ki az Isten iránti szereteteteket, ha szerettek és szolgáltok másokat.
„És íme, azért mondom el nektek ezeket a dolgokat, hogy bölcsességet tanulhassatok; hogy megtanulhassátok, hogy amikor embertársaitok szolgálatában vagytok, akkor is csak Istenetek szolgálatában vagytok” (Móziás 2:17).
Mit jelent szeretni egymást? A szeretet törődik. A szeretet meghallgat. A szeretet befogad. A szeretet ösztönöz. A szeretet mindannak a középpontjában áll, ami emberré tesz bennünket, minthogy Isten gyermekei vagyunk, és „az Isten szeretet” (1 János 4:8). Az utolsó vacsorán a Szabadító megerősítette: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (János 13:35).
Tisztelni a különbözőséget
Ha van olyan családtagotok vagy ismerősötök, aki azonos nemhez való vonzódást tapasztal vagy melegként határozza meg magát, szeressétek. Az a parancsolat, hogy szeressük egymást, magában foglalja azokat is, akik tőlünk eltérően látják a világot.
Dallin H. Oaks elnök a következőképp magyarázta ezt:
„Az élet oly sok kapcsolatában és körülménye közepette kell együtt élnünk különbségekkel. Ahol létfontosságú, nem szabad tagadnunk e különbségeket, vagy eltekintenünk tőlük, ám Krisztus követőiként békében kell együtt élnünk azokkal, akik nem osztják az értékeinket, vagy nem fogadják el a tanításokat, amelyeken azok nyugszanak. Az Atya szabadításterve, amelyet prófétai kinyilatkoztatás által ismerünk, olyan halandó körülmények közé helyez bennünket, ahol be kell tartanunk az Ő parancsolatait. Ezek között pedig ott van, hogy úgy szeressük az eltérő kultúrájú és meggyőződésű felebarátainkat, ahogyan Ő szeret bennünket. Ahogyan egy Mormon könyve-beli próféta tanította, »Isten és minden ember szeretetével« (2 Nefi 31:20) kell törekednünk előre” (vö. Szeressünk másokat, és éljünk együtt a különbségekkel! Liahóna, 2014. nov. 28.).