Hogyan támogathatok valakit, aki transzneműként azonosítja magát?

Ronald A. Rasband elder azt tanította, hogy a transznemű érzéseket tapasztaló személyeknek „Szabadítójuk ölelő karjára van szükségük és arra, hogy tudják, szeretik őket. Oly sokszor az Úr minket kér fel, tőlünk várja el, hogy az Ő befogadó, szerető karjai legyünk. Arra kell buzdítanunk a barátaikat, hogy ők is így tegyenek” (Ronald A. Rasband: A válasz – Jézus Krisztus. [Egy est egy általános felhatalmazottal, 2019. febr. 8.]).

A nemi inkongruencia érzéseiről beszélni nehéz és zavaros tud lenni. A szeretted nem biztos, hogy tudja, hogyan beszéljen veled róla. Néha úgy érezheted, többre van szüksége, mint amit te nyújthatsz. Habár nem tudhatod mindig, hogyan reagálj mások nehézségeire, nem fogod megbánni, ha szeretetteljesen és megértően fordulsz feléjük.

Ha túlreagálod a dolgot, dühödtté válsz, vagy olyasmit mondasz, amit megbánsz, ne keseredj el. Ez számodra is nehéz lehet. Ez csak egy pillanata az egész életen át tartó beszélgetéseknek közted és a szeretted között. Ha úgy érzed, bocsánatot kell kérned azért, amit tettél, kérj bocsánatot.

Ha aggódsz vagy szomorúságot érzel ebben a helyzetben, tudd, hogy nem vagy egyedül. Aggódhatsz amiatt, hogy a családod számára elképzelt jövő szertefoszlik. A gyász folyamata eltarthat egy ideig. (Lásd “Grief,” Gospel Topics, topics.ChurchofJesusChrist.org.)

Bonnie H. Cordon elnök ezt mondta: „Mindannyian vágyunk az elismerésre. Szeretnénk, ha számítanánk, ha emlékeznének ránk, és éreznénk, hogy szeretnek. […] Ítélkezés nélkül meghallgathat[unk] és szerethet[ünk másokat], és a Szentlélek tisztánlátásának útmutatásával reményt és segítséget nyújthatunk. […] Juhaink akár erősek vagy gyengék, örvendeznek vagy szenvednek, megbizonyosodhatunk arról, hogy senki nem jár egyedül az úton” (vö. Pásztorrá válni. Liahóna, 2018. nov. 74., 76.).