Hogyan segíthetek valakinek úgy érezni, hogy szeretik, megbecsülik és szükség van rá?

Jean B. Bingham elnök ezt mondta: „Felebarátunk iránti szeretetünk kifejlesztésének és kimutatásának az egyik legjelentősebb módja az, ha gondolatainkban és tetteinkben is nagylelkűek vagyunk. […] Meglepő erővel bírnak a szavak: építhetnek is, de le is rombolhatnak. Talán mindannyian fel tudunk idézni olyan negatív szavakat, melyek lesújtottak minket, és olyan szeretettel kiejtett szavakat, melyek szárnyakat adtak a lelkünknek. Ha úgy döntünk, hogy csak pozitívan szólunk másokhoz és másokról, akkor az felemeli és megerősíti a körülöttünk lévőket, és segít nekik a Szabadító útján járni” (Elhozom otthonomba az evangélium világosságát. Liahóna, 2016. nov. 6., 7.).

Sharon Eubank nővér elmagyarázta, hogy néhányan nem érzik magukat elfogadottnak vagy elfogadhatónak: „Az Újszövetség beszámol mindazokról a nagyszerű erőfeszítésekről, melyeket Jézus olyan különféle emberek felkarolására tett, mint a leprások, a vámszedők, a gyermekek, a galileabeliek, a paráznák, a nők, a farizeusok, a bűnösök, a szamaritánusok, az özvegyek, a római katonák, a házasságtörők, a rituálisan tisztátalanok. Szinte minden történetben olyasvalakit karol fel, aki hagyományosan nem volt elfogadott társadalmilag. […] A keresztény tanítványoktól és az utolsó napi szentektől rendületlenül megköveteltetik, hogy igaz szeretettel forduljanak egymás felé” (Krisztus: a világosság, amely fénylik a sötétségben. Liahóna, 2019. máj. 74.).