1 És akkor énekelek majd szerelmesemnek egy dalt a kedvesemről, szőlőskertjét illetően. Szerelmesemnek volt egy szőlőskertje egy nagyon gyümölcsöző hegyen.

2 És bekerítette, és kigyűjtötte annak köveit, és a legkiválóbb szőlőtővel ültette be, és épített egy tornyot annak közepére, és sajtolót is készített azon; és várta, hogy majd szőlőt terem, és az vadszőlőt termett.

3 És most, Ó Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, kérlek titeket, ítéljetek köztem és a szőlőskertem között.

4 Mi mást lehetett volna még megtenni a szőlőskertemmel, amit nem tettem meg abban? Amikor tehát vártam, hogy jó szőlőt teremjen, vadszőlőt termett.

5 És most induljatok, megmondom nektek, mit teszek szőlőskertemmel – eltávolítom annak kerítését, és le fogják legelni; és lerombolom annak falát, és el fogják taposni;

6 És parlaggá teszem; nem metszik meg, se nem kapálják; hanem tüske és tövis veri fel; megparancsolom a felhőknek is, hogy ne essen rá eső.

7 Mert a Seregek Urának szőlőskertje Izráel háza, és gyönyörűséges ültetvénye Júda férfiai; és igazságosságra várt, és íme, elnyomást látott; igazlelkűségre, de íme, sírást hallott.

8 Jaj azoknak, akik házat házhoz illesztenek, míg hely sem lehet ott, hogy egyedül csak magukat helyezhessék el szerte a földön!

9 Füleimbe mondta a Seregek Ura: Igazán, sok ház elhagyatott lesz, és nagy és szép városok lesznek lakos nélkül.

10 Igen, tíz hold szőlőskert egy kád bort terem, és egy hómer mag egy efát terem.

11 Jaj azoknak, akik korán reggel felkelnek, hogy erős ital után járjanak, akik estig folytatják, és bor hevíti őket!

12 És a hárfa, és a lant, a dob, és síp és bor van lakodalmaikban; de nem veszik tekintetbe az Úr munkáját, se nem veszik figyelembe kezeinek cselekedetét.

13 Ezért ment fogságba népem, mert tudatlan; és tisztes emberei éheznek, és sokaságuk szomjan eped el.

14 Ezért nagyobbodott meg a pokol, és tárta ki száját mérhetetlenül; és dicsőségük, és sokaságuk, és pompájuk, és aki örvendezik, abba fog leereszkedni.

15 És meghajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és megaláztatnak a gőgösnek szemei.

16 De a Seregek Ura felmagasztosul az igazságosságban, és Isten, aki szent, megszenteltetik az igazlelkűségben.

17 Akkor a maguk módján legelnek majd a bárányok, és a hízottak lakatlan helyein idegenek legelnek.

18 Jaj azoknak, akik a hiúság zsinegein húzzák a gonoszságot, és kötélen a bűnt, mintha taliga lenne.

19 Akik ezt mondják: Siessen, tegye hamar munkáját, hogy láthassuk azt; és közeledjen és jöjjön el Izráel Szentjének tanácsa, hogy tudhassuk azt.

20 Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják, és a jót gonosznak, akik a sötétséget világossággá teszik, és a világosságot sötétséggé, akik a keserűt édessé teszik, és az édeset keserűvé!

21 Jaj a saját szemükben bölcseknek és a saját tekintetükben okosaknak!

22 Jaj a borivásban hatalmasoknak, és az erős italok vegyítésében erős embereknek;

23 Akik jutalomért igazolják a gonoszt, és elveszik az igazlelkűséget az igazlelkűtől!

24 Ezért, ahogyan a tarlót megemészti a tűz, és a pelyvát felemészti a láng, gyökereik rothadássá lesznek, és virágjaik elszállnak, mint a por; mert elvetették a Seregek Urának törvényét, és megvetették Izráel Szentjének szavát.

25 Ezért gerjedt fel az Úr haragja népe ellen, és kinyújtotta ellenük a kezét, és lesújtott rájuk; és megrendültek a dombok, és hulláik szét vannak tépve az utcák közepén. Mindezzel nem fordult el haragja, hanem ki van még nyújtva a keze.

26 És zászlót emel a távoli nemzeteknek, és süvölt nekik a föld végéről; és íme, azok gyorsan, hamar jönnek; egy sem lesz köztük fáradt, vagy botladozó.

27 Egy sem szunnyad vagy alszik; derekuknak öve sem oldódik meg, sarujuk szíja sem szakad el;

28 Akiknek nyilai élesek, és minden íjuk felvonva; és lovaiknak patája kvarcszámba megy, és kerekeik, mint a forgószél, ordításuk mint az oroszláné.

29 Ordítanak, mint a fiatal oroszlánok; igen, ordítanak és elragadják a zsákmányt, és biztonságban elviszik, és senki nem szabadítja meg.

30 És ellenük ordítanak azon a napon, mint a tenger morajlása; és ha a földre tekintenek, íme, sötétség és bánat, és a világosság elsötétült annak egén.