1 És most lőn, hogy nagy sokaság gyűlt össze Nefi népéből a Bőség földjén lévő templom körül; és bámulva és csodálkozva beszélgettek egymással, és mutogatták egymásnak a megtörtént nagy és csodálatos változást.

2 És arról a Jézus Krisztusról is beszéltek, akinek halálát illetően megadatott a jel.

3 És lőn, hogy amint így beszélgettek egymással, egy hangot hallottak, amely mintha az égből jött volna; és körbejáratták a szemeiket, mert nem értették meg a hangot, amit hallottak; és az nem volt éles hang, és hangos hang sem volt; mindazonáltal annak ellenére, hogy kis hang volt, úgy beléjük hatolt, hogy a bensőjükben is hallották, olyannyira, hogy nem volt olyan része a testüknek, amit ne remegtetett volna meg; igen, egészen a lelkükig hatolt, és lángra gyújtotta a szívüket.

4 És lőn, hogy ismét hallották a hangot, és nem értették meg.

5 És harmadszor is hallották a hangot, és kinyitották a fülüket, hogy hallják; és a hang irányába fordították a szemüket; és állhatatosan az ég felé néztek, ahonnan a hang jött.

6 És íme, harmadszorra megértették a hangot, melyet hallottak; és az ezt mondta nekik:

7 Íme, ez az én Szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm, akiben megdicsőítettem a nevemet. Őt hallgassátok.

8 És lőn, hogy amikor megértették, szemüket ismét az égre vetették; és íme, egy Embert láttak az égből alászállni; és fehér köntöst viselt; és lejött és megállt közöttük; és a sokaságban minden szem felé fordult, és nem merték szólásra nyitni a szájukat, még egymáshoz sem mertek szólni, és nem tudták, mit jelent ez, mert azt gondolták, hogy egy angyal jelent meg nekik.

9 És lőn, hogy ő kinyújtotta kezét, és beszélt a néphez, mondván:

10 Íme, én Jézus Krisztus vagyok, az, akiről a próféták bizonyságot tettek, hogy el fog jönni a világra.

11 És íme, én vagyok a világ világossága és élete; és ittam abból a keserű pohárból, amit az Atya adott nekem, és megdicsőítettem az Atyát, amikor magamra vettem a világ bűneit, melynek során kezdettől fogva minden dologban alávetettem magam az Atya akaratának.

12 És lőn, hogy miután Jézus elmondta ezeket a szavakat, az egész tömeg a földre borult; mert emlékeztek rá, hogy megjövendölték nekik, hogy Krisztus meg fogja mutatni magát nekik a mennybemenetele után.

13 És lőn, hogy az Úr szólt hozzájuk, mondván:

14 Keljetek fel és jöjjetek hozzám, hogy kezeteket bebocsáthassátok az oldalamba, és hogy érezhessétek a szögek nyomait a kezeimben és a lábfejeimben, hogy tudhassátok, hogy én vagyok Izráel Istene, és az egész föld Istene, és megöltek a világ bűneiért.

15 És lőn, hogy a sokaság odament, és az oldalába bocsátották a kezeiket, és érezték a szögek nyomait a kezeiben és a lábfejeiben; és egyenként mind így tettek, míg mindannyian oda nem mentek, és a szemükkel láttak, és a kezeikkel éreztek, és biztosan tudták, és bizonyságot tettek arról, hogy ő az, akiről a próféták megírták, hogy el fog jönni.

16 És amikor már mindannyian odamentek és saját maguk tanúi voltak ennek, egyszerre felkiáltottak, mondván:

17 Hozsánna! Legyen áldott a Magasságos Isten neve! És leborultak Jézus lábainál, és hódoltak neki.

18 És lőn, hogy ő megszólította Nefit (mert Nefi is ott volt a tömegben), és megparancsolta neki, hogy lépjen elő.

19 És Nefi felállt, és előrement, és meghajtotta magát az Úr előtt és megcsókolta a lábait.

20 És az Úr megparancsolta neki, hogy emelkedjék fel. És ő felemelkedett és ott állt előtte.

21 És az Úr ezt mondta neki: Hatalmat adok neked, hogy kereszteld meg ezt a népet, miután ismét felmentem a mennybe.

22 És aztán az Úr még másokat is odahívott, és hasonlóan szólt hozzájuk; és hatalmat adott nekik a keresztelésre. És ezt mondta nekik: Ily módon kereszteljetek; és ne legyenek közöttetek vitatkozások.

23 Bizony mondom nektek, hogy aki szavaitok által megbánja bűneit és szeretne a nevemben megkeresztelkedni, azt ily módon kereszteljétek meg – Íme, menjetek és álljatok be a vízbe, és az én nevemben kereszteljétek meg őket.

24 És most íme, ezeket a szavakat mondjátok, nevükön szólítva őket, mondván:

25 Jézus Krisztustól felhatalmazást kapván, megkeresztellek téged az Atyának, és a Fiúnak, és a Szentléleknek nevében. Ámen.

26 És akkor merítsétek le őket a vízbe, és emeljétek ki ismét a vízből.

27 És ily módon kereszteljetek a nevemben; mert íme, bizony mondom nektek, hogy az Atya, és a Fiú és a Szentlélek egy; és én az Atyában vagyok, és az Atya bennem, és az Atya és én egyek vagyunk.

28 És ahogy azt megparancsoltam nektek, úgy kereszteljetek. És ne legyenek közöttetek vitatkozások, ahogy idáig voltak; és tanom pontjait illetően se legyenek közöttetek viszálykodások, ahogy idáig voltak.

29 Mert bizony, bizony mondom nektek, hogy akiben ott van a viszálykodás lelke, az nem tőlem való, hanem az ördögtől, aki a viszálykodás atyja, és felserkenti az emberek szívét, hogy haragosan viszálykodjanak egymással.

30 Íme, ez nem az én tanom, hogy haragosan egymás ellen serkentsem az emberek szívét; hanem az én tanom az, hogy hagyjanak fel az ilyen dolgokkal.

31 Íme, bizony, bizony mondom nektek, hogy ki fogom jelenteni nektek az én tanomat.

32 És ez az én tanom, és ez az a tan, melyet az Atyától kaptam; és bizonyságot teszek az Atyáról, és az Atya bizonyságot tesz rólam, és a Szentlélek bizonyságot tesz az Atyáról és rólam; és én bizonyságot teszek arról, hogy az Atya minden embernek, mindenhol megparancsolta, hogy tartsanak bűnbánatot és higgyenek énbennem.

33 És aki hisz bennem és megkeresztelkedik, az megszabadul; és ők azok, akik örökölni fogják Isten királyságát.

34 És aki nem hisz bennem és nem keresztelkedik meg, az elkárhozik.

35 Bizony, bizony mondom nektek, hogy ez az én tanom, és bizonyságot teszek arról, hogy az Atyától van; és aki bennem hisz, az Atyában is hisz; és annak bizonyságot fog tenni rólam az Atya, mert tűzzel és a Szentlélekkel fogja meglátogatni őt.

36 És így tesz majd rólam bizonyságot az Atya, és a Szentlélek bizonyságot fog tenni annak az Atyáról és rólam; mert az Atya, és én és a Szentlélek egyek vagyunk.

37 És ismét csak azt mondom nektek, hogy bűnbánatot kell tartanotok, és olyanokká kell lennetek, mint egy kisgyermek, és meg kell keresztelkednetek a nevemben, vagy különben semmiképpen sem kaphatjátok meg ezeket a dolgokat.

38 És ismét csak azt mondom nektek, hogy bűnbánatot kell tartanotok és meg kell keresztelkednetek a nevemben, és olyanokká kell lennetek, mint egy kisgyermek, vagy különben semmiképpen nem örökölhetitek Isten királyságát.

39 Bizony, bizony mondom nektek, hogy ez az én tanom, és aki erre épít, az én sziklámra épít, és a pokol kapui nem fognak diadalmaskodni felette.

40 És aki többet vagy kevesebbet hirdet ennél, és tanomként jelenti ki azt, az a gonosztól való, és nem az én sziklámra épít; hanem homokos alapra épít, és a pokol kapui nyitva állnak, hogy befogadják őket, amikor jön az ár és verik őket a szelek.

41 Menjetek hát e nép közé, és hirdessétek az általam elmondott szavakat a föld széleiig.