1 És lőn, hogy megparancsolta a sokaságnak és a tanítványainak is, hogy szűnjenek meg imádkozni. És megparancsolta nekik, hogy a szívükben ne szűnjenek meg imádkozni.

2 És megparancsolta nekik, hogy keljenek fel és álljanak lábra. És ők felkeltek és lábra álltak.

3 És lőn, hogy ő újra kenyeret tört, és megáldotta azt, és adott a tanítványoknak, hogy egyenek.

4 És miután ettek, megparancsolta nekik, hogy ők is törjenek kenyeret és adjanak a sokaságnak.

5 És miután azok adtak a sokaságnak, akkor bort is adott nekik, hogy igyanak, és megparancsolta nekik, hogy adjanak a sokaságnak.

6 Most sem a tanítványok, sem a sokaság nem hozott sem kenyeret, sem bort;

7 Ám ő mégis valóban adott nekik kenyeret enni, és bort is inni.

8 És így szólt hozzájuk: Aki eszik ebből a kenyérből, az testemből eszik a lelke javára; és aki iszik ebből a borból, az a véremből iszik a lelke javára; és lelke soha meg nem éhezik, se nem szomjazik, hanem eltöltetik.

9 Most, miután a sokaság mind evett és ivott, íme, elteltek a Lélekkel; és egyszerre felkiáltottak, és dicsőítették Jézust, akit láttak és hallottak is.

10 És lőn, hogy miután mindannyian dicsőítették Jézust, ő így szólt hozzájuk: Íme, most bevégzem azt a parancsolatot, melyet az Atya ezen népet illetően parancsolt nekem, akik Izráel házának maradéka.

11 Emlékeztek, hogy szóltam hozzátok, és azt mondtam nektek, hogy amikor majd betöltetnek Ésaiás szavai – íme, ezek le vannak írva, és előttetek vannak, tehát kutassátok őket –

12 És bizony, bizony mondom nektek, hogy amikor ezek beteljesednek, akkor teljesedik majd be a szövetség, Ó Izráel háza, melyet az Atya ezzel a néppel kötött.

13 És akkor lesz majd összegyűjtve a maradék, mely szét lesz szórva a föld színén, keletről és nyugatról, és délről és északról; és vezetik majd el őket az Úr, Istenük ismeretéhez, aki megváltotta őket.

14 És az Atya parancsolta meg nekem, hogy adjam nektek ezt a földet, örökségetekül.

15 És azt mondom nektek, hogy ha a nemzsidók nem tartanak bűnbánatot, azon áldás után, melyet meg fognak kapni, miután szétszórták a népemet –

16 Akkor majd ti, akik Jákób házának maradéka vagytok, elmentek közéjük; és közöttük lesztek, akik sokan lesznek; és olyanok lesztek közöttük, mint az oroszlán az erdő vadjai között, és mint a fiatal oroszlán a nyáj juhai között, aki ha általmegy, letapos és darabokra tép, és senki nem képes arra, hogy menekítsen.

17 Kezed ellenségeidre emeled majd, és minden ellenséged ki lesz vágva.

18 És én úgy gyűjtöm majd össze népemet, miként az ember padlóra gyűjti kévéit.

19 És olyanná teszem népemet, akikkel szövetséget kötött az Atya, igen, vassá teszem szarvaidat, és rézzé teszem patáidat. És darabokra zúzol sok népet; és az Úrnak szentelem szerzeményüket, és javaikat az egész föld Urának. És íme, én vagyok, aki megteszi ezt.

20 És lészen, mondja az Atya, hogy azon a napon felettük lóg majd igazságosságom kardja; és ha nem tartanak bűnbánatot, akkor lesújt rájuk, mondja az Atya, igen, méghozzá a nemzsidók minden nemzetére.

21 És lészen, Ó Izráel háza, hogy népemet én fogom megalapítani.

22 És íme, ezt a népet ezen a földön fogom letelepíteni, azon szövetség betöltésére, melyet atyátokkal, Jákóbbal kötöttem; és egy Új Jeruzsálem lesz ez. És ezen nép között lesz a menny hatalma; igen, méghozzá én leszek ott közöttetek.

23 Íme, én vagyok az, akiről Mózes szólt, mondván: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek, testvéreitek közül, hozzám hasonlót; őt halljátok meg minden dologban, amit csak mond nektek. És lészen, hogy minden lélek, aki nem akarja meghallani ezt a prófétát, kivágatik a nép közül.

24 Bizony mondom nektek, igen, és mind a próféták, Sámueltől és az utána következőktől fogva, akik csak szóltak, bizonyságot tettek énrólam.

25 És íme, ti vagytok a próféták gyermekei; és Izráel házából valók vagytok; és azon szövetségből valók, melyeket atyáitokkal kötött az Atya, így szólván Ábrahámhoz: És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége.

26 Az Atya először is feltámasztott nektek, és elküldött, hogy megáldjalak benneteket azzal, hogy közületek mindenkit elfordítsak a gonoszságaitól; és ez azért van, mert a szövetség gyermekei vagytok –

27 És miután megáldattatok, akkor teljesíti be az Atya az Ábrahámmal kötött szövetséget, mondván: Magodban áldatik meg a földnek minden nemzetsége – kitöltvén a Szentlelket általam a nemzsidókra, mely áldás a nemzsidókon hatalmassá teszi majd őket mindenek felett, és szétszórják népemet, Ó Izráel háza.

28 És ostorai lesznek ezen föld népének. Mindazonáltal, amikor már megkapták evangéliumom teljességét, akkor ha megkeményítik ellenem a szívüket, saját fejükre szállnak majd vissza a gonoszságaik, mondja az Atya.

29 És meg fogok emlékezni a szövetségről, melyet népemmel kötöttem; és szövetséget kötöttem velük, hogy a nekem megfelelő időben össze fogom gyűjteni őket, hogy ismét nekik adom majd örökségül atyáik földjét, mely Jeruzsálem földje, ami örökre a megígért föld számukra, mondja az Atya.

30 És lészen, hogy eljön az idő, amikor evangéliumom teljességét prédikálják majd nekik;

31 És hinni fognak bennem, hogy én vagyok Jézus Krisztus, Isten Fia, és az én nevemben imádkoznak majd az Atyához.

32 Akkor emelik majd fel őrállóik szavukat, és egy szóval, együtt énekelnek; mert szemtől szembe látnak majd.

33 Akkor az Atya őket majd ismét összegyűjti, és adja nekik Jeruzsálemet örökségük földjeként.

34 Akkor majd örömben törnek ki – Énekeljetek együtt, Jeruzsálemnek elhagyatott helyei; mert az Atya megvigasztalta népét, megváltotta Jeruzsálemet.

35 Az Atya minden nemzet szeme előtt felfedte szent karját; és a föld szélei mind látni fogják az Atya szabadítását; és az Atya és én egyek vagyunk.

36 És akkor vitetik véghez az, ami meg van írva: Ébredj, ébredj fel ismét, és öltsd magadra erődet, Ó Sion; öltsd magadra gyönyörű ruháidat, Ó Jeruzsálem, a szent város; mert nem jön te beléd többé a körülmetéletlen és a tisztátalan.

37 Rázd le magadról a port; kelj fel, ülj le, Ó Jeruzsálem; oldd ki magad nyakad bilincseiből, Ó Sion fogoly leánya.

38 Mert így szól az Úr: Semmiért adtad el magad, és pénz nélkül váltatsz meg.

39 Bizony, bizony mondom nektek, hogy népem ismerni fogja a nevemet; igen, azon a napon tudni fogják, hogy én vagyok az, aki szól.

40 És akkor ezt fogják mondani: Mily szépek a hegyeken annak lábai, aki jó híreket hoz nekik; aki békességet hirdet; aki jót illetően hoz nekik jó híreket, aki szabadulást hirdet; aki ezt mondja Sionnak: Istened uralkodik!

41 És akkor hangzik el majd a kiáltás: Távozzatok, távozzatok, menjetek ki onnan, ne érintsétek azt, ami tisztátalan; menjetek ki köziből; legyetek tiszták, ti, akik az Úr edényeit hordozzátok.

42 De ne sietséggel menjetek, se ne menekülve; mert az Úr fog előttetek menni, és Izráel Istene védi hátatokat.

43 Íme, szolgám bölcsen fog cselekedni; felmagasztaltatik és felemeltetik és nagyon magasan lesz.

44 Oly sokan rácsodálkoztak – megjelenése torzabb volt minden emberénél, és formája torzabb az emberek fiainál –

45 Így hát ráfröcsköl sok nemzetre; a királyok befogják előtte a szájukat, mert amit nem mondtak el nekik, azt látni fogják; és amit nem hallottak, azt fontolóra veszik.

46 Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindezen dolgok biztosan be fognak következni, pontosan úgy, ahogy az Atya azt nekem megparancsolta. Akkor teljesedik majd be a szövetség, melyet ezzel a néppel kötött az Atya; és akkor lakja majd ismét az én népem Jeruzsálemet, és az örökségük földje lesz.