1 És akkor lészen majd az, ami meg van írva: Énekelj, Ó meddő, te, aki nem voltál viselős; törj ki éneklésben, és kiálts, te, aki nem vajúdtál gyermekkel; mert több gyermeke van az elhagyottnak, mint ahány gyermeke a házas asszonynak van, mondja az Úr.

2 Szélesítsd ki sátorod helyét, és hagyd, hogy kifeszítsék lakhelyeid ponyváit; ne kíméld magad, nyújtsd meg köteleidet, és erősítsd meg cövekeidet;

3 Mert mind jobb kéz felé, mind bal kéz felé terjeszkedni fogsz, és magod örökli majd a nemzsidókat és népesíti be az elhagyott városokat.

4 Ne félj, mert nem vallasz szégyent; nem is semmisítenek meg, mert nem leszel megszégyenítve; mert el fogod felejteni ifjúságod szégyenét, és nem emlékszel ifjúságod gyalázatára, és nem emlékszel többé özvegységed gyalázatára.

5 Mert alkotód, a te férjed, Seregek Ura az ő neve; és Megváltódnak, Izráel Szentjének – az egész föld Istenének neveztetik.

6 Mert mint elhagyott és gyötrődő lelkű asszonyt hívott el téged az Úr, és mint fiatalasszonyt, amikor el lettél utasítva, mondja Istened.

7 Mert egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal össze foglak gyűjteni téged.

8 Enyhe haragomban egy szempillantásra elrejtettem előled arcomat, de örökké tartó kedvességgel leszek irgalommal irántad, mondja az Úr, Megváltód.

9 Mert olyan ez számomra, mint Noé özönvize, mert ahogyan megfogadtam, hogy Noé özönvize nem árasztja el többé a földet, úgy fogadtam meg azt is, hogy nem fogok haragudni rád.

10 Mert a hegyek eltávozhatnak és a dombok elmozdulhatnak, de kedvességem nem fog eltávozni tőled, és békességem szövetsége sem mozdíttatik el, mondja az Úr, aki irgalommal van irántad.

11 Ó, te nyomorult, viharvetett, akit nem vigasztaltak meg! Íme, szép színekkel rakom le köveidet, és zafírral fektetem le alapjaidat.

12 Achátból készítem ablakaidat, és kárbunkulusból kapuidat, és drágakövekből minden határadat.

13 És minden gyermekedet az Úr tanítja majd; és nagy lesz gyermekeid békessége.

14 Igazlelkűségben alapíttatsz meg; messze leszel az elnyomástól, mert nem fogsz félni, és a borzalomtól, mert nem jön közel hozzád.

15 Íme, bizonyára összegyűlnek majd ellened, de nem általam; aki ősszegyűlik ellened, az el fog bukni temiattad.

16 Íme, én teremtettem a kovácsot, aki a tűzön lévő szenet fújja, és aki szerszámot állít elő a munkájához; és én teremtettem az elvesztőt, hogy pusztítson.

17 Nem boldogul egyetlen fegyver sem, melyet ellened formálnak; és kárhoztatni fogsz minden nyelvet, mely ítéletkor szidalmaz téged. Ez az Úr szolgáinak az öröksége, és tőlem való az igazlelkűségük, mondja az Úr.