1 És most lőn, hogy sokan voltak, akik hallották a lámánita Sámuel szavait, melyeket a város falainak tetejéről mondott. És akik hittek szavaiban, azok elindultak, hogy megkeressék Nefit, és miután elmentek és megtalálták, bevallották neki bűneiket, nem tagadták azokat, és kérték, hogy keresztelje meg őket az Úrnak.

2 Azok azonban, akik nem hittek Sámuel szavaiban, dühösek voltak rá; és köveket dobtak rá fenn a falon, és sok nyilat is kilőttek rá, míg a fal tetején állt; de olyannyira vele volt az Úr Lelke, hogy sem köveikkel, sem nyilaikkal nem tudták eltalálni őt.

3 Most, amikor látták, hogy nem tudják eltalálni őt, sokan voltak, akik olyannyira hittek a szavaiban, hogy elmentek Nefihez, hogy megkeresztelkedjenek.

4 Mert íme, Nefi keresztelt, és prófétált, és prédikált, bűnbánatot hirdetve a népnek, jeleket és csodákat mutatva, csodákat művelve a nép között, hogy tudhassák, hogy Krisztusnak hamarosan el kell jönnie –

5 A hamarosan eljövendő dolgokról beszélve nekik, hogy tudhassák és emlékezhessenek eljövetele idején arra, hogy ezeket előre tudatták velük azért, hogy hihessenek; aki tehát hitt Sámuel szavaiban, az elment hozzá, hogy megkeresztelkedjen, mert úgy jöttek, hogy bűnbánatot tartottak és bevallották a bűneiket.

6 A többség azonban nem hitt Sámuel szavaiban; ezért amikor látták, hogy nem tudják eltalálni őt a köveikkel és a nyilaikkal, odakiáltottak a kapitányaikhoz, mondván: Fogjátok el ezt az embert és kötözzétek meg őt, mert íme, ördög lakik benne; és az ördög hatalma miatt, mely benne van, nem tudjuk őt eltalálni a köveinkkel és a nyilainkkal; fogjátok hát el őt, és kötözzétek meg, és el vele!

7 És amint elindultak, hogy kezet emeljenek rá, íme, levetette magát a falról, és elmenekült a kezeik közül, igen, méghozzá a saját hazájába, és a saját népe között kezdett el prédikálni és prófétálni.

8 És íme, soha többé nem hallottak róla a nefiták között. És így álltak a nép dolgai.

9 És így végződött a bírák Nefi népe feletti uralmának nyolcvanhatodik éve.

10 És így végződött a bírák uralmának nyolcvanhetedik éve is, és a nép többsége megmaradt a kevélysége és gonoszsága mellett, és a kisebbik rész még körültekintőbben járt Isten előtt.

11 És ilyen állapotok voltak a bírák uralmának nyolcvannyolcadik évében is.

12 És a bírák uralmának nyolcvankilencedik évében kis változás volt csak a nép dolgaiban, attól eltekintve, hogy a nép kezdett még megátalkodottabb lenni a gonoszságban, és több és több olyan dolgot elkövetni, mely ellentétben volt Isten parancsolataival.

13 És lőn, hogy a bírák uralmának kilencvenedik évében nagy jelek és csodák adattak a népnek; és kezdtek beteljesedni a próféták szavai.

14 És angyalok jelentek meg az embereknek, bölcs embereknek, és nagy öröm örvendetes híreit hirdették nekik; és így ebben az évben elkezdtek beteljesedni a szentírások.

15 Mindazonáltal a nép elkezdte megkeményíteni a szívét, mindenki, a leghívőbb részük kivételével, a nefiták és a lámániták között is, és elkezdtek a saját erejükre és a saját bölcsességükre támaszkodni, mondván:

16 Néhány dolgot talán jól sejtettek a sok közül; de íme, mi tudjuk, hogy nem következhetnek be mindazok a nagyszerű és csodálatos művek, melyekről szó volt.

17 És elkezdtek érvelni és vitatkozni egymás között, mondván:

18 Nincs értelme, hogy eljöjjön egy olyan lény, mint valami Krisztus. De ha így is lenne, és ő Isten Fia lenne, az ég és a föld Atyja, ahogyan az meg lett mondva, akkor miért nem mutatja meg magát nekünk éppen úgy, mint azoknak, akik Jeruzsálemben lesznek?

19 Igen, miért nem mutatja meg magát ezen a földön is éppen úgy, mint Jeruzsálem földjén?

20 De íme, mi tudjuk, hogy ez csak valami gonosz hagyomány, amit atyáink adtak tovább nekünk, hogy rávegyenek minket, hogy higgyünk valami nagyszerű és csodálatos dologban, ami meg fog történni, de nem közöttünk, hanem egy olyan földön, mely igen messze van, egy olyan földön, melyet nem ismerünk; hogy így tudatlanságban tarthassanak bennünket, mivel a saját szemünkkel nem lehetünk tanúi annak, hogy igazak.

21 És a gonosz ravasz és rejtelmes mesterkedései által kimunkálnak valami nagy rejtelmet, melyet nem tudunk megérteni, mely elnyom minket, hogy szolgálói legyünk a szavaiknak, és nekik is szolgáik legyünk, mivel rájuk hagyatkozunk, hogy tanítsák nekünk az igét; és így életünk minden napján tudatlanságban tartanak minket, ha engedünk nekik.

22 És még sok más dolgot képzelt el szívében a nép, mely balga és hiábavaló volt; és nagyon össze voltak zavarodva, mert a Sátán szüntelen arra bujtogatta őket, hogy gonoszságot tegyenek; igen, mendemondákat és viszályokat terjesztve járt-kelt a föld színén, hogy megkeményítse az emberek szívét azzal szemben, ami jó, és azzal szemben, ami el fog jönni.

23 És az Úr népe között történt jelek és bámulatos dolgok, valamint az általuk tett sok csoda ellenére a Sátán az egész föld színén nagyon markában tartotta a nép szívét.

24 És így végződött a bírák Nefi népe feletti uralmának kilencvenedik éve.

25 És így végződött Hélamán könyve, Hélamánnak és fiainak a feljegyzése szerint.