1 És lőn, hogy az ötvennegyedik évben sok széthúzás volt az egyházban, és viszálykodás is volt a nép között, olyannyira, hogy sok vérontás is volt.

2 És a lázadókat megölték, vagy kiűzték az országból, és ezek a lámániták királyához mentek.

3 És lőn, hogy megpróbálták háborúra serkenteni a lámánitákat a nefiták ellen; de íme, a lámániták rendkívül féltek, olyannyira, hogy nem voltak hajlandók hallgatni ezeknek az elszakadóknak a szavaira.

4 De lőn, hogy a bírák uralmának ötvenhatodik évében voltak olyan elszakadók, akik a nefitáktól felmentek a lámánitákhoz; és ezek a többiekkel együtt sikerrel jártak a lámániták haragra serkentésében a nefiták ellen; és egész évben háborúra készülődtek.

5 És az ötvenhetedik évben le is jöttek a nefiták ellen harcolni, és hozzáfogtak a halál munkájához; igen, olyannyira, hogy a bírák uralmának ötvennyolcadik évében sikerült is elfoglalniuk Zarahemla földjét; igen, és mind a földeket, egészen addig a földig, mely közel volt a Bőség földjéhez.

6 És a nefitákat és Moróniha seregeit a Bőség földjére szorították vissza.

7 És a nyugati tengertől egészen a keleti tengerig megerősítették magukat a lámániták ellen; mely egy napi járás távolság volt egy nefitának, azon a vonalon, melyet megerősítettek, és ahol az északi országrész védelmére felállították seregeiket.

8 És így, ezek a nefitáktól elszakadók, a lámániták nagyszámú seregének segítségével elfoglalták a nefiták minden olyan birtokát, mely a déli földön volt. És mindez a bírák uralmának ötvennyolcadik és ötvenkilencedik évében történt.

9 És lőn, hogy a bírák uralmának hatvanadik évében Morónihának sikerült csapataival az ország sok részét elfoglalni; igen, sok olyan várost visszafoglaltak, ami azelőtt a lámániták kezére került.

10 És lőn, hogy a bírák uralmának hatvanegyedik évében sikerült minden birtokuk felét visszafoglalniuk.

11 Most, a nefitáknak nem lettek volna ilyen nagy veszteségeik, és nem lett volna közöttük ily nagy öldöklés, ha nem lett volna közöttük gonoszság és utálatosság; igen, és ez azok között volt, akik Isten egyházához tartozóknak vallották magukat.

12 És ez szívük kevélysége és rendkívüli gazdagságuk miatt volt. Igen, azért volt, mert elnyomták a szegényeket; visszatartván ételüket az éhezőktől, visszatartván ruháikat a mezítelenektől, és mert arcul ütötték alázatos testvéreiket. Csúfot űztek abból, ami szent, megtagadták a prófétálás és a kinyilatkoztatás lelkét. Öltek, fosztogattak, hazudtak, loptak, házasságtörést követtek el, nagy viszálykodásokban keltek fel; és átszöktek Nefi földjére a lámániták közé –

13 És nagy gonoszságuk miatt, és mert a saját erejükkel kérkedtek, a saját erejükre hagyattak. Nem boldogultak tehát, hanem addig sanyargatták és verték és űzték őket maguk előtt a lámániták, míg majdnem minden földjüket elvesztették.

14 De íme, Moróniha sok dolgot prédikált a népnek gonoszságuk miatt, és Hélamán fiai, Nefi és Lehi is sok dolgot prédikáltak a népnek, igen, és sok dologról prófétáltak nekik a gonoszságaikat és azt illetően, hogy mi vár rájuk, ha nem bánják meg a bűneiket.

15 És lőn, hogy bűnbánatot tartottak, és amennyiben bűnbánatot tartottak, boldogulni kezdtek.

16 Mert amikor Moróniha látta, hogy bűnbánatot tartottak, vállalkozott arra, hogy egyik helyről a másikra, városról városra vezesse őket, egészen addig, amíg vissza nem szerezték birtokaik felét és földjeik felét.

17 És így végződött a bírák uralmának hatvanegyedik éve.

18 És lőn, hogy a bírák uralmának hatvankettedik évében Moróniha nem tudott több birtokot szerezni a lámánitáktól.

19 Felhagytak tehát azzal a tervükkel, hogy a többi földjüket is visszaszerezzék, mert olyan sokan voltak a lámániták, hogy a nefiták számára lehetetlen volt több hatalmat szerezni felettük; Moróniha tehát minden seregét azon részek megtartására használta, melyeket már megszerzett.

20 És lőn, hogy a lámániták számának nagysága miatt a nefiták nagyon féltek, hogy legyőzik, és eltapossák, és megölik és elpusztítják őket.

21 Igen, emlékezni kezdtek Alma próféciáira, és Móziás szavaira is; és látták, hogy merevnyakú nép voltak, és hogy semmibe vették Isten parancsolatait.

22 És hogy megváltoztatták és lábuk alá taposták Móziás törvényeit, vagyis azt, amiről az Úr megparancsolta neki, hogy adja át a népnek; és látták, hogy romlottá váltak törvényeik, és hogy gonosz néppé lettek, olyannyira, hogy éppen olyan gonoszok lettek, mint a lámániták.

23 És gonoszságuk miatt kezdett hanyatlani az egyház; és kezdtek nem hinni a prófétálás lelkében és a kinyilatkoztatás lelkében; és arcukba meredtek Isten ítéletei.

24 És látták, hogy olyan gyengék lettek, mint testvéreik, a lámániták, és hogy az Úr Lelke már nem őrzi meg őket; igen, visszahúzódott tőlük, mert az Úr Lelke nem lakik szentségtelen templomokban –

25 Az Úr tehát már nem őrizte meg őket az ő csodálatos és páratlan hatalmával, mert a hitetlenség és a rettenetes gonoszság állapotába süllyedtek; és látták, hogy a lámániták rendkívül sokan vannak, többen náluk, és ha nem ragaszkodnak az Úrhoz, Istenükhöz, akkor elkerülhetetlenül el kell veszniük.

26 Mert íme, látták, hogy a lámániták ereje éppen olyan nagy, mint az ő erejük, egyik emberé olyan mint a másiké. És így estek ebbe a nagy vétekbe. Igen, nem is olyan sok év eltelte alatt – vétkeik miatt – így váltak gyengévé.