1 Íme, most lőn, hogy a bírák Nefi népe feletti uralmának hatvankilencedik évében Nefi, Hélamán fia, az északi földről visszatért Zarahemla földjére.

2 Elment ugyanis az északi földön lévő népek közé, és Isten szavát prédikálta nekik, és sok dolgot megjövendölt nekik;

3 És azok minden szavát elutasították, olyannyira, hogy nem maradhatott közöttük, hanem ismét visszatért a szülőföldjére.

4 És amikor látta, hogy ilyen rettenetesen gonosz állapotban van a nép, és hogy azok a Gadianton rablók töltik be e bírói székeket – hatalmat és felhatalmazást bitorolván az ország felett; Isten parancsolatait félretéve, egy cseppet sem helyesen az ő szemében; nem cselekedvén igazságosan az emberek gyermekeivel;

5 Elítélve az igazlelkűeket az igazlelkűségük miatt; engedvén, hogy a vétkesek és a gonoszok büntetlenül maradjanak a pénzük miatt, és még hivatalban is maradjanak a kormány élén, hogy úgy kormányozzanak és tegyenek, ahogy akarnak, hogy nyerészkedhessenek és övék legyen a világ dicsősége, és hogy ezen felül könnyebben követhessenek el házasságtörést, és lophassanak, és ölhessenek és azt tegyék, amit akarnak –

6 Most ez a nagy gonoszság nem is olyan sok év ideje alatt ért el a nefitákhoz; és amikor Nefi látta ezt, bánat duzzasztotta a szívét mellkasában; és lelke gyötrelmében felkiáltott:

7 Ó, bárcsak azokban a napokban lehettek volna az én napjaim, amikor Nefi atyám kijött Jeruzsálem földjéről, és vele örvendezhettem volna a megígért földön; akkor könnyen meg lehetett kérni népét, eltökéltek voltak Isten parancsolatainak betartása mellett, és lassúak abban, hogy gonosz cselekedetre vezessék őket; és gyorsak voltak abban, hogy hallgassanak az Úr szavaira –

8 Igen, ha azokban a napokban lehettek volna napjaim, akkor lelkemnek öröme telne testvéreim igazlelkűségében.

9 De íme, az rendeltetett nekem, hogy ezek legyenek az én napjaim, és hogy lelkemet bánat töltse el testvéreim gonoszsága miatt.

10 És íme, most lőn, hogy ez annak a toronynak a tetején történt, ami Nefi kertjében volt, mely a Zarahemla városában lévő legfőbb piacra vezető út mellett terült el. Nefi tehát letérdelt a kertjében lévő torony tetején, mely torony ahhoz a kertkapuhoz is közel volt, ami mellett az út elvezetett.

11 És lőn, hogy voltak bizonyos emberek, akik arra elhaladva látták Nefit, amint a torony tetején kiönti a lelkét Istennek; és ezek szaladtak és elmondták a népnek, amit láttak, és a nép csoportokban összegyűlt, hogy megtudhassák e nagy gyász okát a nép gonoszsága miatt.

12 És most, amikor Nefi felemelkedett, látta az emberek sokaságait, akik összegyűltek.

13 És lőn, hogy szólásra nyitotta száját, és azt kérdezte tőlük: Íme, miért gyűltetek össze? Azért, hogy a gonoszságaitokról beszéljek nektek?

14 Igen, mert azért jöttem fel tornyomba, hogy kitölthessem lelkemet Istenemnek, szívem rendkívüli bánata miatt, mely a ti gonoszságaitok miatt van!

15 És ti összegyűltetek és csodálkoztok az én gyászom és siránkozásom miatt; igen, és nagyon is szükségetek van arra, hogy csodálkozzatok; igen, csodálkoznotok kell azon, hogy eladtak benneteket, hogy az ördög olyannyira markában tartja a szíveteket.

16 Igen, hogyan engedhettetek azon személy csábításainak, aki arra törekszik, hogy örök nyomorúságnak és végtelen jajnak lökje oda a lelketeket?

17 Ó, tartsatok bűnbánatot, tartsatok bűnbánatot! Miért akartok meghalni? Forduljatok, forduljatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez! Miért hagyott el benneteket?

18 Azért, mert megkeményítettétek a szíveteket; igen, nem akartatok a jó pásztor szavára hallgatni; igen, haragra ingereltétek őt magatok ellen.

19 És íme, ahelyett, hogy összegyűjtene, hacsak nem tartotok bűnbánatot, íme, úgy szétszór benneteket, hogy ebek és vadállatok eledele lesz belőletek.

20 Ó, hogyan tudtatok megfeledkezni Istenetekről éppen azon a napon, amikor megszabadított benneteket?

21 De íme, ez azért van, hogy nyerészkedjetek, hogy dicsérjenek benneteket az emberek, igen, és hogy aranyat és ezüstöt szerezhessetek. És e világ kincseire és hiábavaló dolgaira helyezitek a szíveteket, amiért öltök, és fosztogattok, és loptok, és hamis tanúbizonyságot tesztek a felebarátotok ellen, és mindenféle gonoszságot követtek el.

22 És ezen okból ér majd utol benneteket a jaj, ha nem tartotok bűnbánatot. Mert ha nem tartotok bűnbánatot, akkor íme, elvétetik ez a nagy város, és mindazok a nagyvárosok, melyek körös-körül, a birtokotokban lévő földön vannak, és nem lesz helyetek ezekben; mert íme, az Úr nem ad majd nektek erőt, ahogyan azt eddig tette, hogy ellenálljatok az ellenségeiteknek.

23 Mert íme, így szól az Úr: A gonoszoknak nem mutatok erőmből, egynek sem többet a másiknál, csakis azoknak, akik megbánják a bűneiket, és hallgatnak a szavaimra. Most tehát szeretném, ha látnátok, testvéreim, hogy a lámánitáknak jobb lesz majd, mint nektek, ha nem tartotok bűnbánatot.

24 Mert íme, igazlelkűbbek nálatok, mert nem azon nagy tudás ellenére vétkeztek, amit ti megkaptatok. Az Úr tehát irgalmas lesz irántuk; igen, meghosszabbítja a napjaikat, és megsokasítja a magjukat, még akkor is, amikor titeket már teljesen elpusztítanak, ha nem tartotok bűnbánatot.

25 Igen, jaj nektek, a közétek férkőzött nagy utálatosság miatt; és ti csatlakoztatok ehhez, igen, ehhez a titkos bandához, melyet Gadianton alapított!

26 Igen, jaj lesz nektek, a gőg miatt, melynek megengedtétek, hogy a szívetekbe férkőzzön, mely rendkívül nagy kincseitek miatt felemelt benneteket, túllépve azon, ami jó.

27 Igen, jaj nektek a gonoszságotok és az utálatosságaitok miatt!

28 És ha nem tartotok bűnbánatot, akkor el fogtok veszni; igen, még a földjeiteket is elveszik tőletek, titeket pedig ki fognak pusztítani a föld színéről.

29 Íme, most nem magamtól mondom, hogy ezek a dolgok meg fognak történni, mert nem magamtól tudom ezeket a dolgokat. Ám íme, tudom, hogy igazak ezek a dolgok, mert az Úristen tudatta velem őket, tanúságot teszek tehát arról, hogy meg fognak történni.