1 Mármost, azon dolgokat illetően, amikről írtatok nekem, mondván: Nem jó az embernek nőt érinteni.

2 Mindazonáltal, azt mondom, kerüljétek a bujálkodást, legyen meg minden férfinek a saját felesége, és legyen meg minden nőnek a saját férje.

5 Ne távozzatok el egymástól, csakis beleegyezéseteket adva, egy időre, hogy böjtnek és imádságnak szentelhessétek magatokat; és találkozzatok újra, hogy a Sátán ne kísértsen meg titeket azért, mert nem tartóztatjátok magatokat.

26 Úgy vélem tehát, jó a jelen bonyodalmak miatt az, ha így marad az ember, hogy nagyobb jót tehessen.

29 De tihozzátok szólok, akik elhívást kaptatok a szolgálatra. Mert azt mondom, testvérek, hogy rövid az addig fennmaradó idő, amikor elküldenek titeket a szolgálatra. Még azok is, akiknek felesége van, olyanok lesznek, mintha nem lenne nekik; mert elhívattak és kiválasztattak, hogy az Úr munkáját tegyék.

30 És úgy lesz azokkal, akik könnyeznek, mintha nem könnyeznének; és azokkal, akik örvendeznek, mintha nem örvendeznének, és azokkal, akik vesznek, mintha nem birtokolnának;

31 És azokkal, akik e világ dolgait használják, mintha nem használnák; mert e világ divatja elmúlik.

32 De én azt szeretném, testvérek, hogy ti felmagasztaljátok az elhívásotokat. Szeretném, ha gondok nélkül lennétek. Mert aki nőtlen, azon dolgokkal törődik, amik az Úré, hogy miként tehet kedvére az Úrnak; tehát győzedelmeskedik.

33 Aki azonban nős, azon dolgokkal törődik, amik a világból valók, hogy miként tehet kedvére a feleségének; különbség van tehát, mert ő akadályozva van.