25 És Melkisédek felemelte hangját és megáldotta Ábrámot.

26 Mármost, Melkisédek a hit férfiúja volt, aki igazlelkűséget cselekedett; és gyermekként félte Istent, és megállította az oroszlánok száját, és eloltotta a tűz erőszakát.

27 És így, mivel jóváhagyta Isten, főpappá rendelték, azon rend szerint, amit Isten Énókkal kötött.

28 Lévén az Isten Fiának rendje szerint; amely rend nem ember által, sem ember akarata által érkezett; sem apa sem anya által; sem napok kezdete vagy évek vége által; hanem Istentől;

29 És saját hangjának hívása adta át azt az embereknek, az ő saját akarata szerint, mindazoknak, akik hittek az ő nevében.

30 Mert Isten maga fogadta meg esküvel Énóknak és az ő magjának; hogy mindenkinek, akit e rend és elhívás szerint rendelnek el, hit által hatalma lesz arra, hogy hegyeket döntsön, hogy szétválassza a tengereket, hogy vizeket szárítson fel, és irányukból kifordítsa azokat;

31 Hogy nemzetek hadaival dacoljon, hogy szétválassza a földet, hogy minden köteléket széttörjön, hogy Isten színe előtt álljon; hogy minden dolgot az ő akarata szerint tegyen meg, az ő parancsa szerint, hogy fejedelemségeket és hatalmakat győzzön le; és ezt Isten Fiának akarata által, aki a világ megalapítása előtt óta létezik.

32 És az ezzel a hittel rendelkező emberek, feljutván Isten e rendjébe, átváltoztak és felvitettek a mennybe.

33 És most, Melkisédek ennek a rendnek volt a papja; békét szerzett tehát Sálemben, és a békesség hercegének hívták.

34 És népe igazlelkűséget cselekedett, és elnyerték a mennyet, és megkeresték Énók városát, amelyet korábban elvett Isten, elválasztva azt a földtől, fenntartva azt az utolsó napokra, vagyis a világ végére;

35 És azt mondta, és esküvel fogadta meg, hogy a mennyek és a föld összeérnek; és Isten fiai próbára tétetnek, mintegy tűz által.

36 És ezt a Melkisédeket, miután így megalapozta az igazlelkűséget, a menny királyának nevezte népe, vagyis más szavakkal, a békesség királyának.

37 És ő felemelte hangját, és megáldotta Ábrámot, mert ő volt a főpap, valamint Isten tárházának az őrzője;

38 Az, akit Isten kinevezett, hogy átvegye a tizedeket a szegények számára.

39 Ábrám tehát mindabból tizedet fizetett neki, amije volt, minden vagyonából, amivel rendelkezett, amit Isten adott neki, többet annál, mint amire szüksége volt.

40 És lőn, hogy Isten megáldotta Ábrámot, és vagyont adott neki, és tiszteletet, és földeket, örök birtokként; azon szövetség szerint, amelyet kötött, és azon áldás szerint, amellyel Melkisédek megáldotta őt.