5 És most, a te két fiad, Efraim és Manassé, akik Egyiptom földjén születtek néked, mielőtt hozzád jöttem volna Egyiptomba; íme, ők az enyéim, és atyáim Istene meg fogja áldani őket; éppen úgy, miként Rúben és Simeon, áldottak lesznek, mert az enyéim; ezért neveztessenek az én nevem után. (Így tehát Izráelnek neveztettek.)

6 És ivadékaid, akiket utánuk nemzettél, a tieid lesznek, és testvéreik neve után neveztessenek az örökségükben, a törzsekben; tehát Manassé és Efraim törzsének neveztettek.

7 És Jákób így szólt Józsefhez: Amikor atyáim Istene megjelent nekem Lúzban, a Kánaán földjén; fogadalmat tett nekem, hogy nekem, valamint az én magomnak adja a földet, örök birtokul.

8 Tehát, Ó fiam, megáldott engem azzal, hogy felnevelhettelek, hogy szolgám legyél az én házam haláltól való megmentésében;

9 Népem, a te testvéreid megmenekítésében, az éhhaláltól, amely fájdalmas volt ezen a földön; ezért atyáid Istene meg fog áldani téged, valamint ágyékod gyümölcsét, és áldottak lesznek, jobban mint testvéreid, és jobban mint a te atyád háza;

10 Mert győzedelmeskedtél, és a te atyád háza meghajolt előtted, ahogyan az meg lett mutatva neked, mielőtt Egyiptomba eladott volna a te testvéreid keze; ezért testvéreid meghajolnak előtted, nemzedékről nemzedékre, ágyékod gyümölcse előtt mindörökké;

11 Mert világossága leszel népemnek, hogy kiszabadítsd őket fogságuk napjaiban a rabságból; és hogy szabadulást hozz nekik, amikor teljesen meggörnyednek a bűn alatt.