1 És nagy jel jelent meg a mennyben, a földön lévő dolgok hasonlatosságára; napba öltözött asszony, lábai alatt a holddal, fején pedig tizenkét csillag koronájával.

2 És az asszony, mivel terhes volt, felkiáltott, szülésben vajúdva, és fájdalmában, hogy szülhessen.

3 És fiúgyermeket szült, aki vasrúddal uralkodik majd minden nemzet felett; és gyermeke elragadtatott Istenhez és az ő trónjához.

4 És megjelent egy másik jel a mennyben; és íme, egy nagy vörös sárkány, hét fejjel és tíz szarvval, és hét koronával a fejein. És farka maga után vonta a menny csillagainak harmadrészét, és a földre vetette azokat. És a sárkány az asszony elé állt, aki szült vala, készen arra, hogy felfalja gyermekét, miután az megszületik.

5 És az asszony elmenekült a vadonba, ahol volt számára egy Isten által elkészített hely, hogy etethessék őt ott ezerkétszázhatvan esztendeig.

6 És háború volt a mennyben; Mihály és angyalai harcoltak a sárkány ellen; a sárkány és angyalai pedig harcoltak Mihály ellen;

7 És a sárkány nem győzte le Mihályt, sem a gyermeket, sem az asszonyt, amely Isten egyháza volt, aki megszabadíttatott fájdalmaitól, és megszülte a mi Istenünknek és az ő Krisztusának királyságát.

8 És a mennyben nem találtatott hely a nagy sárkánynak, aki kivettetett; ama régi kígyót, akit az ördögnek neveznek, és neveznek Sátánnak is, aki az egész világot megtéveszti; kivettetett a földre; és angyalai is vele vettettek.

9 És én hangos hangot hallottam, amely azt mondta a mennyben: Most érkezik a szabadítás, és az erő, és Istenünk királysága, valamint az ő Krisztusának hatalma;

10 Mert testvéreink vádlója levettetett, aki nappal és éjjel vádolta őket Istenünk előtt.

11 Mert legyőzték őt a Bárány vére által, és bizonyságtételük szava által; mert nem saját életüket szerették, hanem mindhalálig megtartották a bizonyságtételüket. Örvendezzetek tehát, Ó mennyek, és ti, akik azokban laktok!

12 És e dolgok után hallottam egy másik hangot, mondván: Jaj a föld lakóinak, igen, és azoknak, akik a tenger szigetein laknak! mert lejött hozzátok az ördög, nagyon dühösen, mert tudja, hogy már csak kevés ideje van.

13 Mert amikor a sárkány látta, hogy levettetett a földre, üldözte a fiúgyermeket megszülő asszonyt.

14 Ezért az asszony megkapta egy nagy sas két szárnyát, hogy a kígyó arca elől elmenekülhessen a vadonba, a helyére, ahol egy ideig, és időkig, és az idő feléig táplálva legyen.

15 És a kígyó vizet vet ki szájából, árként az asszony után, hogy elsodortathassa őt az árral.

16 És a föld segíti az asszonyt, és a föld kinyitja száját, és elnyeli az árt, amit a sárkány kivet a szájából.

17 A sárkány tehát megharagudott az asszonyra, és elment, hogy háborút vívjon az ő magjának maradékával, akik betartják Isten parancsolatait, és bírják Jézus Krisztus bizonyságát.