A tervezettnél korábbi hazatérés
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Arizonában él.
Ha idő előtt térsz haza a misszióból, utána is sokféleképpen lehet még szolgálni az Urat, és értelmét látni mindannak, amit teszel.
A szüleim mindketten szolgáltak missziót. Kiskoromban a missziós történeteiket hallgatva arról a napról álmodtam, amikor én is teljes idejű misszionáriusként szolgálhatom majd az Urat.
A missziómra való felkészülés életem egyik legbecsesebb időszaka volt. Közelebb voltam az Úrhoz, mint korábban bármikor. Megkaptam az elhívásomat, hogy a Magyarország Budapest Misszióban szolgáljak. Azzal az eltökélt szándékkal vonultam be a Provói Misszionáriusképző Központba (MKK), hogy mindent beleadok az én Mennyei Atyámért.
Hihetetlenül lélekemelő élmény volt számomra az MKK-ban töltött idő. Ahogy egyre közelebb kerültem az Úrhoz, őszinte imában ígértem meg, hogy kész vagyok bármit megtenni, amit kér tőlem, és hogy teljes szívemből szeretni fogom a magyarokat.
Az ott-tartózkodásom vége felé megbetegedtem. Egy rövid otthoni lábadozást követően lehetőséget kaptam a magyarországi misszióm folytatására. Csodálatos trénert kaptam Sunshine Nestor nővér személyében, aki megtanított arra, miként ismerjem fel az Úr mindennapi gyengéd irgalmasságait és csodáit.
Néhány hónap elteltével ismét megbetegedtem. Habár Nestor nővérrel együtt továbbra is a tőlünk telhető legjobban munkálkodtunk, végül ismét haza kellett térnem.
Ezt úgy éltem meg, hogy cserben hagytam az Urat, mert nem szolgáltam „teljes” missziót. Meggyőződésem volt, hogy maradtak még olyan magyarok, akiket az én „dolgom” lett volna tanítani, ha nem betegedtem volna meg. Azon tűnődtem, hogy talán nincs elég hitem a gyógyuláshoz, hiszen az Úr végül is védelmezi az Ő misszionáriusait. Az soha nem jutott eszembe, hogy az én áldozatom az Úr felé nem az lesz, hogy másfél évet áldozok az életemből, hanem az, hogy pont azt a fajta missziót áldozom fel, amelyet elképzeltem magamnak.
Újra értelmet találni az otthonlétben
Amikor otthon leszálltam a repülőről, nem tudtam másra gondolni, mint hogy életem legfontosabb munkáját magam mögött hagytam a misszió mezején. Időbe telt, de végül rájöttem, hogy itthon is van olyan munka, amely egyúttal az életemnek is új értelmet ad.
Nem számít, hogy milyen okból tértetek haza a tervezettnél korábban a missziótokból – döntsétek el még ma, hogy ez az élmény előre fog vinni benneteket a fejlődésetekben, nem pedig hátra. Én ugyan egészségügyi okok miatt jöttem haza, de másoknak számos más oka lehet erre, beleértve a vétkeket is. Emiatt elképzelhető, hogy az alábbi ötletek közül nem mindegyik alkalmazható a ti helyzetetekben. Imádkozzatok az Úrhoz, hogy megtaláljátok a módját, miként szolgálhatjátok őt hazatérve is. Ha például vétek miatt tértetek haza, és még nem vagytok érdemesek arra, hogy belépjetek a templomba, akkor is újra értelmet adhat az, ha rendszeresen sétáltok a templom kertjében, és elkötelezitek magatokat, hogy egy nap majd visszatértek az Ő szent házába.
Amellett, hogy olvastam a szentírásaimat, imádkoztam és eljártam istentiszteletre, az alábbi lépések mindegyike létfontosságú volt a gyógyulásomhoz.
1. Kapcsolattartás
Az első lépés annak érdekében, hogy újra értelmet nyerjen az életem, az volt, hogy kapcsolatban maradtam a magyarországi szentekkel és misszionáriusokkal. Egy ideig tűkön ülve vártam a felkészülési napokat, hogy ímélt kapjak Nestor nővértől és az MKK-s társaimtól. Bevallom, nem mindig volt könnyű a társaim missziós beszámolóit olvasni, vagy beszélgetni a magyarokkal, akik annyira hiányoztak nekem. Visszatekintve azonban rá kell jönnöm, hogy a gyógyulásomhoz elengedhetetlen volt, hogy halljak az ott zajló csodákról.
2. Online indexelés
Az öcsém – a jó beleérző képességgel rendelkező édesanyám gyengéd biztatása nyomán – rábeszélt, hogy kezdjek el indexelni. Eleinte csak azért csináltam meg egy-egy köteget, hogy leszálljon rólam, de egy nap aztán magyar neveket tartalmazó anyakönyv jelent meg a képernyőmön. Átjárt a Lélek, és megtanította nekem, hogy továbbra is segíthetek a magyar lelkeknek abban, hogy Krisztushoz jöjjenek – csak éppen a fátyol túloldalán!
3. Célok kitűzése
A misszió után az összes misszió előtti életcélom elérhetetlennek tűnt a megváltozott egészségi állapotom fényében. Idővel viszont rájöttem, hogy vannak olyan célok, amelyeket fekve is meg tudok valósítani. Az ilyen célokat, mint például a Jézus a Krisztus olvasását is, „vízszintes céloknak” neveztem el, és mindennap tettem a megvalósításukért.
4. Tanulmányok folytatása
A misszió előtti céljaim egyike az volt, hogy lediplomázzak. Bár a betegségem és az állandó orvosi időpontok miatt nehéz lett volna előadásokon részt vennem, apukám arra biztatott, hogy vegyek fel online órákat a Brigham Young Egyetem Independent Study [Egyéni tanulás] programjának keretein belül. Ez nemcsak hogy elérhető vízszintes célnak bizonyult, de arra is rájöttem, hogy talán többet is meg tudok valósítani a misszió előtti céljaimból, mint amennyit korábban lehetségesnek tartottam.
5. Online missziós szolgálat
Egy nap odajött anyukámhoz az egyházban az egyik nőtestvér, és megkérdezte: „Tudtad, hogy Destiny szolgálhatna online indexelési missziót is?” Ez a váratlan kérdés válasz volt az imáimra. Kilenc hónapon keresztül egyházszolgálati misszionáriusként szolgálhattam az Urat az indexelési támogatócsoportnál. Ez olyan misszió volt, amelyben képes voltam szolgálni!*
6. Missziós felkészülés tanítása
Ahogy egyre ügyesebben tudtam kezelni az egészségi állapotomat, beiratkoztam egy közösségi főiskolára, miközben az online missziómat is folytattam. Ekkor felkértek arra, hogy tanítsak missziós felkészülést egy onnan nem messze található felsőfokú hitoktatási intézményben. A tanítás segített rájönnöm, hogy nem fogyatkozott meg a misszionáriusi munka iránti lelkesedésem, és még a rövid misszióm is számos olyan élménnyel tett gazdagabbá, amelyek értékesnek bizonyulhatnak a tanítványaim számára.
7. Önkénteskedés az MKK-ban
Miután az otthonomhoz közel sikeresen elvégeztem egy főiskolai félévet, Utah-ba költöztem, hogy a BYU-n tanuljak. Először még nehezemre esett úgy elsétálni az MKK mellett, hogy ne árasszanak el az ellentmondó érzések. Később azonban elkezdtem minden héten önkénteskedni az MKK-ban, és rájöttem, hogy gyógyírt jelent számomra, hogy találkozhatok azokkal a csodálatos misszionáriusokkal, akiket az általam annyira szeretett Magyarországra küldenek.
8. Templomi munka végzése
Edit, egy magyar nőtestvér, aki mintegy 150 000 nevet készített elő templomi munkára, megkért, hogy vigyek el ezek közül néhányat a templomba. Örömmel végeztem el a szabadító szertartásokat ezekért a magyarokért!
Fokozatos gyógyulás az Ő munkáját végezve
Életem egyik legfontosabb álma volt, hogy missziót szolgáljak, és – érthető módon – veszteségként éltem meg, amikor a vártnál hamarabb kellett hazatérnem. Egy ideig nehezemre esett a missziómról beszélnem. Meg kellett küzdenem a kudarc érzésével. Meg kellett tanulnom, miként ítéljem meg a missziómat a szolgálat iránti vágyam, nem pedig a szolgálat időtartama alapján. Habár akkoriban ebbe nem gondoltam bele, de mindazok a lépések, amelyek új értelmet adtak az életemnek, egyúttal gyógyulást is hoztak.
Évekig idegeskedtem amiatt, hogy érzelmileg nehezemre fog esni visszatérni Magyarországra. Amikor végül odautaztam, a második nap jöttem rá, hogy nemcsak hogy semmiféle fájdalmat nem érzek, hanem inkább túláradó örömöt érzek a visszatérésem miatt. Tudtam, hogy Mennyei Atya lehetőséget adott nekem, hogy megtapasztaljam a Szabadító engesztelésének gyógyító hatalmát. Ma már tudom, hogy Jézus Krisztus engesztelése végül mindent helyrehoz.