Boldogság: több mint hangulat
Azt tanuljuk, hogy létezésünk célja, hogy örömünk legyen (lásd 2 Nefi 2:25). Akkor mégis miért tűnik néha annyira elérhetetlennek a boldogság? Talán azért, mert nem értjük, hogy mi is valójában a boldogság – és hogy mi nem az.
Mi a boldogság?
A legegyszerűbb szinten a boldogság a mentális állapotunk olyan szintre történő ideiglenes emelése, amely magasabb a megszokott érzelmi egyensúlyunknál.1 Más szóval: azt jelenti, hogy jól érezzük magunkat.
Sokféle módja van annak, hogy kiváltsunk egy-egy érzelmi csúcsot – viccelődhetünk egy barátunkkal, játszhatunk egy szórakoztató játékot, vagy akár megehetünk egy szelet túrótortát –, de az soha nem tart sokáig. A vége gyakran az, hogy az élvezet egyik forrásától a másikhoz ugrálunk, abban a reményben, hogy ismét elérjük azt az érzelmi csúcsot. Akkor vajon nem is létezik maradandó boldogság?
De igen – ez azonban sokkal árnyaltabb, mint ahogy gondolnátok, és gyakran mellélövünk. A világ azzal áltat bennünket, hogy csak olyan életet érdemes élni, amely tele van kalanddal, és hogy a napjaitoknak szüntelenül afféle izgalmas kocsikázásnak kellene lennie egy könnyű, élvezetekkel teli úton. Az igazság azonban az, hogy nincs szükségetek állandó izgalomra ahhoz, hogy „a boldogság módja szerint” éljetek (2 Nefi 5:27). A maradandó boldogság – amelyet igazi boldogságnak is nevezhetnénk – inkább a jóllétnek egy csendesebb, egyenletesebb érzete, semmint a mámor nyilvánvaló érzése. A móka és az élvezet elhalványul, de az igazi boldogság nem egy múló hangulat – annál sokkal tovább tart. Ha az élvezetek átélése azzal jár, hogy az érzelmeiteket az egyensúlyi állapot fölé emeli, akkor az igazi boldogság olyan, mintha magát az egyensúlyi állapotot emelnétek magasabbra.2
Talán azt gondoljátok, hogy az állandó boldogsághoz állandó jómód, valamint a fájdalom és a megpróbáltatások hiánya kell. A tanulmányok azonban arra mutatnak rá, hogy a kedvező körülmények nem jelentik a boldogság biztosítékát, ahogy a kedvezőtlenek sem jelentik a vesztét. A helyzet az, hogy a boldogságotokat befolyásoló összes tényező közül az általatok meghozott döntéseknek van a legnagyobb hatása.3 Ulisses Soares elder a Hetvenek Elnökségéből ezt tanította: „A boldogságot olyan szokások, viselkedés és gondolkodási minták határozzák meg, melyekre tudatos cselekvés által közvetlen hatással lehetünk.” A boldogság több pusztán a jó hangulatnál vagy a gondtalan életnél – olyan gondolkodás- és életmód ez, amelyet képesek vagyunk irányítani. A hangulat általános szintjeire mindenképpen hatással van a genetikánk és a neveltetésünk, azonban a személyes döntéseink jelentős szerepet játszanak. Röviden: „a boldogság olyan döntés, amelyet bárki meghozhat”4.
Miként lehetek boldog?
Akkor hát pontosan miként is „döntünk” úgy, hogy boldogok leszünk? Mi a boldogságtortánk titkos összetevője? Amint azt Soares elder kifejtette, az igazi boldogság „valami fontosabb életcél érdekében kifejtett, hosszan tartó erőfeszítéssel jár”. Ehhez hasonlót fogalmazott meg Viktor Frankl, a jól ismert holokauszt-túlélő és pszichiáter, miszerint a boldogság „az egyén valamilyen önmagánál nagyobb ügy iránti személyes elkötelezettségének mellékhatása”5.
És mi lehetne hatalmasabb ügy annál, mint amelyet Isten készített számunkra? Ha már rátaláltunk Mennyei Atya tervére, abba is hagyhatjuk a boldogság keresését. Végül is nem véletlenül nevezik a „boldogság tervének”! (Alma 42:8, 16). Szentírás szentírás után tesz bizonyságot arról, hogy Isten tervének követése boldogságot hoz (lásd 2 Nefi 2:13; Hélamán 13:38). Habár az igazlelkű élet nem fog megóvni minket minden szívfájdalomtól, mégis olyan helyzetbe hoz bennünket, hogy jobban képessé válunk a boldogság megtapasztalására ebben az életben, valamint a felmagasztosulásunkhoz és örökkévaló örömhöz is vezet az eljövendő világban.
A hithez nagyon hasonlóan, a cselekedeteitektől függően a boldogságot is lehet gyengíteni vagy erősíteni. Ha az időtöket a pillanatnyi vigasság keresésére fordítjátok, a boldogságotok mindenféle szél játékává válik (lásd Efézusbeliek 4:14). Ha azonban arra törekedtek, hogy igazlelkűen éljetek, akkor ki fogjátok fejleszteni a mélyben meghúzódó békességnek és jóllétnek egy olyan érzetét, amely minden vihart képes kiállni. Amikor pedig a hitet a szórakozás elé helyezitek a fontossági sorrendetekben, akkor igazi örömre lelhettek – olyanra, amilyenben csak „a boldogság igazán töredelmes és alázatos keresője részesülhet” (Alma 27:18).