Az igaz boldogságra vezető ösvények
Írta: Ulisses Soares elder
a Hetvenek Elnökségének tagja
A BYU-Hawaiin 2017. június 8-án elhangzott “Paths for Happiness” [Ösvények a boldogsághoz] című beszéd alapján.
Kívánom, hogy mindegyikünk úgy döntsön, hogy szereti az Urat, és követi az Ő boldogságra vezető ösvényeit!
Mennyei Atya mindennél jobban szeretné a mi igaz és maradandó boldogságunkat.
„Minden Tőle kapott áldásunk – az evangéliumi tanítások, a parancsolatok, a papsági szertartások, a családi kapcsolatok, a próféták, a templomok, a teremtés szépségei, és még a nehézségek megtapasztalásának lehetősége is – a mi boldogságunk céljából adatik. […] Elküldte az Ő Szeretett Fiát, hogy véghezvigye az engesztelést, hogy ezáltal boldogok lehessünk ebben az életben, és elnyerhessük az öröm teljességét az örökkévalóságokban.”1
Minden ember keres valamit. A maguk módján valójában a boldogságot keresik. Ahogy azonban az igazság esetében is történik, sokan azért maradnak távol tőle, „mert nem tudják, hol találjanak rá” (T&Sz 123:12).
Mivel nem tudják, hogy hol találhatnak igaz és maradandó boldogságot, olyan dolgokban keresik, amelyek valójában csak ideiglenes élvezetet okoznak: tárgyak vásárlása, a világ elismerésének és dicséretének keresése helytelen viselkedés által, vagy a fizikai szépségre és külcsínre való összpontosítás.
Az élvezetet gyakran tévesztik össze a boldogsággal. Úgy tűnik, hogy amikor az emberek egyre jobban törekednek az ideiglenes élvezetekre, akkor egyre kevésbé lesznek boldogok. Az élvezet rendszerint csak rövid ideig tart.
Ahogy David O. McKay elnök (1873–1970) fogalmazott: „Találhattok időleges élvezeteket, igen, de nem találhattok örömet, nem találhattok boldogságot. A boldogság csakis ama jól kitaposott ösvényen található, amely – legyen bár keskeny, mégis egyenes – az örök életre vezet.”2
Sokak sajnálatára a boldogságot nehéz megragadni. A tudósok tisztában vannak vele, hogy „a boldogság nem egyszerűen egy pozitív hangulat, hanem a jóllét olyan állapota, amely magában foglalja a »jó életet« – az olyan életet, amelyről úgy érezzük, hogy van értelme, és átható elégedettséget okoz”3.
A kutatások azt mutatják, hogy a boldogságot nem az egyik élményről a másikra ugrálás okozza. A boldogság elérése rendszerint inkább valami fontosabb életcél érdekében kifejtett, hosszan tartó erőfeszítéssel jár. A boldogságot olyan szokások, viselkedés és gondolkodási minták határozzák meg, melyekre tudatos cselekvés által közvetlen hatással lehetünk. Valójában a boldogságunk jelentős mértékben „a személyes irányításunk alatt áll”4.
Gondoljunk bele, mennyire fontosak a boldogság azon ösvényei, amelyek a szentírásokban találhatóak, és amelyeket az újkori próféták és apostolok tanítanak. Ha a lépteinket hithűen és szilárdan azokon az ösvényeken tartjuk, akkor lehetővé válik számunkra, hogy boldogságot élvezzünk az előttünk álló utazás során.
Erény
Ezen ösvények közül az első az erény, amely egy magas erkölcsi mércéken alapuló gondolkodási és viselkedési minta. Magában foglalja a nemi erkölcsösséget és az erkölcsi tisztaságot, melyek által jogosulttá váltok belépni az Úr szent templomaiba. Az erényes embereket a csendes méltóság és a belső erő jellemzi. Magabiztosak, mert érdemesek a Szentlélek elnyerésére és iránymutatására. Az erény a szívből és az elméből indul ki, és a mindennapi apró döntések és cselekedetek ezreinek összességéből fakad.
„[G]ondolataidat pedig díszítse szüntelenül az erény; akkor majd megerősödik önbizalmad Isten színe előtt; és a papság tana úgy csapódik majd le lelkeden, mint az égből érkező harmat.
A Szentlélek állandó társad lesz, jogarod pedig az igazlelkűség és az igazság változatlan jogara; uralmad örökké tartó uralom lesz, és kényszerítő eszközök nélkül száll majd rád örökkön örökké” (T&Sz 121:45–46).
Thomas S. Monson elnök (1927–2018) ezt tanította: „Egyetlen barátság sem értékesebb a saját tiszta lelkiismereteteknél, a saját erkölcsi tisztaságotoknál – és milyen dicsőséges érzés tudni, hogy tisztán és azzal a magabiztossággal álltok kijelölt helyeteken, hogy érdemesek vagytok rá.”5
Egyenesség
A boldogság második ösvénye az egyenesség. Richard G. Scott elder (1928–2015) a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
„Ismerjétek fel, hogy a maradandó boldogság abból fakad, akik vagytok, nem abból, amitek van.
A valódi öröm az igaz jellemből fakad, az pedig a következetes igaz döntések mintájából épül fel. […] Az igaz döntéseitek határozzák meg, hogy kik vagytok és mi a fontos nektek. Megkönnyítik a helyes dolgok megtételét. A mostani és az egész életeteken át tartó boldogságotok végett engedelmeskedjetek állhatatosan az Úrnak.”6
A szentírások tanulmányozása során megtanuljuk, hogy az Úr nekünk tett ígéretei igazlelkű életre ösztönöznek minket. Ezek az ígéretek táplálják a lelkünket, reménységet hozva azáltal, hogy kitartásra ösztönöznek minket életünk mindennapi kihívásai közepette is egy olyan világban, melynek etikai és erkölcsi értékei kihalóban vannak. Ezért hát oda kell figyelnünk, hogy a gondolataink, szavaink és tetteink a Mennyei Atyánkhoz visszavivő ösvényen vezessenek bennünket.
Hithűség
A boldogság harmadik ösvénye a hithűség. Alapvető fontosságú annak megértése, hogy Isten a hitünk szerint áld meg minket, a hit pedig az isteni céllal és örökkévaló látásmóddal való élet forrása. A hit szorgalomra ösztönző gyakorlati tantétel. A pozitív hozzáállásunkban, valamint azon vágyunkban nyilvánul meg, hogy önszántunkból megtegyünk mindent, amit Mennyei Atya és Jézus Krisztus kér tőlünk. Ez kényszerít bennünket térdre, hogy útmutatásért az Úrhoz fohászkodjunk, és ez bátorít minket, hogy álljunk fel, és magabiztosan valósítsuk meg az Ő akaratával összhangban álló dolgokat.
Amint haladtok előre az utatokon, próbára lesztek téve, hogy vajon megtesztek-e mindent, amit az Úr, a ti Istenetek parancsol nektek (lásd Ábrahám 3:25). Ez része a halandó tapasztalásnak. Azt követeli, hogy Krisztusba vetett rendíthetetlen hittel törekedjetek előre, a Lélek vezetésével, és bízva abban, hogy Isten gondoskodik majd a szükségleteitekről.
Ne feledjétek, hogy nem szabad meginognotok a hitetekben – még a nagy nehézségek idején sem! Amikor állhatatosak vagytok, az Úr megnöveli azon képességeteket, hogy felülemelkedjetek az élet kihívásain. Képesek lesztek legyűrni a negatív benyomásokat, és kifejlesztitek a képességet a mégoly nyomasztónak tűnő akadályok leküzdésére is.
Szentség
A szentség, amely a boldogságra vezető újabb ösvény, a lelki és erkölcsi tökéletességgel van összefüggésben. A szentség a szív és a szándék tisztaságát jelzi. Miként munkálkodhatunk úgy minden egyes napon önmagunk lelki táplálásán, hogy ilyen isteni jellemet fejlesszünk ki?
Harold B. Lee elnök (1899–1973) így válaszolt erre: „Gyakorlatozás által fejlesztjük ki lelki valónkat. […] Naponta gyakorlatoztatni kell a lelkünket ima, mindennapos jó cselekedetek megtétele, és másokkal való osztozás által. Naponta táplálni kell a lelkünket a szentírások mindennapos tanulmányozása, a [családi estek], a gyűlések látogatása, és az úrvacsoravétel által. […]
Az igazlelkű ember önmaga fejlesztésére törekszik, tudván, hogy nap mint nap szüksége van [bűnbánatra].”7
A szentség másik fontos alkotóeleme a templomi szövetségek megkötésével és megtartásával kapcsolatos. Ha hithűek vagyunk, ezek a szövetségek a saját erőnk és látószögünk korlátai fölé emelhetnek bennünket. Jézus Krisztus evangéliumának összes megígért áldása a miénk lehet azon szertartások és szövetségek iránti hűségünk révén, melyekben a Mennyei Atya és Jézus Krisztus előtt a templomban részesülünk. A „boldogság módja szerint” élt élet mintája magában foglalja azt is, hogy templom épül, ahol imádni lehet az Urat, és szövetségeket lehet kötni Vele (lásd 2 Nefi 5:16, 27).
Ezen ösvény kulcsfontosságú pontja az, hogy nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy lelkileg fejlődjünk és erkölcsileg tiszták legyünk.
Engedelmesség
Isten összes parancsolatának betartása összefügg a boldogságra vezető többi ösvénnyel. Miután a nefiták különváltak a lámánitáktól, rendkívül jól boldogultak, amikor mindenben betartották az Úr ítéleteit, rendelkezéseit és parancsolatait, Mózes törvénye szerint (lásd 2 Nefi 5:10). Ez a minta egy másik fontos alkotóeleme „a boldogság módja szerint” élt életnek.
Monson elnök azt tanította, hogy „amikor betartjuk a parancsolatokat, akkor az életünk boldogabb, teljesebb és kevésbé bonyolult lesz. Kihívásainkat és gondjainkat könnyebben viseljük majd, és elnyerjük [Isten] megígért áldásait.”8 Továbbá ezt is mondta: „A tudás, melyet keresünk, a válaszok, melyeket hőn óhajtunk, valamint az erő, melyre ma vágyunk a bonyolult és változó világ kihívásainak legyőzésére, a miénk lehet, ha készségesen engedelmeskedünk az Úr parancsolatainak.”9
A Szabadító így kérlel minket:
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. […]
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak” (János 14:15, 21).
Önzetlenség és szeretet
A boldogságra vezető arany ösvényt önzetlenség és szeretet jellemzi – az a szeretet, amely minden élő lélek felé törődéssel, érdeklődéssel és bizonyos mértékű jószívűséggel fordul. A szeretet a boldogsághoz vezető közvetlen út, amely gazdagítja és megáldja a mi életünket és mások életét is. Ez azt jelenti, amit a Szabadító mondott, hogy még az ellenségeitek iránt is tanúsítsatok szeretetet (lásd Máté 5:44).
Ha így tesztek, azzal az Isten iránti szeretet nagyobb parancsolatának is engedelmeskedtek. Az ostromló, gonosz szelek fölött fogtok szárnyalni – minden fölött, ami hitvány, önsorsrontó és keserű. Az igaz és maradandó boldogság csak akkor jön el, amikor azt választjuk, hogy szeretjük az Urat, a mi Istenünket teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes elménkből (lásd Máté 22:37; lásd még 5 Mózes 6:5; Márk 12:30; Lukács 10:27).
Kívánom, hogy mindegyikünk úgy döntsön, hogy szereti az Urat, és követi az Ő boldogságra vezető ösvényeit, ami „létezésünk feladata és célja”!10