Amint közösen haladunk előre

Írta: Russell M. Nelson elnök

Drága fivéreim és nőtestvéreim! Alázatos érzés, hogy veletek lehetek ezen a délelőttön. Négy nappal ezelőtt végső nyugalomra helyeztünk egy tekintélyes férfiút, Isten prófétáját – Thomas S. Monson elnököt. Szavakkal ki sem lehet fejezni életének jelentőségét és nagyszerűségét. Örökre becsben fogom tartani barátságunkat, hálásan mindazért, amit tőle tanultam. Most pedig az Urunkba, Jézus Krisztusba vetett maradéktalan hittel kell előretekintenünk a jövőbe, hiszen ez az Ő egyháza.

Két nappal ezelőtt az összes élő apostol összegyűlt a Salt Lake templom felső szobájában. Ott egyhangú döntést hoztak: először is arról, hogy most szervezzük meg ismét az Első Elnökséget; másodszor, hogy én szolgáljak az egyház elnökeként. Nincs rá szó, hogy kifejezzem, mit is éreztem, amikor a Fivéreim – azok a Fivérek, akik az összes papsági kulcsnak a birtokában vannak, melyek Joseph Smith prófétán keresztül visszaállíttattak ebben az adományozási korszakban – a kezüket a fejemre helyezték, hogy elrendeljenek és elválasszanak az egyház elnökeként. Szent és alázatra indító élmény volt.

Ezt követően az én felelősségem lett, hogy felismerjem, kiket készített fel az Úr, hogy a tanácsosaim legyenek. Hogyan választhatnék mindössze kettőt a tizenkét másik apostol közül, akik közül mindegyiket oly nagyon szeretem? Mélységesen hálás vagyok az Úrnak, amiért megválaszolta buzgó imáimat. Nagy köszönettel tartozom azért, hogy Dallin Harris Oaks elnök és Henry Bennion Eyring elnök készen áll velem szolgálni első, illetve második tanácsosi minőségben. Dieter F. Uchtdorf elnök újra elfoglalta helyét a Tizenkét Apostol Kvórumában. Már több jelentős megbízást is kapott, amelyekre ő egyedülálló módon alkalmas.

Elismeréssel adózom előtte és Eyring elnök előtt is a Monson elnök tanácsosaiként végzett pompás szolgálatukért. Teljességgel hozzáértő, elkötelezett és sugalmazott módon végezték ezt. Nagyon hálásak vagyunk értük. Mindketten hajlandóak ott szolgálni most, ahol a legnagyobb szükség van rájuk.

Mivel Oaks elnök a második rangidős apostol, így ő lesz egyúttal a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke is. Azonban az Első Elnökségbe történő elhívása miatt, és az egyház rendjével összhangban, M. Russell Ballard elnök, a következő rangidős apostol lesz a kvórum ügyvezető elnöke. Az Első Elnökség kéz a kézben fog a Tizenkettekkel együtt dolgozni, hogy felismerjük az Úr akaratát, és előmozdítsuk az Ő szent munkáját.

Köszönetet mondunk nektek az imáitokért, melyek világszerte szóltak értünk. A Monson elnök halálát követő reggelen egy ilyen imát mondott egy Benson nevű négyéves kisfiú. Idézek néhány részletet édesanyja leveléből, melyet feleségemnek, Wendynek írt. Benson így imádkozott: „Mennyei Atyám! Köszönjük, hogy Thomas S. Monson elnök újra találkozhatott a feleségével. Köszönjük az új prófétánkat. Segíts neki, hogy bátor legyen, hogy ne féljen azért, mert új. Segíts neki, hogy ha felnő, egészséges és erős legyen. Segíts neki, hogy legyen hatalma, mert viseli a papságot. És segíts, hogy mindig kedvesek legyünk.”

Köszönetet mondok Istennek az ilyen gyermekekért, és az olyan szülőkért, akik komolyan veszik az igazlelkű, tudatos szülői mivolt iránti elkötelezettséget – minden szülőért, tanítóért és egyháztagért, aki nehéz terheket hordoz, és mégis oly készségesen szolgál. Más szavakkal, mindegyikőtökért a legalázatosabban hálás vagyok.

Az Úr áll a kormányrúdnál

Amint közösen haladunk előre, arra kérlek benneteket, gondolkozzatok el azon, milyen fenséges módon kormányozza az Úr az Ő egyházát. Amikor meghal az egyház elnöke, nincs semmi rejtély abban, hogy ki lesz őt követően elhíva, hogy abban a hatáskörben szolgáljon. Nincs választási korteskedés, nincs kampányolás, csupán az utódlás azon isteni tervének csendes munkálkodása, melyet maga az Úr fektetett le.

Az apostolok szolgálatának minden egyes napja a tanulás, valamint a további jövőbeli feladatokra való felkészülés napja. Évtizedek szolgálatába telik, mire egy apostol végigjárja a legfiatalabb székétől a legidősebb székéig vezető kört. Ez alatt az idő alatt első kézből tapasztalja meg az egyház munkálkodásának minden oldalát. Megismeri továbbá a föld népeit, ideértve történelmüket, kultúrájukat, nyelvüket, miközben megbízásai kapcsán újra és újra bejárja a földet. Az egyház vezetésének eme utódlási folyamata egyedülálló. Semmi ehhez foghatóról nem tudok. Ezen ne lepődjünk meg, hisz’ ez az Úr egyháza. Ő nem az emberek módja szerint munkálkodik.

Én már az egyház öt korábbi elnöke alatt szolgáltam a Tizenkettek Kvórumában. Láttam, amint minden egyes elnök kinyilatkoztatást kap, majd reagál arra a kinyilatkoztatásra. Az Úr mindig is tanította és sugalmazta prófétáit, és mindig is ezt fogja tenni. Az Úr áll a kormányrúdnál. Mi, akiket elrendeltek, hogy tanúságot tegyünk az Ő szent nevéről szerte a világon, továbbra is igyekszünk megtudni és követni az Ő akaratát.

Maradjatok meg a szövetség ösvényén!

Most pedig az egyház minden egyes tagjához szólva ezt mondom: maradjatok meg a szövetség ösvényén! A Szabadító követése iránti elkötelezettségetek – azáltal, hogy szövetségeket köttök Vele, majd meg is tartjátok azokat a szövetségeket –, minden olyan lelki áldás és kiváltság előtt megnyitja majd az ajtót, amely csak elérhető a férfiak, nők és gyermekek számára mindenhol.

Új elnökségként a végcélt szem előtt tartva szeretnénk belevágni. Ezért szólunk ma hozzátok egy templomból. Hiszen a végcél, melyre mindegyikünk törekszik, az, hogy hatalommal ruháztassunk fel az Úr házában, családként eggyé pecsételve, a templomban kötött szövetségekhez hithűen, ami jogosulttá tesz bennünket Isten legnagyszerűbb ajándékára – az örök életre. A templom szertartásai és a szövetségek, melyeket ott köttök, kulcsfontosságúak ahhoz, hogy megerősítsék az életeteket, a házasságotokat és családotokat, valamint azon képességeteket, hogy ellenálljatok az ellenség támadásainak. Hódolatotok a templomban, és az őseitekért ott végzett szolgálatotok több személyes kinyilatkoztatással és békességgel áld majd meg titeket, valamint megerősíti azon elkötelezettségeteket, hogy a szövetség ösvényén maradjatok.

Már most, ha letértetek az ösvényről, arra szeretnélek kérni benneteket, szívem minden reménységével, hogy gyertek vissza. Legyen bármilyen aggályotok, bármilyen kihívásotok, van hely számotokra itt, az Úr egyházában. Ti is és a még meg nem született nemzedékek is áldottak lesznek, ha most cselekedtek, és visszatértek a szövetség ösvényére. Mennyei Atyánk nagy becsben tartja gyermekeit, és azt szeretné, hogy mindannyian visszatérjünk haza, Hozzá. Ez Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza egyik legfőbb célja: hogy segítsen mindegyikünknek hazatérni.

Mélységes szeretetemet fejezem ki irántatok – olyan szeretetet, mely az évtizedek alatt egyre erősödött, ahogy találkoztam veletek, hódoltam veletek és szolgáltalak benneteket. Isteni megbízatásunk, hogy elmenjünk minden nemzethez, nemzetséghez, nyelvhez és néphez, és segítsünk felkészíteni a világot az Úr második eljövetelére. Ezt az Úr Jézus Krisztusba vetett hittel tesszük, tudván, hogy Ő irányít. Ez az Ő munkája és az Ő egyháza. Mi az Ő szolgái vagyunk.

Odaadásomat fejezem ki Isten, a mi Örökkévaló Atyánk iránt, valamint Fia, Jézus Krisztus iránt. Ismerem Őket, szeretem Őket, és megfogadom, hogy szolgálni fogom Őket – és benneteket – életem minden hátralévő leheletével. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.