Az ima: kulcs a bizonysághoz és a visszaállításhoz

Írta: Robert D. Hales elder (1932–2017)

a Tizenkét Apostol Kvórumából

Egy 2003. októberi általános konferenciai beszéd alapján.

Kövessétek Joseph Smith példáját és a visszaállítás mintáját. Forduljatok a szentírásokhoz. Térdeljetek le imádkozni. Kérjetek hittel. Figyeljetek a Szentlélekre.

Gyakran kérdezik tőlünk, egyházi vezetőktől: „Hogyan kaphatok bizonyságot Jézus Krisztus visszaállított evangéliumáról?”

A bizonyság elnyerése és a megtérés tanulmányozással és imával kezdődik, majd pedig a türelmesen és kitartással élt evangélium szerinti élettel, valamint a Lélek meghívásával és várásával folytatódik. Joseph Smith élete és a visszaállítás mintája kiválóan példázzák ezt a folyamatot. Miközben megosztom veletek a visszaállítás eseményeit, figyeljétek meg azokat a lépéseket, amelyek bizonysághoz vezetnek.

Nagy zűrzavar

Joseph Smith 1805. december 23-án született az Amerikai Egyesült Államok Vermont államában, egy Sharon nevű településen. Olyan családba érkezett, amely imádkozott és tanulmányozta a Bibliát. Fiatal korában érdeklődni kezdett a vallás iránt, és felfedezte, hogy „nagy zűrzavar” van Krisztus tanaival kapcsolatban, miközben „lelkész lelkészre, megtért megtértre támadt” (Joseph Smith története 1:6).

Ez a zűrzavar évszázadokkal korábban kezdődött, az úgynevezett nagy hitehagyással. Pál apostol azt mondta, hogy Krisztus napja „nem jön… el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás” (2 Thessalonikabeliek 2:3).

Néhány évtizeddel Krisztus feltámadását követően az apostolait megölték, a tanításait megrontották, a papság pedig elvétetett a földről. Pál azonban – látva a mi napjainkat – azt jövendölte, hogy „az idők teljességének rendjére nézve [Isten] ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban” (Efézusbeliek 1:10). Még egyszer visszaállítja Krisztus igaz egyházát a földre.

Joseph válaszra lel

Joseph 14 évesen azt tapasztalta, hogy vallási „vélemények vihara” veszi körül. Gyakran kérdezgette magától: „Ha bármelyiküknek [ezen egyházak közül] igaza van, melyik az, és hogyan tudhatnám meg?” (Joseph Smith története 1:10).

Joseph a Bibliához fordult válaszokért. „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége – olvasta Jakab levelében –, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki” (Jakab 1:5).

Jakab útmutatását követve Joseph kiment az otthona közelében lévő egyik ligetbe, és imádkozott. Amikor Istent szólította, a déli napnál is ragyogóbb fényoszlop ereszkedett alá, és két személy jelent meg. „Egyikük… szólt, [Josephet] a nev[é]n szólítva, és ezt mondta a másikra mutatva: Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!” (Joseph Smith története 1:16–17).

Az Atyaisten és a Fia, Jézus Krisztus elbeszélgettek Josephfel. Megválaszolták a kérdését. Arról tanították, hogy Krisztus igaz egyháza elveszett a földről. Joseph megtudta, hogy az Istenség ezen tagjai különböző és különálló lények; név szerint ismerik őt, és hajlandóak megválaszolni az imáit. A mennyek megnyíltak, a hitehagyás éjszakája véget ért, az evangélium világossága pedig kezdett felragyogni.

Josephhez hasonlóan sokunknál adódik úgy, hogy az igazság világosságát keressük. Josephhez hasonlóan kutatnunk kell a szentírásokat, imádkoznunk kell, alázatosnak kell lennünk, és meg kell tanulnunk hitet gyakorolni.

Moróni és az aranylemezek

Az első látomását követő három évben az elmondása szerint Joseph gyakran érezte magát csüggedtnek a gyengeségei és tökéletlenségei miatt. Mégsem veszítette el a hitét, vagy feledkezett meg az ima erejéről.

1823. szeptember 21-én az akkor 17 éves Joseph letérdelt, hogy bűnbocsánatot kérjen minden bűnére, valamint hogy megtudhassa, milyen helyzetben van Isten előtt (lásd Joseph Smith története 1:29). Miközben imádkozott, megjelent egy fény, amely addig növekedett „mígnem a szoba fényesebb lett, mint délben” (30. vers). Abban a fényben egy „legragyogóbb fehérségű” köntösbe öltözött személy állt (31. vers). A nevén szólította Josephet, és Moróniként mutatkozott be. Elmondta, „hogy Istennek munkája van” Joseph számára, és beszélt neki egy „aranylemezekre írott” ősi feljegyzésről, amelyből aztán a fordítást követően a Mormon könyve lett. A könyv az evangélium teljességének feljegyzését tartalmazta. (Lásd 33–34. vers.) Moróni odairányította Josephet ehhez a feljegyzéshez, amely a közeli Kumóra-dombon volt elásva.

Másnap Joseph megtalálta a lemezeket, de akkor még nem jött el az idő az előhozatalukra. Moróni ezután arra utasította Josephet, hogy négy éven át, minden évben ugyanazon a napon találkozzon vele ott (lásd 52–53. vers). Joseph engedelmeskedett. Minden évben elment ahhoz a dombhoz, ahol Morónitól utasításokat kapott (lásd 54. vers) Krisztus egyházának visszaállítását illetően.

Joseph 1827. szeptember 22-én, 21 éves korában kapta meg a lemezeket. Kapott egy ősi eszközt is a lefordításukhoz, amelyet Urim és Tummimnak hívtak. E szent fordítóeszközre, valamint a Szentlélekre támaszkodva Joseph belekezdett a fordítás munkájába.

Kibontakozik a visszaállítás

Joseph 23 éves korában történt, a lemezek fordítása közben, hogy az írnokával, Oliver Cowderyvel a bűnök bocsánatáért való keresztelkedésről szóló részre bukkantak. Többet is szerettek volna megtudni. Joseph tudta, mit kell tennie.

1829. május 15-én Joseph és Oliver elvonultak az erdőbe, hogy megkérdezzék az Urat. Miközben imádkoztak, Keresztelő János jelent meg „egy fényes felhőben” (Joseph Smith története 1:68). Életében ő keresztelte meg a Szabadítót, és ő birtokolta azokat a papsági kulcsokat, amelyek szükségesek voltak azon szertartás Isten felhatalmazásával történő elvégzéséhez.

János először Joseph, majd pedig Oliver fejére helyezte a kezeit, és mindkettejükre ráruházta az ároni papságot (lásd T&Sz 13; Joseph Smith története 1:68–69). 1829. május végén vagy június elején Péter, Jakab és János apostolok a melkisédeki avagy magasabb rendű papságot is ráruházták Josephre és Oliverre.

Júniusban elkészült a Mormon könyve fordítása is, és a könyv 1830. március 26-án jelent meg. Rá pár napra, április 6-án megtörtént az egyház hivatalos megszervezése. Amint azt Pál megjövendölte, Krisztus ősi egyháza ismét meg lett alapítva a földön.

Ezzel azonban nem ért véget a visszaállítás munkája. 1836. március 27-én felszentelték a Kirtland templomot, amely az ebben az adományozási korszakban felépülő első templom volt. Egy héttel később, április 3-án gyűlést tartottak benne. Egy ünnepélyes és halk imát követően az Úr Jézus Krisztus megjelent Josephnek és Olivernek. Mózes, Éliás és Illés is megjelent a kirtlandi templomban, és átadták Josephnek a papsági kulcsokat (lásd T&Sz 110).

Az általunk követendő minta

Fivérek és nőtestvérek! Látjuk már a mintát? A visszaállítás minden fő történését – az első látomást, Moróni megjelenését és a Mormon könyve előhozatalát, a papság visszaállítását, valamint Jézus Krisztus megjelenését az Ő szent templomában – ima előzte meg.

Számos alkalommal éreztem Isten Lelkének tagadhatatlan tanúságát, akárha tűz égett volna a szívemben, hogy a visszaállított evangélium igaz. Ha ti magatok még nem tudjátok mindezt, akkor hadd javasoljam, hogy fogadjátok el a Mormon könyvében Moróni által tolmácsolt felkérést: „És amikor ezeket a dolgokat megkapjátok, arra buzdítalak benneteket, hogy Krisztus nevében kérdezzétek meg Istent, az Örökkévaló Atyát, hogy nem igazak-e ezek a dolgok; és ha őszinte szívvel, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel kérdeztek, akkor ő a Szentlélek hatalma által ki fogja nektek nyilvánítani ennek igazságát. És a Szentlélek hatalma által minden dolgot illetően tudhatjátok az igazat” (Moróni 10:4–5).

Kövessétek Joseph Smith példáját és a visszaállítás mintáját. Forduljatok a szentírásokhoz. Térdeljetek le imádkozni. Kérjetek hittel. Figyeljetek a Szentlélekre. És Jézus Krisztus nevében megígérem, hogy „ha… hittel kér[i]tek [Mennyei Atyát], híve abban, hogy kaptok, szorgalmasan betartva a[z Úr] parancsolatai[t], akkor biztosan tudomásotokra jutnak ezek a dolgok” (1 Nefi 15:11).