Szolgálat, ami felemel minket!
Tudom, hogy a világon minden embernek adatnak próbatételek. Azt is tudom, hogy a legnehezebb próbát maga a Szabadító állta ki értünk. Sokszor tűnődőm azon, hogyan szolgálhatnám legjobban embertársaimat, hogyan használhatnám ki jobban a rendelkezésemre álló időt, Krisztus példáját követve. Mennyei Atyához fordulva mindig megkapom a választ a kérdéseimre és boldog vagyok, ha elmélyülhetek mások szolgálatában, mert akkor a saját gondjaim elfeledem.
Édesapám már 11 éve, hogy visszatért Mennyei Atyához. Abban az időszakban még nem hallottam a szabadítás tervéről, nem is gondoltam, hogy valaha újra találkozhatunk. Ahogy megismertem az evangéliumot, egyre boldogabb és boldogabb lettem. Lelkem megvigasztalódott. Amióta a templomban a férjem elvégezte érte a szertartásokat, örvend a szívem. Nem tagadom, hogy hiányzik, de nem, egy percig sem szomorkodom. Szeretem és hálás vagyok, hogy 18 évig Mennyei Atya által lehetett a földön egy apám. Hálás vagyok a templomi szolgálatért, bárcsak lenne lehetőségem ott szolgálni mindig! Az egyik legcsodálatosabb munka itt a földön az Úr házában dolgozni! A templom az a hely, ahol sohasem fáradok el és a legközelebb érezhetem magam minden családtagomhoz. Akik ismerik az érzést és akik még nem tapasztaltátok, kívánom, hogy legyen mindig érvényes templomi ajánlásotok.
Édesanyám egy másik remek példakép számomra. Tavaly június 2-án ,,ünnepeltem” névnapom. A mentőállomáson dolgoztam, épp a 12 órás műszakomat töltöttem. Ott az a szabály, hogy a mobiltelefonnak elzárva kell lennie, de könyvet bevinni és internetezni lehet. Épp a hitoktatásra készülődve olvastam a Bibliából. Nagyon kellemes nap volt, mert a vonalas telefon csak ritkán szólalt meg. Belefeledkezve olvastam a Szentírásokat, amikor az az erőteljes érzésem támadt, hogy vegyem elő a telefonom és hívjam fel anyut AZONNAL. Az érzés annyira erős volt, hogy bár a munkahelyi szabály tiltotta, nem ellenkeztem és felhívtam. Hosszú idő telt el mire felvette a telefont, de akkor sem tudott beleszólni, csak zihálást hallottam. Később kiderült, szívinfarktusa volt, akkorra már az ötödik. Azonnal küldtük a mentőt és mentem én is. Volt bennem annyi lélekjelenlét, hogy nem estem pánikba a katéterezés előtt. Szerencsésen rendbe hozták és azt mondták, ha nem telefonálok, nem élte volna túl a napot. A történeteken elgondolkodva Nefi példája jutott eszembe, mikor a feljegyzéseket kellett Lábántól megszereznie. Nem aggódtam tehát, hogy rosszat tettem. Hálás vagyok a az Atyának és a Léleknek, hogy olyan erős jelet adtak, hogy a munkahelyi szabályt figyelmen kívül tudtam hagyni. Az életben nem mindig végződnek ilyen jól a dolgok, de ne feledjétek, az Atya azt ígérte Joseph Smithnek, egyúttal nekünk is, hogy „ægyötrelmed és sanyargattatásaid csupán egy rövid pillanatnyiak; És azután ha jól kitartasz azokban, Isten fel fog magasztalni téged a magasban;” (T&Sz 121:7–8).
Mindig tegyük meg a mi részünket. Mindig éljen erős bizonyság a szívünkben. Keressük a szolgálati lehetőségeket és könnyebb lesz az életünk! Testvérem, Mennyei Atya ismer téged személyesen. Ismeri szíved vágyait. Csupán hittel kérj tőle, és jót. Szentlelke által megadja neked mindazt, amire vagy akire szükséged van. Tudom, hogy Mennyei Atya gyermekei vagyunk, és Jézus Krisztus a mi Közbenjárónk. Szeressétek Őket és szeressétek felebarátaitokat!