Megismerni a Szabadítót
A szerző az Egyesült Államokban, Utahban él.
Amikor Jézus Krisztusról tanulsz, meghívod az életedbe az Ő békességét és jelenlétét.
Részlet Liz Lemon Swindle A kilencze pedig hol van? című festményéből
Képzeld el, hogy mindent elolvasol a Szabadítóról a szentírásokban – a Szent Bibliában, a Mormon könyvében, a Tan és szövetségekben és a Nagy értékű gyöngyben. Jó sok idő és energia kellene hozzá! Pedig 2017 januárjában Russell M. Nelson elnök pontosan ezt a kihívást intézte hozzánk: tanulmányozzunk az alapművekben mindent, amit Jézus mondott és tett. Nelson elnök ezt mondta, miután végzett a feladattal: „Más ember lettem!” Nemcsak hogy többet tudott meg Jézus Krisztusról, de megújult elkötelezettséget is érzett Iránta.1
Te is közelebb kerülhetsz Krisztushoz, amikor tanulsz Róla. Életének és céljának tanulmányozása meghívja az életedbe az Ő békességét, és segít abban, hogy megismerd Őt és Mennyei Atyát. Olvasd el, mit válaszoltak ezek a fiatalok erre a két kérdésre: (1) Melyik a kedvenc szentírásbeli történeted a Szabadítóról, és miért? (2) Hogyan hozott neked békességet az evangélium tanulmányozása?
Tetszik a tíz leprás története, mert Krisztus olyan nagy szeretetet tanúsított a hálás leprás irányába. Azt mondta, hogy „a te hited téged megtartott” (Lukács 17:19; lásd 11–19. versek). Szeretem azt az őszinte kedvességet, amelyet mindenki iránt tanúsít.
Mivel az iskolámban történt néhány tragikus esemény a közelmúltban, mindenkinek sok békességre és vigaszra van szüksége. Én az ifjúsági hitoktatási tanulmányaimban találtam erőre és békességre. Az ifjúsági hitoktatók mindenki számára nagyon személyre szabottá teszik a szentírásokat és az evangéliumot. Tényleg klassz látni, hogy mennyire eltér az, ami egy ifjúsági hitoktatási tanteremben, illetve egy iskolai tanteremben zajlik. Egyszerűen más érzés van ott, és az békességet hoz.
Gabriel S., 16 éves, USA, Colorado
Alma története a hitről és Isten szaváról (lásd Alma 32:18–43) arra tanított meg, hogy amikor szeretetet vetünk, szeretetet aratunk. Amint azt Alma elmagyarázta a zorámitáknak, a hit olyan, mint egy mag. Hinni kell valamiben, ami igaz, még ha nem is vagyunk ott, hogy a saját szemünkkel lássuk. A hit abban az emberben növekszik, aki arra vágyik, hogy higgyen Isten szavában, és hallhassa azt. Mindez abban segített nekem, hogy nyugodt legyek, megerősítsem a szívemet, és bizonyságot szerezzek arról, hogy Mennyei Atya a szeretet és irgalom szemével tekint rám.
Ahogy mindennap tanulmányozom a szentírásokat, egyre jobban értem azt a szeretetet, amelyet a Szabadító mindegyikünk iránt érez. Ez a tudás segít nekem megértetni az iskolában a barátaimmal, hogy nincsenek egyedül a gondjaikban, mert van egy Isten, aki szeret bennünket.
Maria D., 17 éves, Spanyolország, Guadalajara
Részlet Del Parson Krisztus és a Mormon könyve-beli gyermekek című festményéből
Én a 3 Nefi 17-et szeretem, amikor a Szabadító ellátogat az amerikai földrészre, és magához hívja a gyermekeket. Leül közéjük, és egyenként tölt egy kis időt velük. Ez egy bámulatos történet számomra, amely megmutatja, hogy ki Jézus Krisztus, és hogy mekkora szeretettel van mindegyikünk iránt. Hiszem, hogy velünk is egyenként leül, amikor a segítségére van szükségünk.
Az idén azt tűztem ki célul magam elé, hogy naponta elolvasok egy oldalt a szentírásokból. Miközben ezt csináltam, egyre jobban és jobban vártam ezt mindennap. Annyira sokat tanultam a szentírások szavaiból és történeteiből, miközben igyekeztem időt szánni a megértésükre! Közelebb kerültem Mennyei Atyámhoz és a Szabadítóhoz is, miközben róluk tanultam. Ez nagy békességet hozott az életembe.
Anna C., 17 éves, USA, Montana
Tetszik az a rész, amikor Krisztus az amerikai földrészre jön, megkérdezi, hogy vannak-e az emberek között betegek és nyomorultak, majd pedig meggyógyítja őket. Aztán megáldja a kisgyermekeket. (Lásd 3 Nefi 17.) Szerintem ez egy nagyon klassz és erőteljes történet. Szeretem a kisgyerekeket, és az is tetszik, amikor az emberek kiemelt szeretettel fordulnak feléjük, mert a gyerekek annyira tiszták. Ez a történet azt mutatja számomra, milyen mély a Szabadító irántuk érzett szeretete. Mivel eléggé szerette az embereket ahhoz, hogy akkor megtegye mindazt, amit megtett, képes minket is szeretni napjainkban.
Az Ésaiás 53:3 azt mondja, hogy a Szabadító „fájdalmak férfia és betegség ismerője”. Amikor Krisztus engesztelésére gondolok, hogy min ment keresztül értünk, és hogy bocsánatot nyerhetek, ha megbánom a bűneimet, akkor nagyon békés érzés tölt el. A Mormon könyvében sok olyan ember van – Móziás fiai, Ammon és az ifjabb Alma –, akiknek rögös múltjuk volt, de megbocsátást nyerhettek. Krisztushoz fordultak, bűnbánatot tartottak, és fantasztikus példaképek lettek, akiktől ma is tanulhatunk. Megnyugtató tudni, hogy én is bűnbocsánatot nyerhetek.
Alina T., 18 éves, USA, Oregon
Az én kedvenc szentírásbeli történetem Jézusról az, amikor egy esküvőn az édesanyja kérésére borrá változtatja a vizet (lásd János 2:1–11). Azért ez a kedvencem, mert az látszik a történetből, hogy Jézus tiszteli a nőket, az édesanyját pedig különösen. Ez a történet arra ösztönzi a gyerekeket, hogy fogadjanak szót a szüleiknek, de nem félelemből, hanem a hatalmas szeretet miatt. Jézus Krisztus példájára kellene mindenkinek törekednie. Az édesanyja iránti szeretete soha nem szűnt meg, ahogy a mi szeretetünknek sem szabad soha megszűnnie a szüleink iránt. Azért is ez a kedvenc szentírásrészem, mert az Ő csodája a szolgálat cselekedete, és mi is képesek vagyunk csodákat tenni másokat szolgálva.
Ez a történet, ahogy más szentírásbeli történetek is, békességet adott nekem. Nagyon megnyugtató az a tudat, hogy ha mindig igyekszem Krisztusról tanulni, és követni a tanításait, akkor egy nap visszatérhetek szerető Mennyei Atyánkhoz.
Anne R., 17 éves, Ausztrália, Victoria
Az a történet tetszik, amelyikben Krisztus a vízen jár. Odamegy a bárkához, amelyikben ott ül az összes apostol, és hívja Pétert, hogy lépjen ki a vízre. Péternek először van elég hite, és képes a vízen járni, de aztán elveszíti a hitét, és süllyedni kezd. Akkor Krisztus kinyújtja a karját, és megragadja Pétert (lásd Máté 14:25–33). Számomra azért kiemelkedő ez a történet, mert Krisztus keze mindig ott van a mi életünkben – Krisztus megóv minket.
Nekem segített a szentírások tanulmányozása, mert reggelente szoktam csinálni, és ettől utána az egész napom jobb lesz. Amikor kihagyom a tanulmányozást, olyankor a napom nem annyira vidám vagy kellemes – egyszerűen nem olyan jó érzés. Amikor viszont rendszeresen olvasom reggelente a szentírásaimat, akkor sokkal jobban érzem magam napközben, mert azzal meghívom a Szentlelket, hogy legyen velem a nap során.
James K., 17 éves, USA, Alaszka
Részlet Heinrich Hoffmann Krisztus és a gazdag ifjú című festményéből című festményéből
Szeretem Krisztus és a gazdag ifjú történetét (lásd Márk 10:17–22). Sok új meglátással és szemléletmóddal gazdagít azzal kapcsolatban, hogy Istent minden más fölé kell helyezni. Egy ilyen kérést – hogy adja el minden világi tulajdonát – gyakorlatilag bárki számára nagyon nehéz lenne teljesíteni. Ugyanakkor szerintem pont az az egyik dolog, amit mindegyikünknek meg kell tanulni az életben, hogy legyünk készek Istent a javaink elé helyezni. Jézus Krisztus irántunk való határtalan szeretete igazán káprázatos. Határozottan jobb bármilyen mennyiségű pénznél vagy tulajdonnál, amelyet ebben az életben birtokolhatunk.
A szentírások olvasása békét és megnyugvást ad nekem, valamint több bölcsességet és megértést. Bár talán nem mindig érzem azonnal a szentírás-tanulmányozásból fakadó erőt, de tudom, hogy a szentírások olvasása építő hatással van az életemre, továbbá abban is segít, hogy érezzem a Lelket, és felismerjem a késztetéseit.
Ju-csen C., 19 éves, Tajvan, Tajcsung
Részlet Heidi Daynes Darley Egy asszony megérinti a Szabadító ruhájának szegélyét című festményéből
Amikor Krisztus éppen úton van, hogy meglátogasson egy haldokló fiatal lányt, egy vérfolyásos asszony egyszerűen megérinti a ruháját, és meggyógyul. Amikor Krisztus észreveszi, hogy az asszony megérintette, megfordul és elbeszélget vele (lásd Lukács 8:43–48). Annak ellenére, hogy éppen valaki másnak megy segíteni, az asszonyra is szakít időt. Krisztus mindannyiunkra szakít időt.
A napjaim nagyon zsúfoltak: iskolába járok, balettra megyek, vagy éppen valami mást intézek. Ilyenkor nincs lehetőségem arra, hogy magam legyek, vagy hogy békességet érezzek. Amikor a szentírásokat olvasom, vagy elmondok egy imát, akkor békességet érzek. Jó így érezni, és kilépni egy kicsit a bolondok házából. Azokban a békés pillanatokban közelebb kerülök a Szabadítóhoz, és gyarapodom az evangéliumban.
Zoe B., 17 éves, USA, Utah