Elveszett, megkerült
Tudom, hogy Mennyei Atya megválaszolja az imákat. Amikor a családom Németországban élt, elmentünk a falunkban egy Volksmarchra. A Volksmarch olyan, hogy a barátok és a szomszédok közösen kimennek sétálni a természetbe, és jól érzik magukat. A szüleim azt mondták, hogy nyugodtan menjek az egyik barátommal a csoport előtt, úgyhogy mi neki is vágtunk a hosszú ösvénynek.
Néhány perccel később már nem láttam senkit a családomból. Azt mondtam a barátomnak, hogy ott maradok az ösvényen, és bevárom őket. Hamarosan már a barátomat és a családját sem láttam, a szüleim pedig még mindig nem jöttek. Egyedül voltam az erdőben, és féltem. Úgy döntöttem, hogy imádkozni fogok, hogy valaki rám találjon.
Apukám az erdő másik részében érezte, ahogy a Szentlélek azt mondja neki: „Menj, keresd meg a fiadat.” Érezte, hogy mennyire szükségem van rá, úgyhogy azonnal visszafordult, és szólt anyukámnak, hogy megy és megkeres engem. Néhány perccel később futva érkezett apukám azon az ösvényen, amelyiken vártam, és megtalált. Nagyon megörültem, amikor megláttam az apukámat! Amikor elmondta, hogy erősen érezte, hogy segítségre van szükségem, tudtam, hogy Mennyei Atya megválaszolta az imámat.
Nagyon örülök, amiért tudom, hogy bárhol legyek is, beszélhetek Mennyei Atyához. Ő segíteni fog nekem megtalálni az utat.