A páskha 6 jelképe, amelyek miatt talán máshogy fogsz a húsvétra tekinteni

Írta: Valerie Durrant

Egyházi folyóiratok

A páskha jelképrendszerének felidézése során elmélyül a feltámadás valóságosságával kapcsolatos tudásunk és örömünk is.

Szeretem a húsvétot; olyan ünnep ez, amely emléket állít annak, hogy Jézus Krisztus kiszabadította Isten gyermekeit a halál és a pokol rabságából.

Azonban már 1500 évvel a feltámadás előtt is volt egy hasonló szent nap, amelyen megemlékeztek arról, hogy Jehova kiszabadította Izráel gyermekeit egyiptomi rabságukból.

A húsvét a Szabadító engesztelő áldozatáról emlékezik meg; a páskha előrevetítette azt. Együtt pedig abban segíthetnek nekünk, hogy jobban megértsük a feltámadást. A következőkben csupán néhány kapcsolódási pontot sorolunk fel a páskha és a húsvét között:

Páskha	Húsvét
1. A páskha során a hangsúly az áldozati bárányra helyeződött, amely mindig egy ép hím volt (lásd 2 Mózes 12:5), melynek nem volt törött csontja (lásd 2 Mózes 12:46).	1. Jézus az Isten Báránya (lásd János 1:29), mentes a bűntől, és nem volt törött csontja (lásd János 19:36).
2. A páskhai lakoma egyik kísérője a kovásztalan, romlatlan kenyér volt (lásd 2 Mózes 12:8, 15).	2. Jézus az Élet Kenyere, akiben nincs semmi tisztátalanság (lásd János 6:35).
3. A páskhai lakomán – az izráeliták rabságának jelképeként – keserű füveket ettek (lásd 2 Mózes 12:8).	3. Habár ki vagyunk téve a bűn rabságának, mivel azonban Jézus kiitta a keserű poharat (lásd T&Sz 19:18), az Ő engesztelése által mi is győzhetünk (lásd 1 Korinthusbeliek 15:22).
4. A páskhai lakomát sebtében kellett elfogyasztani (lásd 2 Mózes 12:11).	4. A Szabadító testét sietve készítették fel a temetésre (lásd János 19:31).
5. Azok a hívek, akik a bárány vérét hintették az ajtókeretükre, megmenekültek a fizikai haláltól (lásd 2 Mózes 12:7, 13).	5. Azok a hívek, akik az úrvacsora során minden héten jelképesen vesznek a Bárány véréből, és „mindig emlékeznek Őrá” (T&Sz 20:77, 79), megmenekülhetnek a lelki és a fizikai haláltól is (lásd Móziás 4:2).
6. Az elsőszülöttek megölését követő napon kihirdetésre került a fogságban lévő izráeliták felszabadítása (lásd 2 Mózes 12:29–32).	6. Az Elsőszülött megölését követő napon Jézus szabadságot hirdetett azoknak, akik fogságban voltak a lélekvilágban (lásd T&Sz 138:18, 21, 42).