A hibáiddal együtt is lehetsz Isten igaz embere
Amikor a rengeteg hibámra gondoltam, fogalmam sem volt, hogyan is válhatnék valaha igazán tökéletes emberré Istenben.
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.
A középiskola utolsó évének második félévében jártunk. Alig pár hónapom maradt a 18. születésnapomig, amivel hivatalosan is felnőtté válok, megkapom a melkisédeki papságot, és elrendelnek elderré. Azokban a napokban a szentírás-tanulmányozásom jelentős részét annak szenteltem, hogy példákat találjak arra, milyen az, amikor valaki „Isten embere”, és hogy én miként válhatok azzá.
Az általam talált egyik legjobb példa az a férfi volt, akit a nefita sereg vezérének hívtak el, amikor nemzete történelmének legszörnyűbb háborúi zajlottak. Ő jelentette ki, hogy a népe „Istenünkre, vallásunkra és szabadságunkra, és békénkre, asszonyainkra és gyermekeinkre” (Alma 46:12) tekintettel szállt harcba. Ez a férfi Moróni főkapitány volt. Ő volt az a vezér, akiről Mormon azt írta, hogy „ha minden ember olyan lett volna, és olyan volna, és mindig is olyan lenne, mint Moróni, akkor íme, örökre megrázkódna a pokol hatalma” (Alma 48:17).
A Moróni kapitány által mutatott példa a „tökéletes felfogással bíró ember” példája volt. Ő „nem gyönyörködött [a mások ellen elkövetett cselekedetekben]”, hanem „lelke… testvéreinek a fogságtól és a rabságtól való mentességében lelte örömét”, és „szíve hálától duzzadt Istene iránt”. Moróni a „népe jólétéért és biztonságáért rendkívül sokat fáradozott”, és „szilárd volt a Krisztusba vetett hitben” (Alma 48:11–13; kiemelés hozzáadva). Moróni kapitánynak ezek az itt vázolt jellemvonásai valóban az igaz tanítványság tulajdonságai, amelyek ránk is – férfiakra és nőkre egyaránt – vonatkozhatnak.
Azóta is igyekszem Moróni példáját követni, azáltal, hogy másokat szolgálok, amikor csak lehetőség adódik rá, még akkor is, amikor az kényelmetlen. Nem csupán segíteni próbálok másoknak, de igyekszem kerülni azt is – amikor ez rajtam múlik –, hogy másoknak bármilyen mértékben is ártsak. Továbbá még alaposabban tanulmányozom az újkori prófétáink szavait, valamint igyekszem keményen dolgozni, amikor lehetőség nyílik rá.
Moróni kapitány igen magasra tette a mércét abban, hogy mit jelent Isten emberének lenni. Én pedig fiatal melkisédekipapság-viselőként gyakran eltűnődöm azon, hogyan is válhatnék valaha Isten olyan erős és hithű emberévé, mint amilyen Moróni kapitány volt. Már mindaz is kemény küzdelemmel járt, amit eddig megtettem.
A Szabadítónk, Jézus Krisztus, úgy a hegyi beszédben, mint ahogy a feltámadását követően a nefitákhoz intézett szavaiban is, utasításokkal látott el bennünket arra vonatkozóan, hogy miként tegyük meg ezt. A boldogmondásokat és a tanítványság egyéb vonatkozásairól szóló tanítást követően ezt mondta: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Máté 5:48).
Isten minden embere – férfi és nő – felé elvárás az, hogy tökéletessé váljon – idővel. Csakhogy mindannyian emberek vagyunk, és hajlamosak a bűn elkövetésére. Annak érdekében tehát, hogy reményt ébresszen bennünk, Moróni próféta azt tanította, hogy ha Krisztushoz jövünk, és tökéletessé leszünk Benne, és ha minden istentelenségtől megtartóztatjuk magunkat, és teljes lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel szeretjük Istent, akkor elegendő számunkra a kegyelme, hogy a kegyelme által tökéletesek lehessünk Krisztusban (lásd Moróni 10:32). Mennyei Atyánk emberinek tervezett meg bennünket, ez azonban nem jelenti azt, hogy a tökéletlenségeinkkel együtt ne lehetnénk Isten emberei. Én pedig hálás vagyok ezért.
Annak ellenére is lehetünk Isten emberei, hogy időnként továbbra is megbotlunk és elesünk. Mindössze annyit kell tennünk, hogy a tőlünk telhető legjobban igyekszünk összhangban élni az evangéliummal, a Szabadítónk pedig végig fog segíteni minket a tökéletességig vezető út hátralévő szakaszán.