Folyamatos megmunkálás alatt állsz
Úgy érzed, hogy nem ütöd meg a mércét? Ideje egy kicsit elnézőbbnek lenned önmagaddal szemben.
Állandóan úgy érzed, hogy kevés, amit teszel? Órákon át próbálsz valamit tökéletesen megcsinálni, vagy – ami még rosszabb – órákon át bele sem kezdesz, mert meg vagy róla győződve, hogy a legjobb erőfeszítéseid sem lesznek elegendőek? Lehet, hogy tökéletességkényszerrel küszködsz.
Még egy gyors kérdés: a lelked már a feltámadt testedben lakik? Ha igen, akkor már ne is olvass tovább! Nincs itt semmi hasznos a számodra. Ha viszont nem ez a helyzet, akkor a következő üzenet neked szól. Ugyanis bármilyen igazlelkűek legyenek (vagy sem) a napi cselekedeteid, bármilyen legyen is a tanulmányi átlagod, a családi életed, vagy a szakmai pályafutásod, ha még mindig a halandóságban létezel, akkor bizony még mindig folyamatos megmunkálás alatt állsz.
Bűntelen kontra teljes
Russell M. Nelson elnök tanított egyszer valamit, amit az Újszövetség eredeti görög szövege és az angol fordítás egyidejű tanulmányozása során fedezett fel. A tökéletes szó előfordulásait kereste a szövegben.
Van egy vers, amely úgy tűnik, hogy sokakat elbátortalanít, mégpedig a Máté 5:48: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” Pedig milyen érdekes, hogy az eredeti görög szöveg nem említ bűntelenséget vagy a hibázástól való mentességet.
Nelson elnök ezt tanította: „A Máté 5:48-ban a tökéletes kifejezés a görög teleiosz szó fordítása, amely azt jelenti: teljes.”1
Ezt követően Nelson elnök egy mélyenszántó példával támasztotta alá ezt az igazságot: „Közvetlenül a keresztre feszítése előtt [Jézus Krisztus] azt mondta, hogy »harmadnapon [tökéletessé tétetem]«. Gondoljatok bele! A bűntelen, hibátlan Úr, aki a mi halandó mércénk szerint máris tökéletes volt, kijelentette, hogy még a saját tökéletes állapota is a jövőben fog elérkezni. Az Ő örökkévaló tökéletessége majd a feltámadása után fog elérkezni.”2
A tökéletességkényszer veszélyei
Ennek ellenére a legtöbben hajlamosak figyelmen kívül hagyni, hogy rászorulnak az isteni segítségre, megpróbálva ehelyett egyedül boldogulni, és hibáktól mentesen élni. Amikor így teszünk, elkerülhetetlenül kudarcot vallunk.
A viselkedéskutatók úgy írják le a tökéletességkényszert, hogy az „a boldogtalansághoz vezető gyors és időtálló útvonal”. És ez igaz! A tökéletességkényszer a boldogság és elégedettség megrablója. Ellopja az önbecsülést, az ember legjobb erőfeszítéseit is durván elégtelennek érezteti, és képes a lehetetlen megkísérlésének folytonos taposómalmába állítani.
Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „Az igaz tökéletesség elnyerésére egyetlen reményünk van: hogy mennyből jövő ajándékként kapjuk meg azt – saját erőből nem tudunk szert tenni rá. Így hát Krisztus kegyelme nem csupán a bánattól és a bűntől nyújt szabadulást, hanem szabadítást biztosít saját állandó önkritikánktól is.”3
Légy egy kicsit kedvesebb magadhoz!
Te vagy saját magad legádázabb ellensége? Mindenki másnál jobban képes vagy porig alázni magadat? Tudod mit? Hagyd abba! Ehelyett kezdd el inkább meghívni az életedbe „Krisztus kegyelmét”, hogy rálelhess a szükséges segítségre.
Ebben a bukott világban soha nem lesz hiány olyan hangokból, amelyek azt üzenik neked, hogy így vagy úgy, de nem ütöd meg a mércét. Nem kell neked is csatlakoznod ezekhez a bíráló hangokhoz!
Ideje egy kicsit elnézőbbnek lenned önmagaddal. Persze, törekedj arra, hogy jobb legyél, de kérlek, emlékezz a Holland elder által adott következő tanácsra is: „remélem, oly módon tudunk személyes fejlődésre törekedni, melyhez nem társul gyomorfekély vagy anorexia, sem depresszió vagy az önbecsülésünk lerombolása.”4
Ha szerinted ezt könnyebb mondani, mint megtenni, akkor esetleg itt az ideje egy kis gyakorlásnak.
Lépésről lépésre
Végső soron ez az élet túl rövid ahhoz, hogy úgy érezd, folyton elrontasz valamit. Nelson elnök fogalmazta meg a legtalálóbban: „Mindannyiunknak emlékeznünk kell rá: az emberek azért vannak, hogy örömük lehessen – nem pedig bűntudatuk!”5
Mivel folyamatos megmunkálás alatt állsz, a teljes tökéletességed még a következő életig várat magára. Addig pedig egyszerűen csak tedd meg a tőled telhető legjobbat. Az Úr segítségével és az Úr idejében el fogsz jutni oda.
A boldogmondásokat és a tanítványság egyéb vonatkozásairól szóló tanítást követően Ő ezt mondta: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Máté 5:48).
Isten minden embere – férfi és nő – felé elvárás az, hogy tökéletessé váljon – idővel. Csakhogy mindannyian emberek vagyunk, és hajlamosak a bűn elkövetésére. Annak érdekében tehát, hogy reményt ébresszen bennünk, Moróni próféta azt tanította, hogy ha Krisztushoz jövünk, és tökéletessé leszünk Benne, és ha minden istentelenségtől megtartóztatjuk magunkat, és teljes lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel szeretjük Istent, akkor elegendő számunkra a kegyelme, hogy a kegyelme által tökéletesek lehessünk Krisztusban (lásd Moróni 10:32). Mennyei Atyánk emberinek tervezett meg bennünket, ez azonban nem jelenti azt, hogy a tökéletlenségeinkkel együtt ne lehetnénk Isten emberei. Én pedig hálás vagyok ezért.
Annak ellenére is lehetünk Isten emberei, hogy időnként továbbra is megbotlunk és elesünk. Mindössze annyit kell tennünk, hogy a tőlünk telhető legjobban igyekszünk összhangban élni az evangéliummal, a Szabadítónk pedig végig fog segíteni minket a tökéletességig vezető út hátralévő szakaszán.