Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek

Hogyan érvényesül a Szabadító gyógyító hatalma a nemi bűnök megbánásában?

Írta: Richard Ostler

Egy fiatal egyedülálló felnőttek egyházközsége püspökeként fiatal felnőtteknek segítettem bűnbánatot tartani és csiszolódni Jézus Krisztus engesztelése által.

Amikor püspökként szolgáltam egy fiatal egyedülálló felnőttek egyházközségében, igen sok fiatal felnőttel dolgoztam azon, hogy segítsek nekik bűnbánatot tartani és megtisztulni a nemi bűntől. Ha te is ezen az úton jársz – ez a cikk nem a bűnbánat lépéseiről szól. Arról szól, hogy miként vonatkoznak rád Jézus Krisztus gyógyító hatalma és az engesztelésének áldásai. Azért imádkozom, hogy érezd a reményt, amely abból a tudásból fakad, miszerint Ő és Mennyei Atyád nagyon szeretnek téged.

Sok olyan fiatal felnőttel volt dolgom, akiknek a nemi bűnök megbánásával kapcsolatban hibás volt a gondolkodásmódja. Olyanokat mondtak, hogy „soha senki nem akar majd randevúzni vagy házasságot kötni velem, mert korábban már éltem nemi életet”, „úgy érzem, hogy senkihez nem vagyok méltó, mert pornográfiával küszködtem”, „a korábbi hibáim miatt most már esélytelen, hogy templomi házasságot kössek”, vagy „most már soha nem taníthatok a nemi erkölcsösség törvényéről más egyháztagoknak vagy a leendő gyerekeimnek, mert én magam megszegtem azt”.

Lényegében nem hittek abban, hogy a Szabadító igazán képes a „skarlátpiros bűneiket” „hófehérré” változtatni (lásd Ésaiás 1:18). Így szólt a téves gondolatmenetük: „Ha részemről meglesz a sok bűnbánat, Krisztus részéről pedig a sok megbocsátás, akkor Ő képes arra, hogy a bűneimet skarlátpirosól halvány rózsaszínre változtassa.”¹

Az efféle gondolatok nem Mennyei Atyától erednek. Sátán küldi őket, aki azt akarja, hogy elhidd, hogy az elkövetett hibáid miatt már oda a jövőd. Ezzel szemben Mennyei Atya azt szeretné, ha reményt éreznél a Szabadító révén. Azt szeretné, ha pontosan úgy értenéd a tant, ahogy az szól: „a bűneid hófehérek lesznek” – nem rózsaszínűek.

Leckék Isten szeretetéről

A tékozló fiú példázata (lásd Lukács 15:11–32) megmutatja az igazságot azzal kapcsolatban, hogy miként érez Mennyei Atya irántad, amikor megbánsz egy nemi bűnt. A tékozló fiú története a többszörös bűn kirívó példája, de a Szabadító ezt a példázatot afféle legrosszabb forgatókönyvként tanítja, amiből mindannyian megtudhatjuk, hogy bármi történjen is, Mennyei Atya szeret bennünket, Jézus Krisztus engesztelése pedig mindegyikünkre vonatkozik.

Íme három lecke, amelyet a tékozló fiútól tanulhatunk:

Tudd, hogy a bűnbánat szükségességének felismerése már az első lépés!

A tékozló fiúhoz hasonlóan talán neked is volt olyan pillanatod, amikor őszintén magadba néztél – „magadba szálltál” (lásd Lukács 15:17) – és ráébredtél, hogy meg kell változnod, illetve bűnbánatot kell tartanod. Ezek nem szégyenteljes pillanatok; olyan Istentől jövő pillanatok ezek, amelyek reményt adhatnak neked azzal kapcsolatban, hogy megbocsátást nyerhetsz. Ez az első lépésed a Szabadító felé.

Értsd meg, hogy az értéked nem változott!

Úgy képzelem, hogy a tékozló fiú, aki nem értette a Szabadító hatalmát és engesztelésének áldásait, eldöntötte magában, hogy a bűnei átírták a lehetőségeit, az értékét és a jövőjét. Azt feltételezte, hogy amikor visszatér, ő sem lesz már több a béreseknél. Ám valójában ő továbbra is egy szeretett fiú volt, amiképpen te is mindig Mennyei Atya szeretett isteni gyermeke – lánya vagy fia – leszel.

Ismerd fel, hogy Mennyei Atya és a Szabadító arra vár, hogy megbocsáthasson neked!

A Szabadítónk azért meséli el az édesapa reakcióját a tékozló fiú visszatérésére, hogy arról tanítson, miként érez irántad Mennyei Atya, amikor Őhozzá fordulsz: „Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt” (Lukács 15:22).

Úgy hiszem, hogy az édesapja reakciója megdöbbentette a tékozló fiút. Magam elé képzelem, ahogy zokogva az apja szemébe néz és azt mondja: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam” (Lukács 15:21). De akkor az apa ruhát terített a fia vállára, és gyűrűt húzott az ujjára. Nem szégyenítette meg a fiát, nem volt vele rideg, nem kényszerítette arra, hogy porig alázza magát, de még csak nem is tartott neki kiselőadást – egyszerűen csak örült, hogy a fia szívbéli változást tapasztalt meg és visszatért hozzá.

Erőteljes pillanat ez, amely segít megmutatni, hogy miként reagál Mennyei Atya, amikor megteszed azt az első lépést a bűnbánat felé. Vár rád, és szeretne megbocsátani neked. Ő is és a Szabadító is rendkívül örül, amikor feléjük fordulsz, hogy segítsenek leküzdeni a bűneidet.

A bűnbánat áldása

Püspökként az volt a szerepem, hogy segítsek a fiatal felnőtteknek meríteni a Szabadító hatalmából és az engesztelése áldásaiból. Igyekeztem Mennyei Atya példáját követni, ami az e bátor fiatal felnőttek iránti szeretetet illeti (némelyiküket egyenesen hősnek tekintem), akik hajlandóak voltak megnyílni előttem a bűneikkel kapcsolatosan, arra vágyva, hogy a Szabadító finomítsa őket. És láttam, ahogy ez a finomítás bekövetkezik.

Azt is láttam egyúttal, hogy e fiatal felnőttek közül milyen sokan küzdenek Sátánnal, aki hazugságokat mondott nekik, hogy rabságban tartsa őket. Sátán nemcsak akkor nyer, ha bűnt követsz el – akkor is nyer, ha el tudja hitetni veled, hogy értéktelen vagy, hogy rád nem terjed ki Isten szeretete, és hogy a helyzeted annyira reménytelen, hogy a Szabadító engesztelése nem vonatkozik rád. Akkor nyer, ha el tudja hitetni veled, hogy soha nem fogsz maradéktalanul bocsánatot nyerni a bűneidre.

De ez soha nem igaz.

Amint azt Russell M. Nelson elnök elmondta, „túl sokan vannak, akik a bűnbánatot büntetésnek tekintik – olyasvalaminek, ami kerülendő, kivéve a legsúlyosabb körülmények közepette. Ezt a büntetést jelentő érzetet azonban Sátán kelti. Megpróbálja megakadályozni, hogy Jézus Krisztusra tekintsünk, aki tárt karokkal vár, azzal a reménnyel és hajlandósággal, hogy meggyógyítson, megbocsásson, megtisztítson, megerősítsen és megszenteljen minket”².

A bűnbánat egyéni folyamat, amely az Isten szerint való szomorúsággal kezdődik és szívbéli – valamint viselkedésbeli – változással ér véget. Ez nem egy gépies vagy kipipálható lépésekből álló folyamat, de mindenki számára elérhető.

Ha nemi bűnt kell megbánnod, arra kérlek, kezdd azzal, hogy Mennyei Atyához imádkozol, és a püspököddel vagy gyülekezeti elnököddel dolgozol rajta. Derűlátóan állj hozzá a bűnbánathoz! Jézus Krisztus engesztelése a valaha adott legnagyobb ajándék. Ővele magad mögött hagyhatod a bűneidet, és ismét „hófehérré” válhatsz. Ővele jobbá válhatsz, mint amilyen korábban voltál. Ővele reménységgel és magabiztosan léphetsz előre az előtted álló nagyszerű élet felé.