Fiatal felnőtteknek

Igazlelkűen ítélkezni (még a közösségi médiában is)

Írták: a Fiatal Nők Általános Testületének tagjai és a Liahóna munkatársai

A Szabadító segítségével megtanulhatunk úgy ítélkezni, ahogy Ő szeretné, hogy tegyük.

„Ne ítélkezz!”

Sokat halljuk ezt a mai világban, olyan üzenetek kíséretében, miszerint nincs jogunk megítélni másokat. Már magához az ítélkezés szóhoz is sok negatív jelentés társul. A Szabadító egyházának tagjaiként azonban tudjuk, hogy az ítélkezés olyasvalami, amit Ő tanácsolt nekünk – amennyiben azt az Ő módján tesszük.

Amikor Jézus meggyógyított egy embert a sabbaton, szigorúan bírálták miatta, mivel Mózes törvénye korlátozta, hogy mit szabad tenni a sabbat napján – az emberek pedig úgy gondolták, Ő nem tartja be ezeket az irányelveket. A Szabadító azonban megfeddte őket, amiért hamar hibát találtak másokban. Azután ezt a tanácsot adta nekik: „Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!” (János 7:24; lásd még Joseph Smith fordítás, Máté 7:1–2).

Hányszor van az, hogy a Szabadító felett ítélkezőkhöz hasonlóan mi is igaztalanul ítélünk meg másokat? Talán gyakrabban, mint gondolnánk! Mivel olyan könnyű mások felett ítélkezni, különösen a közösségi média világában, talán meg kellene tanulnunk, miként alkalmazzuk a mai világban a Szabadító tanácsát, miszerint igazlelkű ítélettel ítéljünk.

Az igazlelkű és a hamislelkű ítélkezés megkülönböztetése

Az ítélkezés az önrendelkezésünk részét képezi. Sok dolog felett kell ítéletet alkotnunk az életben. Ilyen például a munkánk megválasztása, annak eldöntése, hogy kikkel töltjük az időnket és hogyan töltjük az időnket, illetve hogy milyen médiatartalmat fogyasztunk, és így tovább. De hogyan tudjuk igazlelkűen meghozni ezeket az ítéleteket – és végső soron minden ítéletet?

Dallin H. Oaks elnök, első tanácsos az Első Elnökségben, hat irányvonalat jelölt ki a helyes ítélkezést illetően. Onnan tudhatjuk, hogy igazlelkűen ítélünk, ha ítéletünk:

„Tartózkodni fog annak kijelentésétől, hogy az adott személynek bizonyos a felmagasztosulása vagy …visszavonhatatlanul a pokol tüzére van kárhoztatva.”
„…az Úr Lelke irányítja, nem harag, bosszú, féltékenység vagy önös érdek.”
„Saját sáfárságunkon belül” marad.
Magában foglalja „a tények megfelelő ismeretét”.
Nem emberekről, hanem helyzetekről szól.
„Igazlelkű mércével mér…”¹

Moróni próféta szintén adott útmutatást az igazlelkű ítéletre vonatkozóan: „…minden olyan dolog, ami jó, Istentől való, és az, ami gonosz, az ördögtől való; mert az ördög… állandóan bűnre és annak megtételére hív és csábít, ami gonosz dolog” (Moróni 7:12).

A közösségi médián való görgetéskor, a barátságok fontolóra vételekor vagy az időtöltésünk eldöntésekor az ítélet meghozatala előtt feltehetjük magunknak a kérdést: Vajon ez a bejegyzés/személy/tevékenység

békével és jó érzéssel tölt el?
jó cselekedetekre indít engem?
segít abban, hogy szeressem és szolgáljam Istent?

Amikor felismerjük, hogy minden jó dolog Istentől ered, akkor az önrendelkezésünket használva bölcs és igazlelkű ítéletet tudunk hozni másokról, önmagunkról és arról, hogy mivel töltjük meg az életünket.

Kilépni a hamislelkű ítélkezés körforgásából

Most, hogy megállapítottuk, milyen az igazlelkű ítélkezés, mit tehetünk, ha azt találjuk, hogy beragadtunk az ítélkezés negatív spiráljába? Íme néhány gondolat:

Tarts közösségimédia-böjtöt! Ez lehetőséget adhat arra, hogy lelassíts, átértékelj, illetve valódi módokon lépj kapcsolatba másokkal. Amikor többet látod az embereket a közösségi média keretein kívül, fel fogod ismerni, hogy ők valódi emberek, valódi küzdelmekkel, így kevésbé leszel majd hajlamos bírálni őket.
Ahelyett, hogy önmagadról posztolnál, posztolj olyasvalakiről, akit szeretsz és aki ösztönzőleg hatott rád. Mesélj arról, hogy miért csodálod ezt az embert. Ez lehetőséget ad arra, hogy önmagadon kívülre tekints, valamint hogy inkább megáldj, semmint elkápráztass.
Határozd el, hogy mindennap teszel egy őszinte, szívből jövő megjegyzést a közösségi médián, legyen az akár egy születésnapi köszöntés, egy gratuláció vagy akár csak egy kedves üzenet.
Mindig is lesznek olyanok a közösségi médiában, akik túlságosan sokat posztolnak, akik csak a káprázatos nyaralásaikat osztják meg, akiknek látszólag tökéletes családjuk van, illetve akik gyakran kötözködnek. Ítélkezés előtt feltehetjük magunknak a kérdést: Mit tud az Úr erről az emberről, és én mit tudhatok meg róla? Imádkozz segítségért, hogy úgy lásd őt, ahogyan Ő látja. Ha pedig a bejegyzéseik folyton negatív érzésekkel töltenek el, még mindig leállíthatod a követésüket.

Ha mindenkit a maga valójában látunk – mennyei szülők gyermekeiként –, az a róluk kapott felszínes benyomásainkat örökkévaló szemléletmóddá változtatja. Hatalom rejlik minden ember valódi kilétének és céljának a felismerésében. Amint arra Michelle Craig nővér, a Fiatal Nők Általános Elnöségének első tanácsosa emlékeztetett minket:

„Egyedileg rátok szabott isteni természetetek és célotok van. […]

Könnyű másokhoz hasonlítani magunkat. Mindig lesz valaki, akinek látszólag minden kerek az életében, vagy aki fontosabbnak tűnik, mint mi. Gyakran azonban megfeledkezünk arról, hogy az ő céljuk más, mint a miénk. Amikor megpróbálunk hűen élni ahhoz, akik valójában vagyunk – amikor megértjük és megbecsüljük az Istentől személy szerint nekünk adott ajándékokat és tehetségeket –, akkor tudjuk igazán megtapasztalni az örömöt.”²

A közösségi médián folytatott ítélkezés körforgásából való kitörés végső soron cselekvést kíván a részünkről. Kívül kell tekintenünk önmagunkon ahhoz, hogy megérintsük valaki más életét. Mások felemelése és Krisztus világosságának megosztása szükséges hozzá. Ha így teszünk, azzal nemcsak másokat szolgálunk, hanem önmagunkkal kapcsolatban is jobb érzéseink lesznek.

Felülkerekedni önmagunk elítélésén és a mérgező összehasonlításokon

Sátán egyik legerőteljesebb eszköze az, hogy megkísérli megakadályozni, hogy igaz megértésünk legyen a valódi énünket illetően. Amikor szem elől tévesztjük a valódi énünket, az önmagunk iránti együttérzés és szeretet érzetének helyére ítélkező gondolatok és önbírálat költözhetnek. Elveszítjük a kapcsolatot másokkal, önmagunkkal és még a Szentlélekkel is.

Igazság szerint az összehasonlítás nem mindig azokról szól, akikhez magunkat hasonlítjuk; gyakran inkább önmagunkról és a saját bizonytalanságainkról. Valójában az összehasonlítás akár önmagunk igaztalan megítélése is lehet.

És míg az összehasonlítgatás az öröm megrablója lehet,³ addig az értékünk, erősségeink és tehetségeink ismerete, valamint Mennyei Atya ránk vonatkozó céljának és annak ismerete, hogy kivé is válhatunk, az öröm kulcsát jelenti.

A Szabadító egész életében „széjjeljárt jót tévén” (Apostolok cselekedetei 10:38). Életét másokért élte, bármiféle hiányosság nélkül. Mégis megfeddték és megítélték. De mivel tudta, hogy ki is Ő valójában és mi a célja, képes volt méltósággal viselni az ítélkezést, nem engedve, hogy befolyásolja mindazt, amit tennie kellett.

Az Ő példáját követve mi is megtehetjük ugyanezt! A világ oly könnyűvé teszi számunkra, hogy elveszítsük önmagunkat az összehasonlításban és az ítélkezésben, és megfeledkezzünk arról, kik is vagyunk, azonban tanulhatunk Joy D. Jones nővértől, az Elemi általános elnökétől, aki ezt tanította: „Ha a Szabadító és az értünk hozott tettei iránti szeretetünk nagyobb, mint a gyengeségekre, az önmarcangolásra vagy a rossz szokásokra fordított energia, akkor Ő segíteni fog nekünk legyőzni mindazt, ami szenvedést okoz az életünkben, és megment minket önmagunktól.”⁴

Mint tudjuk, „a lelkek értéke nagy Isten szemében” (Tan és szövetségek 18:10). Most helyettesítsd be a saját nevedet a lelkek szó helyére. Egy pillanatra engedd, hogy ez leülepedjen benned. Mennyei Atya ismeri a nevedet, tisztában van az értékeddel, Egyszülött Fia pedig meghalt érted, mivel annyira sokat érsz Neki.

Így aztán, amikor a világ nehéznek érződik, az összehasonlítás pedig kezd felülkerekedni, húzódj közelebb Hozzájuk, és érezni fogod, amint önmagad kétségbe vonása és megítélése szertefoszlik, valamint érezni fogod a végtelen értéked ismeretéből fakadó valódi magabiztosságot.

A Szabadítóra tekinteni

Mindig tekinthetünk a Szabadítóra útmutatásért mindenben, amit csak teszünk. Az engesztelése által részünkre felkínált dolgok közé tartozik az a képessé tévő erő is, mellyel változhatunk, és megtudhatjuk, hogyan tegyük meg mindazt, amire minket kér. És amikor úgy döntünk, hogy követjük Őt és közel húzódunk Hozzá, akkor Ő segít megtanulnunk elengedni az igaztalan ítélkezést és az Ő szemével látni másokat – és önmagunkat is.