Nyomtatásban nem jelenik meg
A tized csendes áldásai
Az áldások, amelyekben a tizedfizetésnek köszönhetően részesülök, nem olyanok, mint a mennyből aláhulló manna, azonban teljesen biztos vagyok abban, hogy kapok áldásokat.
Úgy érzem, hogy amikor csak hallom a bizonyságokat a tizedfizetésről, azok minden esetben csodálatos, földrengető élményeket foglalnak magukba.
Hálás vagyok ezekért a bizonyságokért, nekem azonban még sosem volt részem ilyen élményben.
Ugyanakkor a Lélek sem kólintott még fejbe – számomra ez mindig alig észrevehetően történt.
Mindig fizettem tizedet. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy ne fizessem; eredetileg a szüleim elvárása miatt, később pedig, amikor főiskolára mentem, azért, mert erre éreztem sugalmazást. És amikor férjhez mentem és gyermekeim születtek, továbbra is így tettem a Jézus Krisztusba vetett hitem miatt, illetve azért mert szilárd bizonyságom volt azokról az áldásokról, amelyek a teljestized-fizetésből származnak.
Amikor fizetem a tizedemet, valahogy jól sülnek el a dolgok. Mindig van elég élelmünk. Kicsit olcsóbbak lesznek a dolgok, mint amire számítottam, vagy leárazásokra vagy kuponokra bukkanok. Bevallom, meg kell érte dolgoznom – erőfeszítést és hitet igényel. Félreteszünk, takarékoskodunk és költségvetést készítünk. Azonban mindent összevetve, végső soron mindig tudom, hogy minden rendben lesz, mert befizettem a tizedemet, minden tőlem telhetőt megtettem, és Isten kezébe helyeztem a többit.
Miközben visszagondoltam az élményeimre, és arra, hogy miért van olyan erős bizonyságom a tizedről, egy érdekes gondolatom támadt. A tized áldásai nem olyanok – legalábbis számomra –, mint a mennyei manna. Nem jutok váratlan pénzösszegekhez, és nem kapok ételt sem valakitől, aki arra érzett sugalmazást, hogy hozzon nekem valamit. Inkább olyan ez, mint amikor Jézus jóllakatott ötezer embert (lásd Máté 14:14–21). Egy fiatalember felajánlotta az összes ételét. A Szabadító hálát adott Istennek, majd vendégül látott mindenkit csupán öt vekni kenyérrel és két hallal. Csodálatos módon mindenki eltelt az étellel, és még maradt is.
Volt pár olyan hét, amikor nem voltam biztos benne, hogy mit fogok enni, mert meg kellett etetnem a családomat. Azonban valahogy mindig jutott elegendő. Az étel nem jelenik meg csak úgy. De kisebb adaggal is megelégszem, ahogyan a férjem is. Nem jutok többletpénzhez, de képes vagyok többre használni azt a pénzt, amink van.
Bámulatos, hogy miként munkálkodik Mennyei Atya velünk és a szükségleteinkkel. Nem vagyunk egyformák. A szükségleteink is mások, így hát az áldásaink is különbözőek. Fantasztikus, hogy Ő mennyire tudatában van a fizikai és a lelki szükségleteinknek. Áldásokban részesültem a tizedfizetés miatt. Szeretném, ha ezt tudnátok.