Covid19: Lehetőség arra, hogy újból az evangélium lényegére összpontosítsunk

Írta: Tyler Griffin, Kiplin Griffin és Taylor Halverson

A történelem során mindig voltak nehéz időszakok. Ma mindannyian a Covid19 okozta súlyos csapásokkal nézünk szembe. Újra és újra hallottuk: példátlan időket élünk. Sokan aggódunk az egészségünk és a szeretteink jólléte miatt. Mindannyian éreztük a vírus gazdasági és érzelmi hatásait. Úgy tűnik, semmi sem a szokványos módon történik. A misszionáriusi szolgálatot és a templomi munkát is megzavarta a járvány. Sokan túlterheltnek érzik magukat az otthoni megszokott napirendek átszervezésének feladatától.

A jövő bizonytalansága a szorongás vagy akár a pánik érzetét is keltheti bennünk – talán már te is érezted ezt. Ám mindezen káosz közepette is van remény! A bizonytalanság és a változások ellenére az evangélium alapvető és létfontosságú elemei nem változtak:

A hivatalos egyházi gyűlések átmenetileg elmaradtak vagy korlátozott módon kerülnek megtartásra, ám az evangélium szerinti életet ez nem érinti. Az otthonunkban továbbra is hódolhatunk, szolgálhatunk és gyakorolhatjuk az evangéliumot.
Isten még mindig ott van a mennyekben.
A Fia, Jézus Krisztus, még mindig ott áll e munka élén. Ő érti a világ küzdelmeit és a mi személyes küzdelmeinket. Ezt az ígéretet tette: „Nem hagylak titeket árvákul” (János 14:18). Elküldi a Szentlelket, hogy velünk legyen.¹
Isten prófétákat, látnokokat és kinyilatkoztatókat hívott el. Általuk pedig pontosan elhelyezett mindent, amire a vihar átvészeléséhez szükségünk van.² Gondoljatok az új otthonközpontú tananyagra és a többi változtatásra, amely segített nekünk felkészülni erre az időszakra, valamint magasztosabb és szentebb módon élni és szolgálattételt végezni.³ Ezek a közelmúltbeli változtatások nem véletlen egybeesések – egy mindentudó és szerető Isten vezette be őket.

Ezekre gondolva – a felfordulás ellenére – újra az evangélium lényegére összpontosíthatunk, beleértve az Úr Jézus Krisztusba vetett hitet.

Ám hogyan gyakorolhatjuk ezt a hitet? Az Úr a kezdetektől fogva hagyja, hogy a tanítványai kihívásokkal találják szembe magukat anélkül, hogy mindenre tudnák a választ. A hitünk gyökerei mélyebbre törnek, amikor bizonytalansággal szembesülve kell gyakorolnunk az önrendelkezésünket és előre haladnunk. Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából megerősítette ezt, mikor ezt mondta: „Nem tudsz mindent, de eleget tudsz!”⁴

Nagyszerű példája ennek a történet, amelyben Nefi és a fivérei próbálják megszerezni a rézlemezeket. Tudták, hogy mit kell tenniük: megszerezni a lemezeket. Azzal is tisztában voltak, hogy miért. Csak éppen azt nem tudták, hogyan hajtsák végre. Miután kétszer elbuktak (lásd 1 Nefi 3:10–27), Nefi nem támaszkodhatott tovább a saját képességeire. Ahelyett, hogy feladta volna, újra megpróbálta. Nefi szavai közvetlenül a mai helyzetünkre vonatkoztathatóak:

„…engem akkor a Lélek vezetett, nem tudván előre a dolgokat, amiket tennem kell.

Mindazonáltal mentem előre” (1 Nefi 4:6–7).

Az életünkben felmerülő megannyi kérdés ellenére, ha Nefihez hasonlóan „me[gyünk] előre”, Istenben bízva, az Ő prófétáit követve, és a hitre összpontosítva, Ő vezetni és alakítani fog minket. Egy bizonyos ponton e folyamat során a kérdőjelekből felkiáltójelek lesznek – a kérdéseinkből életünk meghatározó szakaszai.

A jövővel szembenézve fokozzuk a Jézus Krisztusba vetett hitünket, az Ő szolgáiba vetett bizalmunkat, és az egymás iránt táplált szeretetünket! A világméretű aggodalmak és nehézségek időszaka megszentelt alappá válhat számunkra ahhoz, hogy közelebb kerüljünk Őhozzá. Ha így teszünk, az Ő békessége betölti a lelkünket, és még a zűrzavar közepette is rálelünk arra az erőre és azokra a válaszokra, amelyekre szükségünk van.